Nyugdíjpapírok -- posta

Ma fél napig a nyugdíjpapírokat töltögettem. Bizony a legtöbb pótlapra szükség volt.
Nem szeretem ezeket a nagyon hivatalos szövegeket, mert bizony, nekem is többször el kell itt-ott olvasni, mert annyira azért nem egyértelműek a dolgok.
Főleg, ha nincs is olyan válaszlehetőség, ami kéne.
Mindenesetre megtettem, ami tőlem telt, hogy aztán hányszor fognak majd még elküldeni, azt nem tudom.
Már az is nagyon jó hatással lett rám, hogy ugye, körbepakolván magam egy csomó dossziéval, megtaláltam a Munkakönyvet, a Mill-lapot; ezekben ugye, főleg az utóbbiban benne van, hogy folyamatosan alkalmazásban álltam 1975. 08. 01.-től 2011. 07. 13.-ig. A Mill-lapban még az is benne van, hogy nekem még 9 hónap munkanélküli segély járt -- de ez a szolgálati évbe úgysem számít bele, majd csak az öregséginél. Pedig hát adózott jövedelem volt!
Hát mindenesetre a főpapírba beírtam az elsőt, a nyomdát. A többi pótpapírba beírtam a TKK-t, a Vízművet (3 gimis nyáron ott dolgoztam mint fiatalkorú adminisztrátor), valamint a két Éva-féle céget, ahol adminisztrátorként egyszerűsített munkaszerződésem volt, és az idei TKKK 13 napot. Ennyit tudtam tenni az ügy érdekében.
Hallottam másoktól, hogy még a gimis társadalmi munkákat is elszámolták anélkül, hogy az illetőnek eszébe jutott volna, hát, én nem számítok ekkora szerencsére, pedig évente legalább 2-szer voltunk társadalmi munkán! De emlékezetem szerint volt, hogy 3-szor.
Mindenütt meg kellett jelölnöm az igazolás módját... nem tudom, mindenütt jó lesz-e.
Az anyakönyvi kivonatokat már a nyáron lemásoltattuk, mindhármónként, és a Dani és én eredetije is itt van.
Ami hiányzik még, az idei TKKK-ból másolatokat készíttetni (mert ha beveszik, nem marad a kezemben semmi!, márpedig az aktív korú igazolásnál kell!), meg a Szilvi eredeti anyakönyvijét elkérni.
Ez mindenesetre nagy megkönnyebbülés volt, mikor -- úgy tűnik, ahogy tudtam, ami tőlem telt, megtettem -- végeztem.
Még egyvalamiről fogalmam sincs. Valamilyen vállalkozás tagja voltam-e. Itt felrémlett nekem, hogy mikor a Ferranti-rendszernél voltam az AfNy-ban, akkor az ofszetben Gné indítványozásával alakult egy GMK. Abba beinvitáltak bennünket. Be is jártunk szombatonként dolgozni. Lényegében végeztük ugyanazt a munkát, mint amit hétköznap, és külön lett ez nekünk elszámolva.
De hogy hogy hívták ezt, meddig voltam tag, milyen módon jelölném meg az igazolást...? Na, hát fogalmam sincs. Annál is inkább, mert nyugdíjas korú ismerősöm, aki ebben benne lett volna, nincs. Ki a brandthoz fordulhatnék ez irányban? Ez valamikor a 80-as évek közepe körül volt... Szóval ezt nem írtam be.

Egy Ervin általi ismerősöm, Magdika, aki a FB-on ismerősöm, de találkoztunk Ervin temetésén is, csak úgy elkezdett nekem sálakat kötni. Belebújósakat, de állítólag több fazon is van, és a lányának már van vagy 30 db, most meg annak összes barátnőjének kötöget halomra.
Én felkínáltam neki egy könyvemet cserébe, mert ingyen nem szeretek semmit elfogadni, ha csak tehetem!
Így ma nagykeservesen feladtunk -- Szilvi vitte végbe! -- egy könyvemet, mivel a sima A5-be a vastagsága miatt nem fér bele, egy légbubis A4-esbe címeztem bele.
A postán viszont Szilvibe egy újonc kiscsaj belekötött, hogy ez most akkor csomagként, levélként, hogy? Hát ha én vagyok ott, mondom, hogy természetesen levélként. Egy csomószor adtam már fel EGY db könyvet, sőt, kettesével is. Soha nem volt gond. Tudomásom szerint 2 kg-ig feladható levélként bármilyen kis vagy nagy levélformátum.
Nem tudom, miért, de belemérték egy légbubis A5-be, és kiderült, abba belefér. Így aztán ment a vakok javára a 100 Ft-os légbubis A4-em (megcímezve), és Szilvi vett 75 Ft-ért egy légbubis A5-öst, átcímezte, és pedig csak elsőbbségit kért, de 600 Ft-ot (!!!) kértek el érte! Én ezt nem értem. Ennyi még ajánlva sem lett volna tán... Szerintem megszívatták Szilvit. Illetve engem, hiszen mindent én fizetek. Na mindegy...

