Oldalak és a kitartás

Szombaton már nem fért belém, bár eleinte úgy gondoltam, hagyom a fenébe.
Annyira déja-vu-érzésem volt a dologgal kapcsolatban, és ismerve a másik felet, úgy gondoltam, hogy tök felesleges vergődnöm, úgyis úgy lesz, ahogy és amilyen hangulatban ő van vagy lesz.
De nem nagyon szeretem, ha játszanak a bizalmammal.
Lényeg, hogy megkérdezésem nélkül indított nekem egy irodalomkedvelő hölgy, Mira, akitől annak idején számtalan zavarbaejtő dicséretet kaptam a verseimért, egy XY versei elnevezésű külön FB-oldalt. Írtam is erről anno. Hogy ő az én verseimet mennyire, de mennyire... és hogy én milyen, de milyen ember vagyok... és hogy neki mennyire, de mennyire megtisztelő, hogy én egyáltalán szóba állok vele.. és hogy milyen boldog, hogy nem járok a fellegekben, hanem normális (hétköznapi, átlag) viselkedésű ember vagyok... és még oldalakon sorolhatnám. Tényleg zavarbaejtő volt, mert legtöbben tudomást sem vesznek rólam. Vagy csak egy ideig és jóval kevesebb intenzitással. Utána megszokják és már nem dicsérgetnek soha...
Sokat leveleztünk, de ez mindig igen rapszodikus volt.
Hamar rájöttem, hogy indokolatlan hangulatingadozásai vannak, sokszor az ember nem tudja hova tenni, kire miért rág be, miket képzel be, és ilyenkor jó szándékkal próbálgattam mindig is helyre tenni, más oldalról megvilágítva a dolgokat, és köszönte nagyon, hogy én mindig olyan jól helyre tudom tenni. Hogy mennyire jó és megnyugtató velem beszélni, mert mindent egyből sokkal jobb és reálisabb színben lát.
Lényeg, hogy oké, hogy megtisztelt ezzel az oldallal, de egy oldalt karban is kell tartani!
Na most, ő azt ígérte, hogy tudja, mennyifelé vagyok érdekelt és elkötelezett a neten is és egyébként is, ezért ő ezt az oldalt gondozni fogja, nyugodjak meg, semmi bajom nem lesz vele. Ehhez képest már többször fogta magát és hetekre-hónapokra "lelépett". Nem beteg, nem kórházba, tehát nem igazolt a hiányzás. Viszont indok sincs, általában nem is szokott lenni, vagy pedig utólag a sok dolga, a fáradtság meg betegségei, orvoshoz járás, ez-az-amaz. De ugyanakkor látom, hogy nyitott még más oldalakat is, ahol meg más költőket "imád", amivel nem is lenne gond, nyilván mindig az új oldal a kedvenc. De minek ennyifelé elköteleznie magát? Vagy miért nem tud annyit mondani, hogy na, most már beindult az oldal, ő másfelé is el van kötelezve, csináljuk, ahogy tudjuk.
Még jó, hogy István általában szinte naponként odavisz valami versemet, legújabban néha már velem is előfordul, hogy pár versemet én is felrakok oda is, bár nem ez lett volna az én reszortom. Elvileg úgy lett indítva, nem én vagyok az oldal gazdája, csak van némi jogom, pl. felvenni, meghívni embereket, de pl. moderálni nem nagyon vettem még észre, hogy tudnék, mikor törölni akartam valamit duplázás miatt, nem engedte a rendszer. Lehet, azóta már kérte ennek megváltoztatását, de szerencsére nem is volt szükség a kipróbálására.
A nyár közepe tájt egyszer már fogta, és otthagyta az oldalt. Gazdátlanul. Tehát ő kilépett, énrám nem testálta rám a tulajdonjogot, az történhet az oldallal, ami csak tud. Ez szerintem nem volt fair.
De valahogy tőle már megszoktam, mert régebben, mások ellen is, sőt, velem is volt teljesen indokolatlan és zavaros kitörése, melyek, ha elmúlnak, nem győz bocsánatot kérni, már a zavarba ejtésig.
Igazából az első egy-két ilyen dolog óta megpróbálok teljesen háttérben maradni vele kapcsolatban, és teljesen mezei dolgokról szépen, megnyugtatóan beszélgetni vele, mert én ezeket az irreális, érthetetlenül zavaros dolgokat -- mikor kire haragszik, mikor ki "tett" be neki, hogy ő mennyire kivan, meg van alázva stb. -- nem igazán bírom. Amúgy sem, de indokolatlanul, üldözési mániából pláne.
Hogy rámenjenek óráim a "de így meg de úgy"-ra.
Miután gazdátlanul hagyta az oldalt, egy idő után én írtam rá, hogy most akkor mi is van, miért is nincs az oldalamon, megunta-e, baja van-e, velem van-e baja, mi lehet.
De nem, á, nem, semmi, de hogy ő besokallt és minden oldalról eljött, és hogy sehol nincs, és most meg már nem is mer... Akkor ráment kis időm, míg megnyugtattam, hogy hát bárhova bármikor visszamehet, ezek csak képzelgések, szerintem a világon senkinek nincs vele baja.
