Kezdődik a hét

Jó érzés volt, hogy ma még nem kell menni sehova. Nehéz hét vár rám amúgy...
Kicsit felfrissült a levegő, legalábbis az én szobámban igencsak érezhető. Nem kell ventilátor, az biztos.
A pirkadati macskázás után visszafeküdtem, jólesett...
9 körülig alvadás volt.
Utána kétszer alapos rohanásban volt részem -- nehogy véletlenül elszokjak már tőle! --, aztán Szilvi elment a postára egy csekkemet befizetni, ami még pénteken jött, utána meg a Pennybe. Több órát elbolyongott.

Hívott anyám, hogy elnézte a nyugdíjnapot, tudta, hogy 28-a, de a 6-ost 8-asnak nézte, és azt hitte, ma lesz a nagy nap, de aztán rájött, hogy nem.
Eredetileg az eddigi infó szerint úgy beszéltük meg, hogy kedden majd a labor után elmegyek hozzá, mivel aznap még más nem lesz, és akkor ideadja a csekkjeit stb.
Na, ez viszont most dugába dőlni látszott, és hát hogy mi lesz az ő csekkjeivel. De ezt nyilván úgy értette, hogy nyugdíjig úgysem tudja befizetni azokat, és pl. a vonalas telefonja már holnapi dátumú.
Mondtam, hogy neki kevés összegű a számlája általában, befizetném én, megkérdem Danit, nem fordulna-e meló után arra. A Dani munkahelye ugyanis biciklivel nincs messze sem anyámig, se hozzánk, csak egy kitérő; és most délelőttös.
Írtam is neki még munkaidő vége előtt, de nem nézte a telefonját, csak itthon...
És kiderült, hogy már itthon van. Filóztunk rajta, hogy hogy legyen akkor ez az anyám számlája-történet, mert ha elhozná, mi be tudnánk fizetni, és majd nyugdíjkor visszaadná.
Mondta Dani, hogy akkor ne legyen probléma meg ennyi körjárat, ő most elmegy anyámhoz, elhozza a csekkeket, be is fizeti, és majd nyugdíjkor visszakapja. Engem most speciel akkor ebből ki is tud hagyni. Hát jó, gondoltam, csak nem hittem, hogy hó végén még van neki pénze ehhez.
Mindenesetre felhívtam anyámat, hogy akkor Dani elmegy hozzá a csekkekért, mire megijedt, hogy de neki most nincs pénze rájuk! Megnyugtattam, hogy én is, Dani is be tudjuk fizetni, hadd ne járjon már le, mert a telefontársaság simán rárakja a késedelmi kamatot, már volt benne részünk anyám csekkjével.
Hálás volt, hogy lerendeztem neki elméletileg, Daninak meg, hogy ő meg gyakorlatilag.
Igen, mert öcsémék kimennek Kadarcsra, és ez olyan, mintha Kamcsatkára utaznának. Míg munkanélküli nem lettem, öcsém fizette be az anyám csekkjeit, meg is tudta neki mindig előlegezni, ha a dátum úgy kívánta. De most, mióta pár éve én fizetem be, azóta eszébe sem jut, pedig ez most ritka alkalom, hogy akár én, akár Dani meg tudjuk előlegezni. Szegény anyám úgy hitte, ma kap nyugdíjat, és én holnap elhozom, befizetem a csekkeket, de hát rájött, hogy ez nem fog menni.
Ha kimennek Kadarcsra (és tavasztól őszig ez várható, frászom is van mindig, ha anyámmal lenne valami, akkor mi lenne, hiszen én sem vagyok topon, ráadásul nincs kocsink, és pláne nem állunk úgy anyagilag!), halottnak kell tekinteni őket, pedig 20 km az egész!
Emlékszem, hányszor megjártuk ifjabb koromban a Határ úton át Hosszúpályin keresztül a Keletire az utat, ami szintén olyan 20 km lehetett -- biciklivel. És utána haza ugyanennyi. Azért nem ugyanaz, mint ótóval.

Most már azért kezdek félni a hét miatt.
Most az anyám általi dátumbenézés miatt újratervezés lett.
Kedden labor, ami normál, tehát elképzelhető, hogy megint 8 helyett 10 után fog rám sor kerülni. Aztán nem anyámhoz megyek, hanem akkor megpróbálok felmenni a MÜK épületébe, hogy a kormányablakos helyiségnél megkérdezzem, hova kell mennem, ha az aktív korú határozatot megkaptam, és a hozzá kihasználható nyugdíjas bérlethez szeretnék igazolást. Arra is kíváncsi vagyok, hogy csak szerda-csütörtök itt is az intézés, vagy nem baj, ha kedden megyek? Benne lesz a pakliban, hogy elküldenek. De pedig szerdán-csütörtökön már húzósabb lenne! Szerdán csontizotóp a klinikán, csütörtökön a 4. kemó. Ezen a napon délután a háziorvos, mert anyámnak ki kell íratni háromhavi gyógyszerét... plusz nekem a nemrég kardiológus által felírt (de csak 1 havi) új gyógyszert is ki szeretném íratni magamnak, plusz ekcémakenőcsöt, és már akkor nyilván leadnám az aznapi friss, ropogós kemó-zárójelentést is.
Nem tudom, hogy fogom tudni mindezt megcsinálni.
Jövő héten is ráérne elvileg, de gyakorlatilag nem lesz lehetséges, mert addigra rosszul leszek, elsősorban a heveny és folyamatos hasmenés miatt hadd haldokoljak már itthon. Így is benne van az egyhetes sürgősségi labor + eredmény kivárása az onkológián, ez nekem általában a legnehezebb napom.
Most, amitől legjobban félek, az a csontizotópia, a másfél liter lötty megivásával. Úgy érzem, ez lehetetlen feladat lesz nekem... Meg hát eleve a klinikára kimenni, ott megkeresni ezt az épületet, ez nem lesz olyan magától értetődő...

Már megnéztem: van még, hála a nagyon jó istennek, egy utolsó igazolványképem -- frászt kaptam ui., hogy még fényképészhez is kell mennem emiatt! Úgyhogy csak az igazolás kell, fénykép van, aztán mehetek igazolványt csináltatni.