Liliom és regenerálódás anyámnál

Amilyen meleg volt még tegnap, éjjelre ideért a hidegfront, eső.
Reggel napsütés, majd beborult és volt egy nagy eső újra.
Anyám telefonált, hogy el merünk-e ettől indulni hozzá -- ui. megint elhívott magához, hogy kajailag kicsit rendbe hozzon.
Én mondtam, hogy én simán.
Szilvi már sokkal tétovább, hogy aszongya, muszáj-e ezt most. De mondom, hát gondolj már bele, nagyanyád süt-főz, az időjárástól függetlenül, honnan tudhatná előre, hogy nem fogok főzni, mert eső lesz és úgyse jönnek. Hányszor mentem már esőben, amikor egész jó idő lett utána... meg persze volt fordítva is. Mindig keresztanyám szavai jutnak ilyenkor eszembe, hogy "Na és, nem mos belőlünk aranyat!".
Úgyhogy én mindenképp készültem, nem hagyhatom, hogy anyámra maradjon minden, meg hogy feleslegesen dolgozzon. A Szilvi jelenléte, jövetele a cipelés miatt is lenne főleg fontos. De tudja ő azt, ő is imádja a Mamu cuccait, és tudja, hogy nem lesz málna, ribizli, ha nincs, aki hazacipelje!
Ráadásul nekem mézesmadzagként szolgált az is, hogy kinyíltak a tűzliliomok, így vizesen pláne dekoratívak lehetnek, evidens, hogy le kell fotóznom, mint minden évben!
Szóval bepakoltam a szokásost: száraz kenyerek, pitlik, Mamunak egy kiskalács és egy táblacsoki, kosztos cicáknak én 3, Szilvi 4 konzervet vitt.
Egy óra körül csak elindultunk.
Útközben megálltunk a szelektáltnál, utána pedig egy kis idő után bejutottunk az Ildikó-lakta házba. Készültem, és vittem a baglyos színezőt, megtaláltam a nevét, sikerült bedobnom, befért. Úgy örültem, hogy ez is sikerült, kicsit aggódtam, hogy A4-es be fog-e férni...

Kissé alulöltöztem, mert ki nem állom, ha melegem van, így én hűvösben is rövidujjúban mászkálok. De most kicsit túllőttem a célon, mert hűvös is lett és hideg szél fújt! A nyári blúzra meg csak egy mellényt vettem. Szilvi ehhez képest mindig beöltözik, gumicsizma, sál, pulóver, ujjatlan pufidzseki stb. Ő tutira nem fázott. Igen, de ő nem borul ki akkor sem, ha a végére melege lesz.
Az úton csak a hársat fotóztam a Kishegyesi úti zebránál zöldre várva.

 
Utána szépen és nyugodtan végiggyalogoltunk, nem volt szinte ember sem az utcán.
Anyámnál kipakoltunk, mondta, hogy kész is a kaja, és ehetünk, de azért előtte még szétnézegettünk, mondom, hátha lesz még eső, legalább addig fotózzak egy kis tűzliliomot.
Utána ettünk: volt saját termésű újborsóleves nokedlivel, zöldséggel, csirkehússal; isteni finom volt.
Aztán a rakott krumpli is fenomenális ötlet volt, még ha csak idő múlva is tudtam megkóstolni egy kicsit.

Amit bekongattam, most is úgy éreztem, hogy egy heti cucc ment le... pedig hát Bence sokkal többet eszik.:)

Sokat dumcsiztunk, én liliomoztam még kissé... egyszerűen alig lehet abbahagyni ezek fotózását, pedig most feleannyi sincs, mint tavaly.

 

 

Azt hiszem, elég a liliomokból.:)
Bent beszélgettünk, mikor egyszer csak heves surrogást hallottunk: hát, újra rákezdte az eső, nem is akárhogy. Mindenesetre jó kis zuhé volt megint, innentől már tényleg elég nehezen volt járható a kert. A cicák nem jöttek elő ma enni.
Egy idő után anyám kiment, és hozott be két nagy tejfölös vödörnyi ribizlit, majd utána Szilvi is ment, és málnát szedtek, abból is rengeteget le lehetett szedni.
Én valahogy nagyon fáztam, és folyt az orrom cefetül. Vécén egyszer sem voltam.
Anyám adott egy keresztanyám-féle félkabátot, onnantól kezdve éreztem magam jobban, de ki nem kívánkoztam. Rengeteg csiga is volt a kertben, előhozta őket az eső, de komolyan oda kellett figyelni minden lépésre, mert mindenféle méretű csiga hemzsegett mindenfelé a kertben.
A szedett gyümölcsöket mindet odapakolta nekünk anyám, plusz még a nagy leveses vödörnyi zöldborsólevest, rakott krumplit, leveshúst, plusz egy tepsi meggyes piskótát, és egy jóadag üres palacsintát, melyet tegnap sütött ki... Na, ezt egyedül egészségesen sem tudtam volna hazavinni...
A sok pakolászás után mindenesetre este fél 8 lett, mire elindultunk hazafelé, de még világosban hazaértünk, és egész tűrhetően éreztük magunkat.
Otthon Szilvié volt a feladat újra, hogy likvidáljon a hűtőben és próbálja meg besakkozni a hozott cuccokat. Mondtam, hogy kíméletlenül vágja ki az egyhetes cuccokat...
Ő tényleg jól tud legózni a hűtőben, én viszont hamarabb kigórom a fixre meg nem evett kajákat már soknaposan, ő meg még nem... inkább pakolgatja mindig kisebbekbe, de annyival több a mosatlan.

Kicsit furcsa volt, hogy Ildikó aztán, mikor írtam neki, nem fogadta nagyobb örömmel a cuccost, legalábbis nagyon szűkszavű volt, de persze ennek számtalan oka lehet... mindegy. Remélem, nem vette meg közben magának, csak nem mondta... De amennyire szereti a baglyokat, ráadásul megvettük neki és ugye, ajándékba... én tudom, hogy én a helyében biztos félóráig dicshimnuszoltam volna. Bár nem mindenki tudja kimutatni úgy a háláját és örömét.