Akkor visszajött egy időre, és megint aktív lett, de a gazdaságot nem tudta visszaszerezni. Állítólag írt a FB-nak is ez ügyben, mikor várta a választ napokig, na, azóta nem leveleztünk, és hát mi tagadás, már megint eltűnt 1-2 hónapja. Nem nagyon értem, miért, hiszen, ha előtte jóban voltunk, folyt a sok dicséret, áldás, már-már zavarba ejtő fényezésem, akkor ilyenkor mi a fene történik? Az én agyam még próbálja mindenben a logikát keresni, de sajnos, némely embernél sokszor ezt nem igazán találom meg.
Őszintén szólva örülnöm kéne, hogy jópárszor kihúztam ezekből a lelki gödrökből, de valahogy nem igazán tartósak ezek. Nem tudom, kicsit a nagyon jószándékú, ám néha zavaros Vippusra emlékeztet ez a viselkedés... Isten nyugosztalja.
Mindegy, szombaton nem bírtam tovább, és privátban írtam neki egy szép stílusú, érdeklődő levelet, amiben kifejtettem, hogy nem értem, megint miért hagyott itt bennünket, miközben látom, hogy más oldalain -- új, nyitott oldalain is, akár több néven is! -- vígan szerepel. Nem szántam rá sok időt, bele-belenéztem ezekbe az oldalakba, mert ha mondjuk, tőlem is rak fel ezt-azt, akkor talán nem velem van baja, csak az oldalt vezetni nincs már kedve. De nem rak fel tőlem semmit, sehol. Önmagában ez egyáltalán nem baj, NEM én rendelkezem soha afelől, ki milyen versemet és hova rak fel vagy nem rak fel. Gyakorlatilag ezekbe nem sok beleszólásunk van, sőt, örülünk, ha a nevünkkel viszik bármilyen alkotásunkat bárhova! Már ezekért is hálával kell tartozzunk. De az, hogy tőlem, az agyonfényezett állítólagos kedvencétől nem visz verset a kedvenc oldalára, ez nála már valamit jelent.
Na most viszont, ha ő otthagyta az én kontómra a saját oldalát, amit nekem készített úgymond, meglepetésül és ajándékul, akkor most mi az egekért haragszik vagy orrol már megint, ilyenkor gondolhatnék bármire, ha lenne mire, ugyanis annyira tele voltam mindenféle egyéb gondokkal, hogy nekem eszembe sem jutott őt bárhol, bármivel is bántani, amúgy is, engem az első, általa generált konfliktusok úgy összezavartak, hogy azóta csak nagyon távolságtartóan tudok diplomatikus és kedves lenni.
Máskor ezekre 1-2 napon belül azért válaszol, és másnapra láttam is, hogy elolvasta.
A többi oldalain bőszen fent van, nálam semmi, és válasz sem, semmi.
Ha nem tudnám, hogy nem vétettem semmit, most tépelődhetnék. Valamint akkor is, ha nem ismerném őt valamennyire.
De így csak bosszantó.
Annyi oldalon kell legyek, annyi helytállás, publikálás, saját dolgaim vezetése, és akkor csinált nekem egy oldalt, amiért tényleg, ahogy ott a rögzített bevezetőben is írtam, hálás vagyok és köszönettel tartozom, de nem arról volt szó, hogy lelökjük és csináljuk ezentúl mi, ahol esetleg jogom sincs bármi jelentőségteljeset csinálni.
(Kedves 6 szavas témavezető ismerősöm is megkérdezésem nélkül gazdájává tett a Csodálatos állatvilág című oldalnak, mert szerintem már neki nem volt kedve hozzá. De én azon kívül, hogy néha felrakok képeket, nem igazán tudom nyomon követni azt is, válaszolgatni, mint ahogy illene... Nem vagyok méltó gazdája, én tényleg nagyon sokfelé figyelgetek, de így már nem tudok, nem bírok mindenhol teljes értékű tagként (netán ezekben az esetekben vezetőként pláne!) megfelelni! Mindig azt tartom, hogy csak a takarónkig nyújtózkodjunk minden téren. Az, hogy buzgón nekilátunk, hogy megfordítjuk a világot, aztán meg másokra hagyunk mindent, ez elég inkorrekt.)
Mindegy, ezek úgyis csak tények, panasznapot hiába is tartanék. Az állatvilágos oldalért ennyit tudok tenni, mert már így is napi résztvevő vagyok "kérdezésem nélküli tagként berakás" alapján még két természeti oldalon (persze egész más tagnak lenni, és megint más oldalgazdának!, egy rahedli irodalmi oldalon, fotós oldalakon... de sima tagként jogom van nem ott lenni, erre azért nem árt figyelni. Valamint ha valaki valamiért úgy dönt, hogy na, most ő besokallt és lelép mindenhonnan, akkor ha gazdaként is úgy dönt, akkor legalább szóljon már, könyörgöm, vagy testálja már rá valakire!
Egyébként régesrég én is vígan megtehettem volna, hogy külön versesoldalt nyitok magamnak, mégsem tettem, pont emiatt. Ne vállaljunk be olyan dolgokat, amiket nem tudunk teljesíteni, ahol nem vagyunk képesek tartósan helytállni. Nyitjuk sorra az oldalakat, aztán végül mindenhonnan lelépünk... ez nekem nem fér bele.