Labor -- kenőcs ajándékba

Kedden hajnali kelés, készülődés többszöri hasmarssal szokás szerint. Elég sok a dolog, ha a macskákat is figyelem és a gyógyszerek is rendben menjenek, legyűrése 1-2 keksznek és kávénak némi méla undorral, hányásra vigyázni, mindenesetre időben való elindulás a legfontosabb.
8 órás az időpont, célszerű ott lenni időben, még így is kifutott múltkor is 10 utánra, mire behívtak.
Most külön jólesett, hogy a legkönnyebb dolog van elsőnek a héten, mert utána jöhet az ember a kórházból el.
Busszal mentem, 8 előtt már bevánszorogtam. Mi tagadás, nem lehetett fázni! A fejfedő különösen kellemes viselet ilyenkor.
Vettem az automatából egy normál sorszámot, nem is volt vészes, csak 12-en voltak előttem a normál szerint. Nyilván a sürgőseket soron kívül nem tudjuk előre kiszámítani, de most nem voltak annyian, mint az ez előtti esetnél. Így bejutottam háromnegyed óra múlva, ez szerintem óriási eredmény volt.
Mikor megvan a véna, maga az is sikerélmény, meg mikor túlleszek, az is. Olyan jó lenne, ha mindig leragasztanák maguktól is, vagy hogy legalább mernék szólni. De érdekes, csak sürgősséginél ragasztják le maguktól, amikor látják valahogy, hogy nem vagyok jól.
Így célszerű valameddig ücsörögni, nagyon nem szeretnék szökőkutat játszani, pocsékolni a vérem...
Mivel a várófolyosón szinte nem volt ülőhely, ezért egyből lementem a földszintre, de mivel ott sem volt hely, ezért kimentem a lejárós lépcső melletti alacsony betonfalhoz, ahova le tudtam tanyázni kicsit, hogy fogjam a tapaszt. Még kellemes is volt a hűvösben, jó kis szellő volt.
Találkoztam egy műtéti szobatársammal, aki anno 1 napos volt, és úgy nézett ki, ő megússza a kemót, mert a kivett cuccok nem rosszindulatúak. De kiderült, hogy 1 nyirokmirigy mégis... és 2 másik gyanús, tehát mégis, őt is kemóra "ítélték". Mondta, hogy még egyszer műtötték, amikor is még kivettek néhány nyirokmirigyet, így ő most fogja majd kapni a 3. kemót, ennyivel van "lemaradásban"... Hát, őt sem irigylem. Ő az, akit Nánásról hoznak be minden alkalommal, és a szolidabb, ablak felőli sorstársam volt, nem a műtét reggelén másfél literes szénsavas ásványvizet ivó, harsányabb és kicsit tájékozatlanabb ágyszomszédom. Ő valószínűleg tényleg megúszta a továbbiakat, még egyszer sem találkoztam vele sehol.

Lassan úgy véltem, ideje tovább indulnom, úgyhogy a buszmegállónál kitaláltam, hogy hamarosan jön a 42-es, és felmegyek vele a Kistemplomig, onnan már egy ugrás a Munkaügyi kp.
Ott megkérdeztem a kormányablakos helyiség ajtajánál "őrt álló" tájékoztató hölgytől, hogy aktív korúhoz járó nyugdíjas bérletet lehetne-e és hol intézni. Hál' istennek, lehetett; menjek fel a I. 115-ösbe. Nagyon örültem, hogy ezek szerint nem csak szerda-csütörtök a fenti termek fogadónapjai. Végül is a neten is így van, hogy egész héten járhatóak ezek az ügyintézések, csak némelyik nem...
A szoba előtt már papírkitöltéssel foglalkozott egy anya és fia, ők szóltak, hogy menjek be nyugodtan, nincs bent senki. Bekopogtam, és kicsit belezavarodva a saját mondókámba, végül is csak ki tudtam nyögni, mit akarok. Hölgy megértette, adott egy űrlapot, menjek ki, töltsem ki, hozzam vissza. Így is lett, visszavittem. Mondta, hogy kint várjak, míg megírja a hatósági igazolást.
Egyébként nem kellett neki sem az aktív korú támogatási határozat, semmi irat; egyedül a személyim és lakcímkártyám, nyilván benne van a rendszerben, hogy tényleg megkaptam az aktív korút egy újabb évre elvileg.
Közben már gyűltek utánam ketten, akik szintén ugyanezt végigcsinálták és vártunk, tehát összesen négy ügyfél. Eltelt egy kis idő, mire kijött a hölgy, és sajnálattal közölte, hogy elromlott a printer, így most neki fel kell menni a harmadikra, hogy kinyomtassa az igazolásokat, majd jön. De közben az első ügyfélnek újra kellett tölteni a papírját, azt még megvárta. Jól eltelt az idő, de én akkor is tökre nyugodtan vártam az igazolásomat, mert időm van, valahonnan hűtés is jött a folyosón, ki lehetett bírni az ücsörgést -- és végre el is lesz intézve ez is.
Aztán persze jött a hölgy, sorjában, egyenként beszólított mindenkit egyeztetni az adatokat, aláírni, és kaptunk egy példányt. Ezzel lehet menni bérletet csináltatni! Július 1. a dátum rajta, tehát majd hétfőn lemegyek a Coopba, remélem, ott lesz a bérletes néni, s akkor majd megcsináltatom, fénykép is van hála a jó égnek, s majd akkor veszek bérletet is.
Nagyon meleg volt kint, ráadásul mindkét elérhető buszmegálló a legnagyobb hőségben áll, árnyék nélkül, úgyhogy itt halálos, ha sokat kell várni buszra...

Aztán csak hazaértem, elalélás nélkül.
Minden elrendezése után netezni kezdtem, ahol egy régi jó "macskás-kutyás és sok egyéb állatos" ismerőssel csetelni kezdtem, mivel írta, hogy szóljak már, ha megérkezik a futár! Milyen futár? Szerencse, hogy szólt, mert még elmulasztom; nem tudtam róla, hogy máris küldi, amiről régebben beszéltünk: Culevit kenőcsről, amiről első kézből és bizonyosan tudni lehet, hogy jó a sebre, különösen és elsősorban majd sugár után.
És tényleg: fél 4 körül kaputelefon, futár érkezett, seperc alatt le is rendeztük... Jött egy formás kis doboz, benne kettő darab 50 mg-os Culevit kenőccsel!
Nagyon örültem neki, és hálás köszönetem érte!