Emlékszem, az ősrégi időkben volt olyan, hogy csak másnap jutott eszembe, és bizony, bepenészedtek a ruhák... meg jó bidesek lettek. Na, ez azóta azért nem fordulhatott elő, de most mégis majdnem. Ami annál sz@rabb lett volna, merthogy a Dani ruhái voltak.
Szilvi tescózott még ma utoljára, mert este hozzák a gyereket.
Mondtam, hogy annak örömére, hogy tudok némileg normálisan enni, hozzon már nekem egy kaját, valami csirkét rizzsel. Valamint Haramiának egy fél grillcsirkét, amit egy hétig fog enni.
Ezen túlmenőleg háromnegyed 10-kor délelőtt, mikor ugyan már rég fent sertepertéltem, de még nem volt a képem szalonképes, kaputelefon zengedezett, és a csomagos postás volt... Míg beengedtem és felért, villámgyorsan kapott a képem némi púdert és egy csíkot a szemem alja. Ha már sipkásak vagyunk, legalább a pofázmányom nézzen ki egy százalékkal jobban, mint anélkül...
Sikerült mindkét csíkot befejezni, utána rögtön százzal startoltam ajtót nyitni.
Csomag jött, aláírás a kütyün, viszlát.
Megérkezett Magdika és a nővére csomagja, amit a nővére adott fel végül is.
Magdika varratott még az anyagmaradékokból újabb két tökfedőt a varrónővel, lényegében az eddigiek variációi, két anyagból készültek.
Magdika, mint később megtudtam, nem is tudta, hogy nővére miket rakott még hozzá...
Hát bizony, jó sok mindent!
Két nyári ruhát, egy hót drága, erősebb anyagból készült, hátul keresztpántos sportmelltartót, egy felsőt és egy halászlegginget, két bambuszbugyit és egy beígért búzacsírát, melyre rá kéne szokni.
Nagyon finom cuccok, és tök újak. Ismeretlenül is mennyit áldoz rám ez az asszony! Illetve hát ezek az asszonyok; bár Magdikával már találkoztam.
Ilyenkor mindig alig térek magamhoz, bár jelezték, hogy tegnap fel lesz adva a csomag, de hát akkor is. Két slityakról volt szó!!
Dani újra volt a Telenornál: a jóváírás folyamatban van, még nem tud fizetni, várni kell. (Nekem persze újabb SMS, hogy elmaradásom van, és fizessek már!)
Este Bencust hozták.
Késő este megtudtam, hogy két fő onnan is jön a holnapi évzáróra...
Itt nyeltem félre, hiszen ez nem egy ballagás... lényegében én meg Szilvi maximálisan elegek lennénk. A legtöbb gyerekkel 1 szülő van ott, de maximálisan is esetleg 2 fő.
Na most, én elhatároztam, hogy nem égetem magunkat azzal, hogy itt meg a gyerekkel 4 fő lesz egy sima évzárón, ami a beharangozott vihar miatt valószínűleg megint az osztályban lesz... tehát nem lehet elbujdokolni az udvaron.
Sajnáltam ugyan, mert legalább fotóztam volna. De Bencusnak mindegy, mert azt a két főt is legalább annyira kultiválja, mint engem -- itt ez a lényeg.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése