Napos antológia részletei

Tehát a Napkorong irodalmi klub a neten hirdette még októberben ezt az antológiát, és Icának, a vezetőjének köszönhető, hogy most erről egyáltalán írhatok, mert én munkanélküliségem óta nem igazán szoktam sűrűn eddig az évig kihasználni ezeket a lehetőségeket. Meghívott most is, halogatom, halogatom, aztán meg már kifutok az időből. Most is így jártam volna, de külön rám írt a határidő lejárta előtt 1-2 nappal... és leveleztünk cseten. Így megint közelebb kerültünk emberileg egymáshoz, és így két hónapja újra aktív tagja vagyok a klubnak, majdnem mindennap küldök be verset és még aznap meg is jelennek; valamint jelentkeztem hát ebbe az antológiába.
Úgy hoztam össze, hogy több vers is összejöhessen kevesebb oldalon. Plusz mindenki kapott ingyen féloldal bemutatkozási lehetőséget fényképpel.
Én, ha eldöntöm, nagyon hamar igyekszem minden kötelezettséget lerendezni, így most is összeválogattam az anyagot, a kért formára tördeltem, plusz külön a bemutatkozást a fényképpel is elküldtem. Mikor el lett fogadva, megkaptam átnézésre az előtördelést és bemutatkozást, lehetett javítani, ha volt mit.
Aztán nagyon gyors volt az egész, kész csoda, hogy két hónap alatt tök kész az antológia.
S ez tényleg a lehető legkevesebb nyomdai önrésszel készül, amit tulajdonképp megkapunk könyvben.
Jött egy nyilatkozat, melyet háromféle módon is vissza lehetett aláírtan küldeni -- én azt választottam, hogy a beszkennelt aláírásomat beraktam a helyére és úgy küldtem vissza. Tehát hogy saját szellemi tulajdonom, és átengedem stb. ilyen-olyan felhasználásra. Aztán utaltam az összeget.
Mégegyszer megkapta mindenki PDF-ben az egész antológiát.
Itt tudtam is Icának segíteni úgy globalice az általánosságban előforduló, de javítandó hibákon is. Mert a wordös szerkesztési hibák itt is jelen vannak azért. Ica szerint sokat segítettem.
Szóval 7 versem fért el konkrétan és pontosan 3 oldalon.
Plusz hátul kigyűjtve a szerzők fényképpel és rövid önéletrajzzal. Ki mit tartott fontosnak.
Én leginkább az írással kapcsolatos tényeket emeltem ki.

Jószay Magdolna vagyok, Debrecenben születtem és élek, két felnőtt gyermekem és egy unokám van. 36 évig nyomdában és könyvkiadóban dolgoztam szerkesztő-tördelőként, korrektorként. Mindig szerettem írni, viszont ez csak az internet segítségével került közönség elé. Évekig publikáltam irodalmi fórumokon, jelenleg is működöm néhány csoportban. 31 antológiában és folyóiratban jelentek meg írásaim, illetve 4,5 évig rendszeresen írtam igaz történeteket A macska magazinba. Hat saját könyvem jelent meg, ebből kettő nyomtatott (Aranygondolatok, 2005 – kézzel gyűjtött idézetgyűjtemény saját olvasmányaimból; Szívhang a kövek mögül, 2010 – első saját verseskönyv 400 verssel) és négy e-könyv (Igaz cicaságok – saját macskáimról prózák és versek; A csend hintája – kisprózák és versek, 2013; Felhő mögé rejtem – 270 vers; Múltbéli pillangók – 70 vers és 16 kispróza, 2016) mondhatok magaménak.

És a versek benne:

Viharos égen

Az ég beborul, sötét színek

kúsznak a halványkékre...

tünékeny napsugár erőlködik,

hogy kijusson a felszínre...

Már szakad is az eső... a város felett

az ég fele szinte fekete,

másik felén néhány sugár áthatol,

hol felhődunnák perelnek vele...

ám ott szemben... nézd csak!

A szivárvány bontakozik,

s szinte esdekel: nézz rá,

figyelj rá, vedd már észre!

El ne fuss

Éles nyár végi fényességben,

augusztus egy szombati delén

káprázva a tikkasztó hőségben

egyik pillanatban elindultál felém.

Szomjasan ugyan, de helyemen maradtam,

vártam egy gesztust, mely csak nekem szól.

Akkor úgy tűnt, a jelzést rosszul fogtam,

sem súgni, sem kiáltani te nem fogsz magadtól.

Ám az ösztönök mégsem csaptak be igazán,

csak ahány ember, annyi típus, stílus,

én sem voltam az efféle helyzet magaslatán,

de ha ezt éreznéd, mondanám, el ne fuss.

Számadás

Életünk során, több szempontból

számos próba alapján

az ember megmérettetik.

Nincs szükség ítéletre,

elég csak önismeretre,

s néhány megbízható

objektív véleményre

adni, míg eredmény születik.

Nincs dicsőségtábla, sem harsona,

nincs dobpergés, sem csinnadratta,

a kő magunkban csiszolódik.

Sorsunk az élet alagútja,

számos útvesztő, távolságok,

választások, változások

és mi minden más, mi adatik...

Gátak, korlátok, akadályok

át- és túlélői vagyunk.

Mi igazán ellenőriz, csupán

lelkiismeretünk. Bírák nélkül.

Ahogy bárki saját sorsának

igyekszik kovácsa lenni,

s elsősorban nem másnak, de

magának szeretne megfelelni,

úgy igaz, hogy saját magának

számadója, s bírája mindenki.

Változás

Milyen illékony ez az egész...

néha villan a láng és ezer örömet ígér,

aztán szinte észrevétlen valami megrezdül,

változik a frekvencia alig felsejlőn,

ilyenkor mindig kialszik egy csillag

valahol mélyen, legbelül.

Várj

Látod, most különösen

szükségem van rád, várj!

Fontos, hogy itt maradj,

e különös dimenzióban,

ahol minden puha és lágy,

szemed pillantása védjen meg,

kedves; érintsen e vágy,

kell, hogy veled együtt

érjen el az álomvilág.

Igézetből káosz

Mi az, mely az igézetet káosszá rontja?

Az idő nem hibáztatható mindenért...

Az eszmélet ugyanúgy fordulhat rosszra, jóra.

Van, ki bármit tesz, az értékrendjét

befolyásolni semmi, senki nem tudja...

Az ember általában úgy van összerakva,

hogy önmaga legfontosabb nyilván maga számára...

pedig mellé fontos lenne, ha néha bevillanna:

empátia, diplomatikusság és tolerancia.

Egészen más lenne a világ, ha az ember néha

nem kizárólag a maga javáért, de a másikért,

egyéb életekért is tenne, kezet nyújtana.

Kiszolgáltatva

Keménynek nem mondható tél után

lágy fuvallattal érkezett a tavasz,

illatos záport hintett a világra,

sorra érintve a szíveket; s azt

hiszem és érzem, némely lélek

ihletett engem is, bár félek,

nem jelent a világon semmit az,

hogy jelen vagyok és élek.