Este újabb mél: rendelés átadva a S. futárszolgálathoz, szállítás napja valószínűleg holnap.
Szilvire rásóztam néhány számlát, fizesse be. Még szerencse, hogy szeret vásárolni, tud cipekedni, mert nekem ez most nagyon jó, hogy nem kell lemennem -- bár a betegség előtt is többnyire ő intézte a vásárlást, minek vásároljunk két energiával; így hát most pláne. A vásárlással külön pénzen vagyunk kezdettől fogva, adok egy összeget, s ő forintra lebontva elszámol nekem, mikor már fogytán a zsé. Persze a főtt kajámra -- ami most csak hébe-hóba történik, mármint a főzés általam -- ez nem vonatkozik. Képtelen lennék egymagamra főzni, most meg nincs is értelme, mikor nem is eszem. Van, hogy a zömét ők eszik meg, aminek én örülök. Most kaját hordanak az iskolából, és elég mindkettejüknek -- de mikor nem hordtak, akkor is megoldotta Szilvi, vagy főzött, ha én nem. Megszokott, bevált módszereink és rendszereink vannak. Ha nem lenne itthon, azt hiszem, nehezebb lenne.
Dani hozott egy darab dinnyét, rájöttem, hogy a dinnye is jól megy, és nem akar viszontlátni kívülről. Ez azért is nyerő, mert nagy része folyadék, tehát nem elég, hogy míg eszem, nincs keserűség, hanem a folyadékpótlás is megyeget. Nem volt nagy darab, csak 1-2 szeleteket ettem így is belőle, de 3 nap ettem úgy, hogy még Szilviék is ettek belőle.
Anyám telefonált, és megdöbbent, hogy még mindig nincs változás az alapállapotomban.
Mai napnyugta:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése