Klinika -- csontok, izotópiák, fejfedők

Szintén hajnali kelés, hogy mindent le tudjak rendezni.
Az idegesség szó nem igazán fejezi ki, amit éreztem.
Háromszor hasmentem, de még kimentem próbálkozni indulás előtt is, nehogy váratlanul érjen, mert nálam most az előzmények száma egyáltalán nem számít... ez nem jött be, kár.
Danit nem kértem egyébként, hogy kísérjen el, de tudta, mennyire tartok ettől a vizsgálattól meg a helymegkereséstől, hogy még akkor is, mikor felkínálta és nemet mondtam, úgy is szabit intézett magának mára, hogy el tudjon kísérni...
Fél 8-ra beszéltük meg Danival, hogy találkozunk, és megyünk a 22-eshez, de szerintem nem vágta, hogy az a busz merre esik, azt gondolta, a Derék felé megyünk, így lassított és várt engem. Én meg a lépcsőfeljáratunk mögötti tenyérnyi árnyékban őt. Hívni próbáltam, erre István hívott, hogy minden jót kívánjon... Végre sikerült, de még akkor is olyan lassan jött, mintha azt várta volna, hogy én megyek felé. Nagy nehezen, kalimpálva megértettem vele, hogy merre megyünk. Hiába, aki biciklivel jár, az nem okvetlen ismeri, melyik busz merre jár...
Szerencsére elértük a buszt, de nekem már a megállóban gyanús érzeteim voltak... megint elkezdett csikaródni a hasam. Egyszerűen ezt a két hónapja kért időpontot, ami amúgy pont nem a legszarabb hetem, nem puskázhattam el azzal, hogy már meg hazamegyek és egy órát késünk, hiszen ez időpontra megy. 8.45-re úgy kell ott lennünk a Klinikán, a Nukleáris Medicinán, úgy, hogy még meg is kell találnunk, ugyanis ezt az épületet még sohasem láttam.
A busz fél óráig megy a Klinikáig. Onnan gyaloglunk hátrafelé. Időnként fogcsikorgatva és lefőve, de kibírtam a dolgot, viszont azt már eleve tudtam, hogy mivel nincsenek nyilvános budik, meg kell találnunk gyorsan az épületet, és nekem ott első utam a vécébe fog vezetni, bármennyire is rühellem az ilyesmit. Érdekes, a betegséggel hogy megváltozik az ember... régebben el nem tudtam volna képzelni, hogy máshol végezzem efféle dolgomat, mint otthon... A kényszer viszont nagy úr.
Jó, hogy a hely nem ismerése miatt korábban indultunk, reménykedve, hogy belefér a keresés és az út az időpontomig.
A Klinikára érve elöl a nagy térképet tanulmányozva kb. belőttük, hol van ez az épület. Mikor meglett a mellékútirány, akkor láttuk, hogy egy valóban új épület, viszont hatalmas. Csak, míg félig körbejártuk, az is volt vagy 10 perc... A sok bejárat között olyat kerestünk, ahol valami utalást kaphatok arról, hogy csontizotópia... Végre találtunk egy olyat, ahol sok szerv között fel van sorolva a csont is, így oda bementünk. Szép nagy, nyugati színvonalú váró, nagyszerű klíma, bőrfotelek üvegasztalokkal, laptévé a falon... de mondtam Daninak: negyedóránk van, ő meg felhívta a figyelmem a vécékre, melyek a bejárathoz közel voltak. Be is vetettem magam, és elámultam, majdnem akkora volt, mint az én konyhám, legalább öt tekercs vécépapír sorakozott polcon és egy a tartóban; tükör, kefe, mosdó, folyékonyszappan-adagoló, kézszárító, mindenben volt cucc és minden működött. Ragyogó tisztaság.
