Gyerek felől...

Mivel csak nem múlt Bence fájós-csípős pisilési problémája, de egyéb -- mondjuk, láz vagy más tünetek -- nem léptek fel, járt ugyan iskolába, de most kifejezetten örültek ennek a rövid (4 napos) iskolahétnek, ui. pénteken nevelési értekezlet miatt tanszünet volt.
Az orvossal azért várt eddig, mert bízott benne a netes tanulmányozások során is, hogy otthoni kezelésekkel is helyrejöhet ez a fajta hólyaggyulladás. Mivel másfél hét alatt sem múlt el, talán csak csöppet csökkentek a tünetek, ezért elvitte. Lehet, mindenképp hamarabb kellett volna, mert az az antibiotikumkúra hátha hamarabb segíthetett volna!
Így szerdán a délutáni rendelésre vitte el iskola után a gyereket Szilvi, ahol a doktornőtől kaptak vizeletvizsgálatra laborbeutalót. Megbeszélték, hogy pénteken visszajönnek lelettel és gyerekkel együtt.
Eredetileg úgy szokott lenni, hogy a leletet a labor küldi az orvosnak! Most is így gondolták, és még szerencse, hogy a laborban kiderült, hogy kevés az emberük, így érte kell jönni!
Mindenesetre csütörtök reggel produkálták a steril vizeletet, és miután Szilvi beadta a gyereket az iskolába, elvitte a beutalóval a laborba a produktumot. Ott tudta meg, hogy holnap felesleges lesz a gyerekkel a rendelőbe menni, mivel nincs, aki elvigye a leletet... ergo holnap reggel 7-re (!) érte kell jönni.
Még jó, hogy pénteken nem volt iskola, mert így 8-ra érte is tudtak menni, hiszen az orvos sem nyit előbb...
A laborban persze kapott egy fejmosást Szilvi, hogy miért nem 7 előtt jött... mert ugyanis így kerek percig kellett "keresgélnie" a hölgynek az eredményt!
Orvoshoz menés, ahol nagyjából hólyaghurutot állapítottak meg és antibiotikumot kapott a gyerek. Melegben kell lennie, sokat innia, és semmiképpen meg nem ismétlődhet, hogy egész nap hidegben ücsörögjön hiányos öltözékben!
Persze nagynéniék el akarták vinni, és mivel múlt hétvége kimaradt, s emiatt Szilvi szívott nagyokat, mert Bence rajta állt bosszút... hát mindenféle használati utasítással (táblázattal, hogy mikor mit kell adniuk) és egy csomó leckével (ezt is vállalták!) odaadta a gyereket péntek este.

Nem tudom, mennyi örömük lesz benne, ha folyton gyógyszerezni kell, jajgatások a pisilésnél, plusz végig tanulni kell. De Bence nagynéninek így is kikapcsolódás.
Apja ki sem lép azóta... fél a rosszulléttől.
Az biztos, hogy jól megszervezik mindig a programot. Állandó taknyossággal való hazakerülés, változatosságként epilepsziaroham végignézése, mentő, kórház a biztonságot jelentő apával... utcai segítségért ordibálás, egész napos éhezés és fagyoskodás a hideg kórházi folyosón is... néha változatosságként hétvégi törött kar... aztán csapatostul feszt kontroll a kórházba... ááááá, mindegy, néha tényleg sz@r tehetetlenség az egész.
És elnevelése a gyereknek. Mert mi tutira nem viselkedünk így, ahogy a gyerek újabban, és néha roppantul hajaz az apjára a beszéde, idegrohamos, türelmetlen, lekezelő reakciói... príma jó férfi- és apapélda.:((((
Elkeserítő.