Szombati ezek meg azok

Nagyszombaton sokat robotoltam itthon. Már délre majd' beszakadt a hátam.
Pedig igyekeztem beosztani: mindennap suvickoltam valami(ke)t, de az én porózus csontjaimnak már mindegy, hogy osztom el a fizikai melót.
Főztem is, takarítottam is, mosás is ment. Ezentúl buditakarítástól kezdve tűzhelypucolásig, edényszárító vízkőoldásos pucoválásig, mikróátmosástól kezdve az összes linóleum kétszeri felmosásáig jó sok mindent bevállaltam. Almozás hatszor, szemetessel fel-le szaladgálás, hűtőrendezés, tízszeri mosogatás, teregetések csak úgy mellékesen.

Közben Szilvi segítségével jókat játszadoztunk a két macskával, egy műbarka segítségével. Jól fotózhatóak voltak így együtt (mert együtt egyébként elég ritkán láthatók egy képen).

Ráadásul Dani szokása szerint nem jött akkorra, amikorra jelezte, hogy hozza a szennyest (estére) -- csak másnap este.
Úgyhogy ennyit a nagyszombati (egyébként igen húzósan hosszú ilyen fizikai megterhelésű nap végén, mivel jó 2,5 órás a feltámadási körmenettel a végén) szertartásról.
De azért lélekben ott voltam!

Jószay Magdolna:

Feltámadott

...és amikor a Glória résznél

újra diadalmaskodik az élet,

amikor napok némasága után

ismét szállni tud az ének,

Rómából visszatérve

felzendülnek a harangok

szétárasztva a titkot,

közben az összes csengő

megállíthatatlanul működésbe lép,

és az orgona örömteli győzedelmes

megszólalása adja hírül: örüljön a nép!

Mégis feltámadott, Krisztus feltámadott!

...hát ez az az elmondhatatlan,

évenként egyszeri, művészien és

mesterien hátborzongató pillanat,

mely évről évre, több száz év után is

mindig tiszta, új erővel hat.

* * *

És egyébként gyönyörű telihold volt ma. Igaz, néha gyorsan haladó felhők vonultak át rajta, de azért nagyon szép volt -- már 3. napja az, de ma lett tele.:)

* * *

Egyébként adtunk fel Szilvivel még szerdán meglepetéseket postakész borítékokban, tényleg apróságokat. Azt mondták a postán, hogy péntekig megkapják az érintettek.
Azóta ismerjük ezt a postakész boríték fogalmat, mióta a net segítségével a számtalanfajta ilyen-olyan, gyerekeknek való gyűjtőalbum matricáinak aktív csereberélésébe fogott Szilvi.
Van úgy, hogy 4-5 ilyet is kiveszünk egy nap a postaládából, és közben Szilvi is ugyanannyit küld szét. Azt mondja, még dunántúli címekre is meg szokott 2 nap alatt érkezni a cucc.
Így sok albumja kigyűlt már Bencének, és legalább tényleg csupán a postaköltség az ára ennek, s mindkét cserélő fél jól jár!
Én anno a két gyerekkel személyesen jártam el a Belvárosi Művházba, ahol a tágas aulában hemzsegtek a szülők-gyerekek listákkal, és úgy csereberéltük a gyűjtőalbumok hiányzó matricáit.
Tény, hogy ez így a net által lényegesen leegyszerűsödött, és jó nagy idő- és fáradságmegtakarítás a szülőknek.
Visszatérve: ezek a postakész borítékok olyan szélesek kb., mint a számlás borítékok, csak talán 1 centivel magasabbak. És konkrét ára van, ami azt jelenti, hogy bármivel megtömheti a ember, ami csak belefér, súlytól függetlenül nem kell ráfizetni semmit, postaládába is bedobható.
No, ilyet adott fel a gyerek a nagyanyjának (anyukámnak) meg az apjának is (volt férj). Én pedig Istvánnak.
Természetesen mindkét első visszajelzett még péntek délelőtt, köszönettel és nagy örvendve.
Természetesen István pedig nem. Így le is kellett lőnöm a poént, ha valahogy rá akartam jönni az eredményre, tehát már ezen felhúztam magam, de a másik meg, hogy ő_ természetesen_ NEM kapta meg.
Én nem tudtam, hogy ő ma nem megy dolgozni, úgy gondoltam, ha megy hazafelé, ott lesz a meglepi az -- igaz, sok éve félig rendesen felfele kihajtott-feltört -- postaládájában.
Hát egyrészt ki se dugta az orrát aznap, tehát afelől ott lehetett volna... de ahhoz, hogy lemenjen és megnézze, valamint esetleg megelőzze, hogy a feltört postaládából hátha nem csórná ki addig még senki!!, valahogy rá kellett venni.
Nyilvánvalóan NEM volt különösebben miért lemennie, a poén is le lett lőve, és a meglepetésnek is annyi meg egy bambi.
Ez volt a második eset, hogy valamit postán küldtem neki, az első csak egy képeslap volt, de azt sem kapta meg. Úgyhogy valószínűleg ez meg az utolsó eset volt. Annak is qrvára lehangoló.