Miután megkönnyebbültem, kimentem, és mintha mi sem történt volna, recepció híján belesüppedtünk holmi bőrfotelekbe... Még az a szerencse, hogy pár perc múlva kijött egy ajtón egy asszisztensnőféle, aki ránézett a kezemben a beutalóra, és mondta, hogy csontizotópra jött? Akkor a következő bejáraton kell bemenni... Még jó, hogy nem egy fél óra múlva tudtam meg, mert így még ez is bőven belefért... úgyhogy tovább mentünk a következő, szinte ugyanilyen feliratú ajtóhoz az épület mellett tovább menve. A két kiírásból meg nem tudtam volna állapítani, hol végzik a csontizotópiát, az biztos. Utólag hallottam, hogy mindenki így járt...
Ez is hasonló hatalmas, klimatizált váróhelyiség volt, mint az előző. Nagy laptévé a falon, hűtött vizes ballonok műanyag poharakkal, dohányzóasztal-félék bőrkanapékkal -- csak itt volt üvegfalas recepció is. Beadtam a beutalót, valamint kérdezték, hoztam-e postakész borítékot -- mondtam, hogy igen, már vettem is elő --, címezzem meg magamnak, ebben küldik ki kb. 1 hét múlva az eredményt.
Pontban 8.45-kor szólítottak. Vittem a cuccomat is, mert nem tudhattam, kimegyek-e még Danihoz.
Ebben volt a 2x0,75 literes létyó. Azért vittem kétfélét, hogy biztosabb legyen a siker...
A hölgy beleültetett egy olyasmi székbe, mint amilyenben a kemót kapjuk, és elmagyarázta, hogy ez a vizsgálat miről szól. S hogy a legkellemetlenebb része annyi, hogy vénásan kapok most egy izotópanyagot tartalmazó injekciót. Utána 2 óra várakozás és ivás után fognak szólítani, és egy 20 perces, gépes vizsgálat következik, ami nem fog fájdalmat vagy utóhatást okozni.
Két napig sugárhordozó leszek, úgyhogy ne ölelgessek csecsemőket vagy terhes anyákat.
Ezenkívül kérdezett bizonyos orvosi, leginkább csonttal kapcsolatos dolgokat és vérnyomást mért, majd megkaptam ugyanoda, ahol tegnap a laborvizsgálathoz is vért vettek, az injekciót. Még szerencse, hogy működik ez a vénám, mert nincs több. A műtött oldalba nem kaphatok.
Kiszálltam, majd át kellett menni oldalt és hátul, de a termen át egy folyosóra, mely egy társalgószerű széles váróra nyílt. Másik oldalán vizsgálók sorakoztak. Az asztaloknál a fotelekben egy csomó ember ült és iszogatott... eszegetett.
Mivel onnan is ki lehetett jönni az eredeti recepciós váróba ajtó nélkül, hát kimentem Danihoz, mondtam, hogy jöjjön oda hátra. Nem volt már hely egyébként, minden fotel tele volt, viszont voltak kinyitható székek a falhoz támasztva, úgyhogy én egy ilyet nyitottam ki magamnak, és jól megfelelt nekem az is. Dani is ácsorgott egy darabig, guggolt, majd felszabadult a mellettem lévő fotel, odaült. Amint jött egy beteg, mindig át akarta adni neki. Nekem ez, hogy az itteni társalgós résznek háttal ültem a széken, jól is jött, mert nem ültem szemben így senkivel. Két ajtó következett mellettem, utána egy virágos tartórész, majd újra ilyen társalgós rész, azután a női vécé például.
Mivel nem kellett félórát várni az iváshoz (megkérdeztem előtte a hölgyet), így azonnal nekiláttam, mert tudtam, hogy én két deciket nem fogok tudni egyszerre inni, csak pár kortyot, úgyhogy nekem "haladnom" kell ezzel! Dani biztatott is, és 1 óra múlva megittam a 0,75-öt, tehát a fele cuccost. Ez máskor maximálisan a napi adagom. Ez egyébként egy gyömbér-citrom elnevezésű Balance, kifejezetten savanykás cucc volt.
