Aktív korú felülvizsgálat

Csütörtökön már szintén 8 körül megkezdődött a kalapálás; s úgy délig ment ott minden -- csiszolás, fúrás, ilyesmi. A nyílászárók már a helyükön, a hulladékot elszállították, tehát most más valami... aztán kiderült: új linóleum és valószínűleg új padlószőnyeg is kerül fel -- mindenesetre a régiek ideiglenesre kikerültek az előtérbe. Na persze ettől lehet, hogy mondjuk, parketta lesz az új, nem pedig padlószőnyeg. Teljes felújítás. De jó nekik:), de tényleg. Ők egy minta az olyan negyvenes házaspárok közül, akik mindketten dolgoznak (egy felnőtt lányuk van), és minden évben fontos háztartási gépeket cserélnek, beruháznak, felújítanak, tavalyelőtt tán járólapoztak is valahol -- és lám, mindezek mellett egy másfeles panelben laknak huszonéve. Jó itt nekik.
Én nyilván ezek után felkeltem, és szépen, lassan "haladtam" magammal és a rendbetétellel előre.
Mivel ma egész nap van kormányablak, így nem volt sürgős korán mennem.
Mégegyszer átnéztem az egész hóbelevancot, amit beadok, sorba raktam, összetűztem az összetartozókat, s azért szokásos (néha felesleges) plusz precizitásommal odaraktam még olyan iratokat, melyek még kellhetnek esetleg, majd késő délelőtt elindultam
Baromi meleg volt, kicsit ingoványos volt a stabilitásom amúgy... látszik, hogy nem vagyok "edzésben" -- gyenge, szédelgős plötty vagyok, na.
Felavattam az egyik új tökfedőmet, a bordópántos rózsaszín tetejűt, a mályvaszínű blúzhoz, és visszavettem egy régebben kinőtt farmert, még ahhoz is öv kellett.
Egy 45-össel szerencsém volt viszonylag hamar, és mivel a Kossuth u.-ról a Gambrinusz közön rövidítem le az utat, megint láttam az antikvárium kirakatában a vörös-fehér idős, befogadott cicát aludni.:) Természetesen most sem hagytam ki a fotózást!

(Később sokat vigyorogtam rajta, mikor feltettem a FB-ra, hogy valaki odaírta, hogy biztos, hogy él ez a cica, vagy műanyag?, merthogy mindig ugyanúgy fekszik... Odaírtam neki, hogy csak látom tán, hogy lélegzik, és azért fekszik ugyanúgy, mert egy perc alatt készült a három fotó, közben nyilván nem fog ugrándozni... valamint, hogy két hete láttam először, ugyanarra menet, és akkor íme, máshogy feküdt:

...zárójel bezárva.:)

A kormányhivatalban kértem az ajtónálló hivatalos személytől aktív korú felülvizsgálathoz számot, majd leültem lehűlni -- szerencsére kondi működött. Kb. 20 perc elteltével hívtak is egy ablakhoz, ahol eddigi szokástól eltérően most egy fiatalember volt az ügyintéző, és ahogy kivettem, meglehetősen kezdő. Ő nem az űrlap átnézésével kezdte, mint az eddigi évek alatt bárki, hanem az alkalmi munkák igazolásainak nézésével, a napok megszámolásával. Természetesen negyedjére jött ki neki ugyanaz pl. a Tóthék igazolásánál, mint amennyi. A másik cégnél meg külön el kellett magyarázni, hogy havi 15 nap lehet a max., és mindhárom hónapban annyi van. Megkezdett, akár töredék heteknél is a ledolgozott napok hetenként új lapon. Így egy-egy hónap 3-4 lapot is eredményez, mert töredékhetek is vannak. Közben kérdezgetett a kollégáktól, hogy az nem baj-e, ha több a nap... meg ilyenek.
Volt év, hogy eredeti igazolást vettek be. Most: másolat kellett neki. Vittem másolatot is, de az csak a tóthos volt jó, mert az tényleg másolat volt; amit Éva hozott, ott a másolatokat is eredeti aláírással és pecséttel tiszteltünk meg, tehát az már nem volt jó neki bevenni, hanem ő másolta le mégiscsak az egész kócerájt...
Az utalványszelvényre mondta, hogy azt úgyis le tudják kérdezni, benne van a gépben (de emlékszem, volt olyan év, amikor kellett, sőt, nem volt jó, hogy a múlt havit hoztam -- ugyanis az ahavi még nem érkezett meg! --, de hát ez olyan dolog, minthogy egyik évben az igazolás CÍMÉBE kötöttek bele, holott előző 3 évben jó volt... és akkor kellett újraugrasztanom Évát, hogy nyomtasson újakat, új címmel, mert az alkalmi munka nem felelt meg a kiscsajnak, hanem kifejezetten egyszerűsített foglalkoztatás kellett. Az mindegy, hogy az is alkalmi munka! Az is mindegy, hogy három évig jó volt... csak nekem plusz program legyen).
A kitöltött nyomtatványt is átnézte -- külön kértem --, mert egyrészt a dátum napját nem töltöttem ki, másrészt odaíratta a nevemhez a Máriát -- mondtam, azért nem írtam oda, mert eddig minden évben csak a Magdolnával fut a dolog, nem akartam zűrt. Nem baj, írjam oda...
Meg hát volt olyan, hogy rossz helyre írtam nevem és jövedelmem, a jövedelmet még otthon lefestettem és jó helyre írtam, a nevem otthagytam -- pasi most áthúzta, odaírta, hogy *, jav., majd elémtolta,hogy írjam oda a nevem és a dátumot.
Mivel minden évben más és más a űrlap, minden évben más és más a megfelelő ill. ami már nem megfelelő, ezért én rendesen f*sok mindig, hogy vajon lesz-e, amibe belekötnek. Most ráadásul rohadtul nincs időm, kedvem, egészségem arra, hogy egy ügyben sokszor ugráljak.
De úgy nézett ki a végén, hogy felsóhajthatok. Kaptam egy bizonylatot, hogy átvettek egy kitöltött nyomtatványt és 15 db igazolást. És kész! Eljöhettem! A boldogságomnál csak a meleg volt nagyobb, úgyhogy ittam is némi vizet, amit Szilvi csempészett bele a szatyromba indulás előtt, én nem akartam vinni.
Remélem, hónap végére megérkezik a határozat, mert akkor újra kell jönnöm, hogy a nyugdíjas bérletet intézzem, mert már csak erre a hónapra van bérletem.

Ezután a Széchenyire gondoltam buszhoz menni, a meleg miatt nem nagyon akarózott bóklászni, de féltem a hasmarstól is, rosszulléttől is, úgyhogy inkább hazafelé vettem az irányt. A Halközben vettem egy adag rizset és sonkás juhtúróval töltött göngyölt csirkecombot mellé; és Szilvire is gondolva vettem 4 kisdarab sült hekket. Ezt meg szoktuk felezni, annyira imádjuk, és nem nagyon lehet készen kapni, a nyers kiszerelés pedig nekünk túl sok.
Így a kész kajámat otthon hárman ettük meg: rizs maradt Szilvinek (a halához), a göngyölt-töltött csirkecombból Haramiával laktunk jól, és még én is jóllaktam. Vacsorára meg megettem a két kis hekkdarabot magában.

Ha már hazaérve rajtam volt az egyik új tökfedő, Szilvi lefotózott bennük, így el tudtam küldeni pár embernek (majd István azt mondta, nyugodtan felrakhatom az FB-re is...).