Adventi főtér

Még azon a napon, amikor átvettem a napos antológiát, délután 2 körül kimentem a buszhoz, meglehetősen hideg, ám jó idő volt. Sajnos, nem vittem túlzásba az "aláöltözést", így a program végére teljesen átfagytam, de nem bántam meg a kiruccanást.
Ugyanis vasárnap volt advent első vasárnapja, és aznap rossz idő volt, nem tudtam felmenni.
Ráadásul a gyertyagyújtás este fél 6 körül volt, az már sötét ahhoz, hogy mindent jól le tudjak fotózni, és ma is, mint már több évben a kiskarácsonyfák voltak a fő céljaim.

Most okosabban oldották meg a dolgot, mint eddig. Eddig szinte elrejtve a főtéri sövény mögött, egy félköríves sétányrészen volt a kisfák kiállítása, a szabadon való, ám szem elől elrejtés jól szolgálta a rongálók, kleptomániások kedvét. Így az eddigi években, mikor nem ilyen hamar mentem, hanem a többedik vasárnap után, egynémelyik fán már alig volt díszítés! Még emlékszem is, mikor a tavalyi fotókat felraktam, szegény Ervin milyen lelki problémát csinált belőle, szinte nem hitte el, hogy hogy lehetnek ilyen vandál emberek, akik ennyire aljasok, hogy lekopasztják a mások által szeretettel díszített kisfákat. Ezeket ugyanis általában óvodák, általános és középiskolák, egyházi és egyéb intézmények díszítik, eddig mellettük, most rajtuk állt a tábla. Ervin még komolyan töprengett is azon, hogy hogy lehetne ezt megakadályozni, hova lehetne menni reklamálni. Mert ugyanis ők korábban voltak kint, mint én, és akkor még jóval több dísz volt minden fán, ezért botránkozott meg, mikor azt látta, hogy az én fotóimon csak mutatóba akad egyik-másik fán...
Mostanra kitalálták, hogy a Kossuth-szobor köré pakolták őket, ami nagyon jó ötlet, mert szem előtt vannak, másrészt dekoratív is. Mikor én voltam kint, még valamiféle kordon- vagy szalagszerűség is volt körbe, ami pluszban nagyon jó ötlet a rongálók ellen.
Még szerencsére világos volt, így körbefotóztam a kisfákat.

 
Körbefotóztam az adventi "fenyőkaput", a Mikulás-házat a fénylő négy szarvassal, a kisvasút állomásházát, a Betlehemet, a Nagytemplom előtti fából készült díszes, időszakos debreceni alkotást, a mára már megszokott ezüstfát a Simonffy sarkon, és természetesen a város nagy karácsonyfáját, az adventi koszorúval az emelvényen.

 

 
Közben többször végigjártam az adventi vásárt, megállapítottam, hogy igen színvonalas, de jó drága is egyben. Vettem azért néhány apróságot, ajándékba is, meg magamnak is. Rengeteg helyen árultak helyben sült és főtt kajákat, édességeket, kürtős kalácsot ezer ízesítésben, és természetesen italokat, melyek közül a többféle forralt bor volt a főszereplő.

 

 

Szerencsére mindenféle evés-ivást meg bírtam állni, egyedül különben sem szeretek fagypont körül utcán enni. Bár már lefagyott a kezem, de kesztyűben nem lehet fotózni! Így közben szinte el is felejtettem, ha volt téma!
Azt vártam, hogy szürkületkor, ami elég hamar van, felkapcsolják az adventi díszkivilágítást. Okvetlen meg akartam várni, ezért csodálkoztam, hogy 4 óra, aztán el is múlt, és sehol semmi! Már annyira fáztam, hogy tényleg azt gondoltam, na, most már indulok haza.

         

   

   

A pavilonok között félúton járhattam, mire egyszer csak -- 16.08-kor! --, hipp-hopp, felkapcsolták! Csodás látvány és érzés volt. Így is megpróbáltam minél többet fotózni. Csak egy baja van: ha vakuzok, akkor éles, de csak a közvetlen konkrétum látszik. Ha nem vakuzok, látszik a háttérből is, viszont nem igazán éles. Így aztán próbáltam így is, úgy is fotózni. Egy jó félórára megint elfelejtettem, hogy lefagy a kezem-térdem. (Egy harisnyanadrág legalább jó lett volna a farmer alá.)
Jött a fényvillamos is, már vártam! Ezer szerencsém volt, le tudtam fotózni elöl-hátul, álltában, mozgásban.
És hát közben visszamentem az összes már lefotózott dologhoz, hogy kivilágítva is legyenek lefotózva.
Nagyon szép a főterünk, csak ezt tudom mondani.