Pünkösd simán itthon

Szombat kora délután elvitték a gyereket, és most hétfőn este fogják hazahozni.
Úgyhogy Szilvinek nagyszünete lesz, az biztos. Fellélegezhet, alhat délig, azt csinál, amit akar.
Ezt általában ki is szoktuk használni.
Én is nagyon elfáradtam, a ház is csendes volt, úgyhogy pünkösd tiszteletére most aludtunk egy nagyot.
Kint dögmeleg volt, akik kirándultak, jól jártak. Gondolom, az emberiség jó része a strandokon heverészett. Szilvivel meg is beszéltük, hogy ha valahova nem mennénk sem most, sem húsz éve (én mondhatnék 40-et is), akkor az a strand. Utolsó volt mindig, mely véletlenül beszaladt gondolataimba, nekem egy kirándulás, túra, koncert, program, akármi... vagy csak, hogy otthon olvashassak, fotózhassak valahol, ezerszer többet ér, mint akármilyen strand.
Irigyeltem jó értelemben a sok netes híradás útján jött infót a csíksomlyói búcsúról, és visszaemlékeztem a mienkre, milyen élmény volt. Kétszer jártunk Erdélyben, meglehetősen tömény 5, majd 3 év múlva 4 napot töltöttünk ott, rengeteg élménnyel felturbózva jöttünk haza, nagyon szép emlékeim közé tartoznak azok a napok. Annyira kár, hogy akkor még nem volt digi fényképező... hú, mekkora készlet lehetne itt fotókból! Így is, emlékszem, vagy 5 album a papírfotókkal tele lett akkoriban... pedig azokkal takarékoskodni kellett.
De azóta is szívem csücske Erdély. És sokat gondolok azokra a családokra, akik akkor házigazdáink voltak. Hát, most már ezt én nem tudom bevállalni... sajnos.