A következő málna-citrom. Mielőtt ezt elkezdtem volna, mondtam Daninak, hogy szerintem nyugodtan elmehet, mert nem lesz itt gond már. Inni úgysem tud helyettem, a vizsgálóba is én fogok bemenni, és megmondták, hogy nem okoz rosszullétet. Daninak viszont még sok dolga van mára, úgyhogy kis hezitálás után rábeszéltem -- elbúcsúztunk. Megígértem neki, ha valami bajom lesz, taxival megyek.
Én szorgalmasan próbáltam továbbra is inni. Ha jól számoltam, 11-kor kellett, hogy behívjanak majd. Negyedkor viszont már nagyon kellett pisilni, csak nem tudtam először, hogy lehet-e, de aztán rájöttem, hogy háromnegyed óra még nagyon sok, és hát végül is, ami folyadék már a hólyagban van, az úgysem terül már szét a szervezetben, hogy szétvigye az izotópot; valamint azt mégsem várhatják el, hogy bepisiljünk -- úgyhogy kimentem és megejtettem egy pisilést. Szerencsére több hasmars nem volt. Itt is elájultam a vécék tisztaságától és felszereltségétől...
Egyébként meg rájöttem, hogy amikor szólítanak egy-egy pácienst, mindig a név után mondják, hogy menjen mosdóba, s utána jöjjön a vizsgálatra. Tehát nyugodtan pisilhet az ember.
Kb. összesen 1,2 litert ihattam meg 11-ig, mire engem szólítottak. Én még azt gondoltam, van egy kis időm, mivel a neten is 2-3 órát olvastam... Viszont ott 1 liter folyadékot is olvastam, annyi meg egész biztos, hogy megvolt...
Szólítás után megint bementem pisilni, aztán pedig a vizsgálóba.
Otthon már előző este kivettem a fülbevalót meg levettem a gyűrűket, nyakláncot -- nehogy probléma legyen. Érdekes mód az órát nem kellett levetni, de a farmeromból az övet igen. És hát szerencsére ruhástul hanyatt kellett feküdni egy keskeny "koporsóban", volt fejtartó, lábtartó, szorosan mellettem kartartók -- tehát teljesen mozdulatlanná vált benne az ember.
Szólt a pasi, hogy indul a vizsgálat. Felemelkedett velem az "ágy", majd megint kicsit le, fel; közben indult velem szépen, lassan előre. Mikor beértünk oda, ahol teteje is van, akkor a szerkezet felső része kezdett ereszkedni. Egészen közel a fejemhez. Kicsit ijesztő volt, mert ugye, a fejem nem fordítottam, és olyan közel volt a szerkezet, hogy nem is lehetett ráfókuszálni, úgyhogy "elengedtem" a nézésemet a szerkezeten túlra, és megpróbáltam nem félni attól, hogy valami műszaki hiba vagy tévedés következtében nehogy lejjebb ereszkedjen ez a mizé, és szétlapítsa a fejemet. Mondjuk, akkor legalább nem lenne több gond velem.
Egy idő után észleltem, hogy a felső rész kezd lefelé csúszni, és már szinte látok a plafonból valamit. Ui. ez nem zárt dolog volt, mikor a fejem felől elment a szerkentyű, akkor már láttam a teremben mást is. Picit oldalra fordítván a fejemet, láttam a monitort, melyen nyomon lehetett követni, hol tart a csontozatom beszkennelése, mert ez tulajdonképpen az volt. Lent azt is mutatta, hogy hány százaléknál tart. Láttam, ahogy megy lefelé a nyakon, vállon, majd a gerincen, karomon... és így tovább; a mellem körül még lejjebb süllyedt a felső rész -- ott sem esett volna jól, ha összelapít...
És így tovább, végig a lábujjhegyemig mindent.

