2016. november 11., péntek

Könyv, sál és velő...

Ma Magdika jelzett, hogy megkapta a könyvet. Örült neki, és mondta, hogy ő meg ma adta fel a sálakat, de csak simán. Úgyhogy nem tudom, ilyenkor hogy megy, muszáj lesz valakinek itthon lenni és figyelni, mert az sem fér bele a postaládába, és mivel nem ajánlott, így értesítőt sem igen hagynak -- vagy igen? Hogy van ez ilyenkor? Tehát, míg nem jön ez a cucc, addig én nem igen tudok menni nyugdíjügyben, ha Szilvi mondjuk, nincs itthon és nem figyel.

Ma anyám felhívott, és vagy másfél órát beszéltünk. Előbb nem akartam ezt telefonon elmesélni, mármint a Bence-ügyet, de az utolsó fél órában mégsem sikerült megállni... úgyhogy lényegretörően elmeséltem, hát, nem győzött ájuldozni szegény...
Öcsém autójába egyébként beleszaladtak (talán parkolás közben), és tudott vele ugyan járni, de várni kellett, míg a szerelő elvállalja. Most van itt ez az idő, úgyhogy most ő is kénytelen volt gyalog menni anyánkhoz, és hát mi tagadás, ő, akinek 20 éves kora óta autó van a feneke alatt, nem sportol, a munkája sem feltétlenül fizikai, így anyám nem győzte sajnálni. Hiába mondtam, hogy én nem ugyanazt csinálom? Hát de, de az egészen más. Én jobban "nézek ki", jobban bírom (szerintem csak látszatra). Én hozzá vagyok szokva a gyalogláshoz és cipekedéshez ennyi évtized alatt, ő pedig nem -- szerintem csak ennyi az egész.
De már megszoktam különben: az öcsém gerincsérve akkora port vert fel, hogy hetekig másról sem hallottunk, meg az, hogy kezelésekre járt. Az, hogy én 20 éves korom óta vagyok ugyanebben, és háromszor is átestem ilyen műtétmegelőző fizikoterápiás gerinckezelésen, azt mindenki egy bólintással tudomásul vette. De az öcsémé, az igen.
Naaa, mindegy.

Megcsináltam a kedden vett friss velőt, melyet azonnal megtisztítottam, jól megmostam és lefagyasztottam.
Jó lecsósan, sok hagymával, kicsit csípősen. Némi tört krumplit csináltam hozzá.
Mint ahogy sejtettem is, "ezek" nem ettek a velőből, csak a tört krumpliból. Meg a hétfői csirkecombpörköltből még maradt, amihez orsótésztát főztem, és inkább azt ették, meg a krumplival is.
Pedig nem is volt rossz ez a velő. A 40 dekára 3 napig jártam rá, egyszer krumplival, kétszer kenyérrel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése