Orvosnál, receptek, oltás

Ma úgy készültem, hogy "nyitásra" megyek a háziorvoshoz.
Egyrészt saccperkábé 5 napja nincs Betalocom -- érdekes, anyámnak is mindig az fogy el leghamarabb, és az pedig az egyik legfontosabb! --, amúgy a gyógyszerek nagy része ilyenkor már amúgy is a végét járja, hiába, letelőben a 3 hónap, nincs mese, menni kell kiíratni.
De efelől még mehetnék 4 órakor is, ami a legpraktikusabb egyébként, mert nyitáskor tutira özönen vannak.
Viszont gondoltam, most is megpróbálom egybehozni az influenza elleni védőoltással, mint általában az előző években, hogy ne kelljen kétszer menni.
Ahhoz pedig elvárják, hogy a rendelés elején menjünk. Emlékszem, mikor dolgoztam, mit össze kellett érvelnem telefonon a doktornővel, hogy "de hadd menjek már 6 óra körül", merthogy én képtelen vagyok rendelési idő elején megjelenni, nálunk olyat nem lehetett! Tekintettel arra is, hogy a két pozíció helyszínileg a lehető legtávolabb esne egymástól.
Szóval így is történt: 2 óra pár perckor be is rúgtattam a rendelőépületbe.
Töméntelen ember volt kint, bent, minden rendelő előtt, még állóhely is alig akadt a váróban.
Közben nem felejtettem el hálát adni, hogy vége, lezajlott a náthás megbetegedésem, mely elég kitartó volt ugyan, de vége. Mert hát nyilvánvalóan nem kaphatnak betegek oltást.
A mi rendelőnk előtt megtudtam, hogy sajnos, már volt kint Juditka... beszedte a papírokat.
Egyik férfi megnyugtatott, hogy nem baj, kedves, ő is oltásra vár, és úgyis kijön Juditka minden oltandó behívása előtt. Így is történt, megragadva az alkalmat, miközben épp a jelzett férfiút hívta be, odarohantam, és odaadtam az oltási könyvet a gyógyszerlistával teljes szerénységgel, hogy én is CSAK ótásra gyüttem vón és hát egyúttal a gyóccereket felíratni.
Beadtam. Sikerült!
Úgyhogy kicsit beljebb evickéltem, ahonnan látom az ajtót is.
Mikor vagy 4-5 ember bement és kijött, engem hívott Juditka.
Aláírtam a kartonomon a beleegyező nyilatkozatot, és sikeresen megkaptam az idén is az influenza elleni védőoltást. Közben az utca felőli ajtón szerencsésen megérkezett maga a doktornő is... Ez nem volt hátrány, hiszen az összes oltás után lévő kint arra vár, hogy a doktornő aláírja az oltási könyvet. Megírja a recepteket stb.
Kint vártam kb. negyedórát, mire Juditka kihozta a cuccost, s én megkönnyebbülten hagytam ott a tömeget.
A négyzetméternyi, gyógyszertárral közös előtérben két szék van, ahol alá szoktam írni a recepthalmazt. Közben jól elhagytam a karomra nyomott kis fertőtlenítős "vackot", próbáltam helyére papír zsebkendőt dugni, de ennyi cuccnál ez nem egyszerű, úgyhogy hagytam a fenébe.
Ne felejtsük el, hogy háromhavi a recept, de ezt a csodálkozást szerintem nem sokan zsebelik be, mint amit én szoktam. Mindig előre sajnálni szoktam azt, akihez kerülök, de pedig kár, mert ez a gyógyszertár 4 pultos, ahol nemcsak dísznek vannak a pultok, és roppant kedvesek, előzékenyek a gyógyszerészek.
Hát istenem, akinek én jutok, az legfeljebb csak velem foglalkozik fél óráig -- ez van. Nem olyan rossz ez.
A méter hosszú blokkra rá lett írva, hogy egy Rudotellel tartoznak, fizetve. Mondta a hölgy, hogy bármikor, bárki a családból érte mehet.
Pedig lám, még ki sem írattam mindent! Pl. Nitromint retardból és D3-ból is csak egyhavit írattam, mert azokból valahogy mindig sokkal több marad ki, mint a konkrét 30 szemes havi adagokból. És éjszakai ekcémakenőcsöt sem írattam, viszont vettem egy recept nélküli Panangint.
Mondjuk, 13 ezret fizettem így is...
Mikor közepes szatyorban ideadják a gyógyszerállományt, akkor mindig, bárki is legyen az illető, mindig nagy mosolygások közepette történik ez az akció. Mert lássuk be, nem mindenki gazdagodik azért egyszerre ennyi gyógyszerrel!
Ezután bementem a 100-as boltba, ahol vettem néhány háztartási szert, levestésztákat, Albert kekszet, édességet, habfürdőt, meg még hasonló szükséges dolgokat -- majd kedélyeskedtünk egyet a pénztáros hölggyel, hogy lám-lám, tulajdonképp hogy jár az, aki csak egy habfürdőért "ugrik be"...
Utána bementem a Tócós Coopba, ahol friss velőt, Coop-szalámit, tökmagot és kukoricapelyhet vettem.
Nem kis meglepődéssel konstatáltam, hogy bár alig fél 4, mégis olyan sötétedés állt be, hogy még ha akartam volna, sem tudok fotózni.
Estére természetesen elfelejtettem a hidegvizes ruhát a karomra, emiatt éreztem is még 2-3 napig a nyomát az oltásnak. Pedig jól tudom, hogy elég, ha oltás után azonnal és éjjelre magamra teszem a hidegvizes cuccot, és következő napra el is felejthetem akár. Hát, így jártam.

Reggel Szilvi volt a közös képviselőnél a Tócós téren, és leigazoltatta a lakásfenntartási űrlapon a rájuk vonatkozó részt. Valamint elment másoltatni a szükséges hiányzó cuccokat. Azt hiszem, minden készen van, lehet menni...