Szakszerűen most ezen estem át:
"A csontizotóp-vizsgálat (más néven csontszcintigráfia vagy csontscan) azt a folyamatot érzékeli a csontokban, hogy gyorsul vagy lassul a csont anyagcseréje. Például fertőzések, daganatok következtében az anyagcsere gyorsul, s ezeken a helyeken a vizsgálat során beadott izotóp felhalmozódik. Ezen diagnosztikus vizsgálat során intravénásan izotópot adnak be a beteg vénájába. Ez általában technecium izotóp (99Tc).
1--1,5 liter folyadékot kell elfogyasztani 2-3 órán belül, majd egy 20 perces gépi vizsgálat következik. Ekkor a beteg testét egy lassan mozgó gammakamera pásztázza, amely a testből jövő gammasugárzásokat fogja fel. Az így felfogott jeleket általában számítógépbe továbbítják, s ez rajzolja ki a csont izotópképét."

A pasit végig nem is láttam, volt egy kinti, udvar felőli (?) folyosó is, ott is jöttek-mentek dolgozók -- a végén szólt, hogy készen vagyunk, el lehet menni.
Kimenve újra pisilnem kellett, majd elmentem.
Irgalmatlan hőség volt, 35 fok árnyékban. A Klinika előtt ilyenkorra teljes erőből tűz a nap, és nincs árnyék sehol. De mégiscsak a 24-est volt célszerű várnom, mert az hazáig visz, míg ha a villamosig megyek, akkor át kell szállni a városban, ahol szintén a tűző napon várnék buszt.

Szilvi a Tescóban volt, utánatelefonáltam, hogy hogy áll, már hazafelé jön? Nem, kiderült, hogy még most megy be. Szóltam, hogy hozzon már egy kaját nekem.

Aztán telefonáltam Daninak, mert neki még anyámhoz is kellett valamikor mennie, ui. főzött rakott zöldbabot nekünk, valamint mivel ma kapja a nyugdíjat, a Dani által befizetett csekkjei árát is most odaadja, meg még amit nekem küld szegény. Ráadásul meggyet, ribizlit, málnát is szedett ebben a hőségben...
Dani viszont várja a rovarirtót, melynek időintervalluma 4--7, tehát majd akkor indul anyámhoz, ha a rovarirtás befejeződik.
Így is lett, és még jó, hogy így lett, mert anyámmal mikor este telefonáltunk, mondja, hogy volt vagy 5 óra, mire megjött a postás! Még jó, hogy nem ment Dani kora du., mert 4-re neki haza kellett volna mennie...

Mindegy, lényeg, hogy este fél 8 körül csak jött Dani, hozta a cuccokat: egy nagy doboz rakott zöldbab, és alig 5 doboz gyümölcsöt, amelyből valamennyi az övé; mondta, hogy neki egy is elég, de azért rányomtam kettőt, málnát, meggyet; mert már nálunk be sem fér ennyi cucc a hűtőbe.
Ja, és már majdnem elment, kint az ajtóból jött vissza, hogy a pénzt is ideadja, valamint csak úgy mellékesen két új fejfedőt -- ez az, amit két hónapja rendelt, és 1 hónap szállítás volt ráadva, utána meg kellett reklamálnia. De nem volt drága, ha jól emlékszem, olcsóbb volt, mint a dechatlonos -- és szerintem nagyon mutatósak.

Idáig kibírtam ventilátor nélkül, tényleg, hogy takarékoskodjunk, pedig már egy párszor melegem volt. Szilvi tegnap beindította a kicsit a konyhában, hogy legalább ha főz az ember, ne süljön meg. Ma pedig már az állót is beindítottam a szobában, mert már tényleg több volt kettőnél.

Este hazahozták Bencust, szombat du. óta.
És hát a Szulejmánnal zárhattuk a napot... de már izgulhattam a holnap miatt, amikor is majd kemó...

Ezt a jukkát a Klinikán fotóztam, rengeteg nyílik most szerte mindenhol -- ott a parkokban is volt rengeteg.