Candy 700 és semmi különösebb

Szombaton nem történtek különösebb események.
Szerencsére már csak 1 Medrol kellett és 2x1 Quamatel, aztán folytatódik persze az állandó Clexane és a Nivestim emlékezetes injekciók.
2-3 napig elvan az ember a Nivestim elkezdése után, bár már vannak izom- és ízületi fájdalmak, de még nem egy keserű pokol az ember belseje. Az majd csak hétvége után áll be. Addig csak haladunk felé, nem látványosan, ám észrevehetően.

Ellenőriztem, hogy most akkor hogy is kell menni az egyhetesre (mert ugye, eddig szerda volt a kemó és az egyhetes, de most csütörtöki kemóhoz képest az egyhetes mikor is lesz?), mert így írtam egy sms-t sógornőmnek, ahogy megbeszéltük, hogy tudjon róla. Akkor szoktam legszarabbul lenni, és ezért lett így döntve, hogy mindenre megyek egyedül, de ő elvisz az egyhetesre, és értem jön, ha végzek. Ez is nagy segítség, ha nem akarok végig attól rettegni, mikor jön rám valami output.
Visszaírta, hogy rendben, akkor majd a szokott időben találkozunk.

Bencét elvitték délután.
Anyám telefonált, hogy holnap menjünk... hátha még holnap befogadóképes leszek. De amúgy is mennem kellett volna, mert itt vannak a gyógyszerei és receptjei.

Ezen túlmenőleg a Candy Crush Sagában arattam egy újabb nehéz futam után egy százas önkéntes diadalt.
A 700. szint előtt -- elérve -- után.