Közben én mostam, teregettem.
Később én is összeszedtem magam, és lementem a postára szintén, mert Jázmin levelét akartam feladni.
Ő egy kislány ezerféle betegséggel, műtétek után, melyet hősiesen visel... és felírtam a nevét, címét, mert a nem túl módos (és következtetve, egyedülálló) édesanyja képeslapokat kért a lánya részére Mikulásra és karácsonyra, hogy örömet tudjon neki szerezni.
Én már tavaly is csináltam ilyet, az egy kisfiú volt, Patrik, ha jól emlékszem. Most Istvánom hívta fel a kislány hirdetésére a figyelmem.
Össze is szedtem egy jó adag témához illő képeslapot, hiszen én úgyis mindig kifizetem a Szájjal-lábbal festők csomagját. Így legalább jó kezekbe fog érkezni és örömet okozni, hiszen mi egyébként már nem küldünk képeslapokat (még én voltam szerintem az utolsók között, akik ezt tartották... emlékszem, az utolsó években, mikor még küldtem, nagyjából 10-12-t is elküldtem, de nekem szinte sosem érkezett... így aztán leszoktam róla). Arra szoktuk használni ezeket az igen szép, némelyikük dupla és borítékos lapokat, hogy ha pénzt adunk ajándékba családtagnak, akkor ilyen képeslapba helyezzük bele, és úgy borítékba. Szóval nem megy kárba, mindazonáltal több képeslap gyűlt az évek folyamán, mint amennyi pénzt mi "osztogatunk"... :D
Nekem nem fáradság, hamar meglett - több lapot megírtam különböző írásokkal, különböző szövegekkel és aláírásokkal a kislánynak, de egyesével én sem lennék a mai postaárak mellett képes feladni... tehát belerakom egy A5 borítékba az egészet, és úgy adom fel. Mi tagadás, még így is elsőbbségivel (mert az a biztosabb és 1 napos) 260 Ft ez is.
Én azt gondolom, fog még kapni a kislány sok egyebet is! Úgy emlékszem, tavaly Patrik szülője is iszonyú hálás volt a sok-sok ajándékért, képeslapért, csomagokért, melyek játékokat, ruhákat is tartalmaztak, és le is fotózta, felrakta azokat. Remélem, szebbé tesszük a kislány ünnepeit...
Ezután még bementem a DM-be anyámnak két dezodorért és magamnak C-vitaminért, majd a Lidlbe csámborogtam el, ahol főznivalókat és Haramiának négytasakos Coshidákat vettem, mert néha azt megeszi.
Közben érkezett az egyik antológia szerkesztőjétől mél múlt héten, hogy a debreceniekét (hárman vagyunk) egynek küldte, és elküldte nevét, telefonszámát. Lényegében őtőle vettem át az itt 5 éve készült antológiát is, emlékszem, még munka után a Tesco előtt megbeszélt találkozón...
Mivel ismerősöm a FB-on, egyszerűbbnek tűnt írni neki. Válaszolt is, és nagy örömömre megtudtam, hogy már nála vannak az antológiák, és kiderült, hogy nagy meglepetésemre itt dolgozik egy köpésre, a savanyúságmarketben! Nem győztem örvendezni a szerencsének!
Úgyhogy meg is beszéltük, hogy holnap délelőtt tiszteletemet teszem, mert már alig várom, hogy láthassam azt az antológiát.
Fotóztam naplementét -- bár ebben az időszakban nagyon "nem jó helyt van nálunk a naplemente". Elcsúszik balra. Gyakorlatilag tél kivételével egész évben tudom fotózni a konyhaablakból, ilyenkor nem. Pont a ház oldala felől megy le a nap, amerre természetesen nem nyílik ablakunk... De ha kicsit előbb csípem el, akkor a nagyszoba ablakából éppen még nem kúszott a ház oldala mögé...
Bejegyzések
Nagyon szép képeslapokat küldtél!
VálaszTörlés