Haramia fogkőleszedése, foghúzása

Ma tényleg elérkeztünk a döntéshez; azt hiszem, ha Dani nem délelőttös vagy nem ajánlja fel, ma mindenképp elvittem volna akár egyedül is, mert szívfacsaró volt hallgatni a cica panaszkodását.
Néha elaludt, akkor volt csönd. Szívem majd' megszakadt...
Dani idejött 4-re, 4-től 7-ig van rendelés...
Addigra én elkészültem, Haramia pedig már előzőleg bevette magát a konyhában a tűzhely és a kosarak mögé...
Danival levetettem a hordozót a szekrény tetejéről, letisztogattam, bele friss törülköző, ő meg félig fekve kihámozta Haramiát a barikádja mögül. A hordozóban és a lift elején még nyavíkolt, utána csend volt végig.
Elindultunk a dögmelegben a rendelőbe. Jó, hogy relatíve korán, az első fél órában ideértünk, mert másodikok voltunk egy szintén nem fiatal cica után, aki már egy hete nem eszik. Később beérkezett jó néhány kutyás és még egy macskás. A váró csepp, mindössze 3 szék van benne, ráadásul nyugati ablakkal, melyen tűzött befelé a nap.
Kijött a váróba a doktornő és az asszisztens, ott kérdezték, mi baja a cicáknak. Elmondtam az egész dolgot múlt hét szerda óta, majd behívták a első cicát. Ő még bent volt, mikor minket is behívtak. Meglepődtem, mert két vizsgálóasztal is lett, az egyiknél a doktornő a másik cicát ultrahangozta. Míg bent voltunk, végig. Ezen túlmenőleg volt egy gyakornok lány, aki segédkezett ebben-abban, valamint egy 50 körüli férfi, aki egész du. ott volt és figyelt hátratett kézzel -- erre nem tudtunk rájönni, hogy ki az és miért...
Velünk az asszisztens foglalkozott, aki, ha nem tudná az ember, hogy nem orvos, azt is hihetné a felkészültsége és beszéde, alapossága, gyakorlottsága okán. Mivel ismertem már, percig nem kételkedtem benne. Valószínűleg egyébként konkrétan megbeszélték a doktornővel előre, mi a teendő, mert gördülékeny elhatározottsággal ment az egész. Kivette Haramiát és megmérte: 2,75 kg... hát bizony, hiába eszik, jól láttuk: egy deka nem marad meg rajta. Volt ő anno 3,5 kg is!
Utána két perc alatt bekapott Haramia két injekciót.
Attila elmondta, mi fog történni -- nem is akartam hinni a fülemnek. Meg fogják csinálni az ultrahangos fogkőtisztítást, szájfertőtlenítést, plusz kihúzzák, amit ki kell, valamint nyilván az arcsebtisztítás lesz. Rákérdeztem, hogy nem úgy volt, hogy nem tanácsos altatni? Azt válaszolta, hogy erősebb bódítás lesz inkább... Csak reménylettem és bíztam benne, hogy tényleg nem fog érezni semmit a makka. Ezután kiküldtek bennünket, hogy a váróban foglaljunk helyet. Egy ideig ketten ücsörögtünk, beszélgettünk, majd jöttek kistestű kutyákkal, velük jobban telt az idő.
Akik nagyobb kutyákkal vagy cicával jöttek, inkább kint maradtak, de mindenki mondta, hogy szinte mindegy, hogy kint várnak vagy ide zsúfolódunk: mindenhol dögmeleg van.
Biztos várakoztunk vagy másfél órát. Az utolsó harmadában bekapcsolták a patikában a kondit, és kinyitották a váró felé az ajtót, így sokkal kellemesebb lett a hőmérséklet. Kb. egy óra után Attila kiszólt, hogy minden rendben, cica túlvan, ébresztgetik -- még egy kis türelmet.
Fél 7 után hívtak be bennünket, közben elment az első cica, és a másik asztalon egy kis 5 hónapos fekete cicát vizsgáltak. Ők szintén ott várakoztak már egy ideje: egy apa és két kislány kísérte a kis feketét. Ő is rongybabaként roskadt össze, úgy le volt már gyengülve: hasmenése van napok óta.
