Még egy szuri -- kész!

Ma korán reggel és délelőtt jött 1-1 sms postai futárszolgálattól, hogy küldeményem érkezik. Mellesleg István jelezte is előre; szerencse, hogy nem kell szervezkedni, mert itthon ér a dolog.
Még szerencse, hogy én ilyen esetben korán rendbe rakok mindent, mert sosem lehet tudni... és most is így volt: már fél 10 után kapuzott a futár. Régebben volt olyan, hogy meg voltam valamiért győződve, hogy a futár sem jön délnél hamarabb, ahogy a postás, és mivel hajnaltájt feküdtem le, hát 10 körül az ágyból kellett kiugranom. Na, azóta ilyet nem játszunk. Itt fél 10-re koppra készen kell lenni, ha csak egy mód van rá.
Istvánnal pont cseteltünk, úgyhogy első kézből tudhatta meg, hogy megérkezett a névnapi ajándék: egy 48 színű színesceruza-készlet. Nagy szerencsére nem került egy vagyonba, amikor nézegettük, többnyire 7 ezres meg 15 ezres készleteket is találtunk, ez nyilván szóba sem jöhetett, de reménykedtem, hogy minőségileg ez a relatíve (fentiekhez képest) szuper olcsó készlet sem lesz használhatatlan. Mindenesetre nagyon szép, és már a délután második felében hozzá is kezdtem egy bagoly aktív színezéséhez. Levonva a konzekvenciát, nem egyformák a ceruzák: van, amelyik puha, tapad; van, amelyik meg keményebb. Élveztem a sokféle árnyalatot, hát itt tényleg van variálási lehetőség! És az is pozitív dolog, hogy nem törik a ceruza.

Délután Dani jött rendes időben, nem volt semmi gond. Haramiát Dani előszedte a cipősszekrényből (ez egyik törzshelye), és heves tiltakozás ellenére beraktuk a hordozóba. Tegnap is, ma is iszonytató meleg volt, melegebb, mint kedden, amikor első ízben én is mentem velük -- pedig az sem volt semmi. Megkapta ma is a szuriját a macska, meg a számlát két napról, ez még 3905 Ft volt. Tehát összességében 22560+3905=26465-be került Haramia megrenoválása.
Boldog voltam, hogy megtehettem és túl lettünk rajta. Látván, milyen jól van a deg, egy fikarcnyit nem sajnáltam rá, ezerszer többet jelentett, hogy jól van és túlélte.
Gyakorlatilag újabbnál újabb meglepiket okoz, amilyeneket már évek óta nem csinált. Élénkebb, kommunikál, még a szeme is szebb lett, hiszen az ínygyulladástól időnként az egész feje és emésztőszervei gyulladásban lehettek.
Az asszisztens mondta, hogy azt gondolta, már mára leesik a seb az arcáról, ha nem esne le hétfőig, vigyük vissza. Természetesen kenni kellett itthon, persze ennek nem nagyon örült, de hát napi 2-3 alkalommal meg kellett lennie. Annak is nagyon örültem, hogy nem kellett gallért tartani rajta, mert Haramia azt tuti, hogy nem viselte volna el. Meg akkor hogy evett volna folyton? Tök jó, hogy meg tudják így csinálni, hogy nem irritálja tovább a viszketés, és lehet szabadon az arca, mert hát végül is úgy lett rajta a seb, hogy a szájbeli fájdalmak miatt kívülről dörzsölgette az arcát.