Délután sokat beszélgettünk Szilvivel, és mivel ma (csütörtökön) van a nagynéniék telefonálós napja, így eddig halogattuk és csillapodtunk, de most kérdeztem Szilvit, hogy most mi van, nem kéne némi szünetet tartani a láthatásban?
Végül is a gyerek egyébként felfázott: pisilésnél panaszkodott a héten... Amikor az apjával mentek át enni és ő rosszullett, feltételezhetően nem volt a gyerek nyilván "komolyan" felöltözve. Ettől függetlenül fél napos tortúrán estek át. Míg az apjával kínlódtak a kórházban, ő ült a -- feltehetőleg nem agyonfűtött -- folyosón a műanyag széken. Egyébként állítólag "szórakoztatták" időnként a nővérek, hoztak neki csokit stb.
Lényeg, hogy Szilvi azt mondta, jó lenne beszélni úgy, ahogy én tudok és merek, de ő nem. Abba maradtunk, hogy én ezeket megpróbálom lényegretörően leírni sms-ben...
Így is lett, egy 6-os sms-em bánta. De megvolt a hatása, mert nagynéni azonnal felhívott, és vagy egy órát beszélgettünk. No, elhangzott itt aztán minden. Nem volt semmi bunkóság, ellenben bűnbánat, némi kis sírás-rívás igen... szóval tudta, hogy nem jól sült el a dolog, és meg is fogadott mindent, hogy soha többet nem lesz ilyen... Hát, csak remélni tudom, mert nyáron ez már meg lett fogadva. Mármint, hogy az apjára nem lesz bízva a gyerek. Lényegében ők abszolválják a láthatást.
A gyereken amúgy nem látszott megrázkódtatás, a nagynéni mindent elkövetett, hogy rendbehozza lelkileg a következő napon. Az apja mindenesetre már a boltba sem mer menni, csak nagynénivel karonfogva...
Sok olyan régi, még meg nem beszélt dolog is szóba került, amire emlékeztetnem kellett, és én is megtudtam olyat, amit eddig nem.
Az esti telefonálásnál Bence látszólag lazán vette, hogy most inkább nem mehet el hozzájuk, de aztán kiderült, hogy mégiscsak szeretett volna menni. Persze nem az apjához. De mivel már olyan jól letárgyaltuk, és szerintem mindenkinek szüksége van némi időre ezt az esetet feldolgozandó, hát azért ne legyen már úgy, mintha mi sem történt volna!
Lényeg, hogy most az anyját fogja Bence boldogítani egész hétvégén. Mondjuk, így legalább kényelmesen megtanulnak, de amúgy nem lennék az anyja helyében, mert Bence mostanában nagyon kis utálatos. Flegma, lekezelő, türelmetlen, mindenért fel van háborodva. A legtöbb szülő zsebében kinyílna a pofonosláda, komolyan. Nekem elég csak Szilvi előadását meghallgatnom, hogy miket és főleg hogyan reagál mindenre a gyerek, hát nem állnék jót magamért. De ugye, ha a gyerek a fejünkre tojik, akkor sem szabad bántani. Mert amúgy meg milyen kis gonosz, az árulkodás egyébként oda-vissza megy.
És ha az anyja paplanon keresztül meglegyinti, mondjuk, a lábát, akkor elkesergi nagynéninek, hogy égesse az anyját. Szilvi előtt meg sántítva, jajgatva megy ki, mondjuk, a fürdőbe... ááááá, szörnyű.
Azt vettük észre, hogy ráadásul mindez nem elég, teljesen átvette az apjának azt a flegma, unott, mindenkit utáló, lekezelő, negatív stílusát. Itt jegyzem meg: velem nem! Csak az anyjával meg a nagynénivel ilyen...