Láttuk Haramia pici testét az asztalon, remélve, hogy életben van. Branül volt a kis kezében, kicsit meg is ijedtem, hogy nehogy azt higgyék már, hogy Haramia azt ott fogja hagyni, ha azzal kell hazamenni! Vagy vajon gallért adnak rá? Hiszen az arcsebet is újra elkezdheti dörzsölni... Ilyen gondolatokkal voltam tele, majd Attila elmagyarázta nekünk, hogy megtörtént a fogkőleszedés, nagyon csúnya cuccok voltak. Foga már szinte alig volt Haramiának, mind letörve, sőt, az ínyéből is előszedtek egy randa darabot! Egy papírdarabon meg is mutatta, amiket kiszedtek. Mondta, hogy alaposan kitakarították a száját, és letisztították az arcsebet is. Mikor aggodalmaskodtam, hogy újra kaparni kezdi, mondta, hogy nem fogja, mert úgy ápolták le, hogy nem lesz vakarásra késztető érzése.
A branült pedig kiszedte és leragasztotta arra az időre, amíg még ott vagyunk, valamint hogy Danival beszélgettem arról, hogy még soha nem volt Haramia karma levágva és mivel jó ideje nem használ kaparófát, nagyon meg van nőve -- Attila fogta és seperc alatt levágta azokat. Később a branül helyén a ragasztót is levette, tehát elméletileg a szabad arcseben kívül nem lesz macerálandó dolog, reméljük, hogy az arcseb tényleg nem fog viszketni.
Mondta, hogy éjfélkor ihat, reggel ehet. Ha felébred, egy kicsit maceráljuk, hogy legyen fent is, ne aludjon egyből vissza. Kapott antibiotikumot, fájdalomcsillapítót -- az elején a két szuri izomlazítós nyugtató és valami morfin volt. Holnap, holnapután még hozni kell injekcióra -- ezt Dani egyedül bevállalta nagy örömömre.
A papírokat Attila töltötte ki, fizetni a doktornőnél kellett. Az "ambulánslapon" és a számlán fel van sorolva az előzetes vizsgálat, na, ez 6000 Ft...
Az ultrahangos fogkőeltávolítás 12000, foghúzás 1500, vénakanül ára behelyezéssel 1600 -- ezek voltak a nagyobb tételek. Ezenkívül volt egy infúzió és 5 db injekció -- összesen 22560 Ft-ot tejeltem. Még így sem számolta fel a karomvágást, sebtisztítást, az injekciók kézi beadását, mifene. Viszont a holnapi és holnaputáni injekciókat majd pénteken kell fizetni, az még hozzáadódik az összeghez.
Mi tagadás, jó, hogy felvettem 22 évi nyugdíjpénztár hozamát (elsősorban a sírkő miatt) -- mert különben ez egyhavi jövedelmem...
Szerencsésen otthagytuk az oltási könyvet, de Dani úgyis viszi holnap megint a makkát.
Ezek után hazabattyogtunk, bizony, negyed 8 lett eddigre.
Daninak adtunk Mamu-féle kaját, plusz Szilvi is adott egy doboz rakott zöldbabot, mert állítólag 15 adaggal többet szállítottak az iskolai ételosztáshoz, és Szilvi két pitlijét is telepakolták vele.
Ezen felül Daninak adtam pénzt alomra, meg adtam egy névnapi kvótát:)), hogy használja fel egészséggel -- majd elbúcsúztunk. Mindkét napon negyed 5-re kapott időpontot az injekciókra. Második nap el ne felejtsek pénzt is adni Haramia mellé.
Bevittem a szobába a hordozót, nem nyitottam még ki az ajtaját. Élénken él még bennem, bármilyen régen is volt, hogy altatás után hogyan cikázott, szinte röpült százzal a levegőben, a bútorok felső szintjein -- levegőt sem kaptunk ijedtünkben, azt hittük, kész, annyi a varratnak... szóval altatás/bódítás után kissé kiszámíthatatlan a páciens viselkedése.
Haramia az első felébredés után hamarosan visszaaludt még egy órácskára. Azóta fent bóklászik. Hosszan ücsörög egy-egy helyen. Éjfélkor kínáltam vízzel, de elszaladt előle. Csendben van, nyugodt; biztos, hogy nincs fájdalma.
István felhívott fél órával a hazatértünk után, érdeklődni.
Mindenesetre hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem vártunk tovább a megváltásra, hanem elvittük; még nagyobb, hogy tudtak rajta segíteni!
Azért szívós kis öregasszony ez a Haramia, egyem meg a drága kis szívét...