Míg odavoltam, Szilvi átvette Magdikának a csomagját.
Előre mondtam neki, hogy figyeljen a csengőre, kaputelefonra, mert várhatóak dolgok.
Mondta, hogy sokat kínlódtak, mert a kaputelefon most sem akarta nyitni az ajtót, de hálisten, a sikertelen kísérlet után még sikerült újra felvenni a kapcsolatot a futárral (csomagpostással?), és megmondta a kódot -- így bejutott a jóember. Személyivel átvette a csomagot.
Miután bejött, 5 perc múlva újabb csengetés. Kiderült, hogy a szomszédasszony. Egy értesítőt hozott, amit hozzájuk dobtak be tegnap. Erről a csomagról. Állítólag tegnap du. 5 óra körül már megpróbálták kézbesíteni... hááát, nem tudom. Talán volt kaputelefon, de ezek általában nekem reklámújság- vagy szórólapbedobáshoz való beengedésre szólnak. Általában mire odaérek, el is hallgat, mert valami más módon be tud jönni. Tény, hogy valahogy csak bejöhetett, de a szomszédhoz rakta be az értesítőt, szóval nem tudtunk róla. Érdekes: előbb jött a csomag, mint a tegnapi kézbesítésről szóló értesítés!
Na, ennyi rácsodálkozás után csak néztem, mekkora -- egy jó nagy cipősdoboznyi ez a csomag. Ez lenne a két csősál? Hm.
Izgalmamat fokozandó, meg hát rend a lelke mindennek, mondom, először is elpakolom a hazacuccolásomat. Aztán pedig megetetem a dögöket és én is eszem, mert ez ma még nem jött össze, és már délután van!
Miután ezek megvoltak, a kismacskát is jóltartottam -- nem, még nem a grillcsirkéjével, hanem az én paprikás csirkecombomból egy alsót ő evett meg! --, csak ezután nyitottam fel nagynehezen a jól körberagasztott dobozt.
Hát, a meglepetéstől szóhoz sem jutottam!
Három csősál volt benne: halványlila, fekete-fehér, világoszöld-aranyféle(?), ebben nem vagyok biztos, de nagyon szép. Aztán volt egy fehér fejpánt, egy drapp-fehér átmeneti színű hosszú, hagyományos sál, de a végeken mintával és két-két lógó bojtos mütyürrel (jól meg tudom fogalmazni...), és két boa. Egy sötétzöld és egy korallpiros.
A sötétzöldet estére nyakam köré is tekertem, mert fázom idebent. Közepesre van véve a fűtés, de kezem, nyakam fázik (a többinek sincs melege, de bemcsi, póló, nagy kardigán, zokni, klumpa ellenére). Így hát jól elvoltam a boában. Egyben ki is próbáltam, mert mondjuk, érzékeny a bőröm, nemhiába van az ekcéma sem, vagy hogy szinte egyedüliként az egész ismeretségi-rokoni körömben nem tudok fémszíjas órát hordani... vagy bizsu fülbevalókat és egyéb ékszereket sem (azonnal viszket és kiütéses lesz alatta a bőröm).
Jártam már úgy sállal, hogy nem bírtam hordani a műszál miatt. De ebben a boában nem volt bajom.
Természetesen kipakoltam ezeket és a macskák, mivel semmiből nem maradhatnak ki, egyből érdeklődéssel nyomultak... Tehát velük voltam kénytelen néhány fotót csinálni!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése