Munkanélküli központ

Most 2,5 hónap elteltével kellett újra jelentkeznem a MÜK-ban. Nem örültem egyáltalán a fél hónappal rövidebb szünetnek.
Egyrészt, mert semmi értelme; másrészt, mert sosem tudom kiszámítani, hogy 5 perc lesz-e vagy 2 óra... harmadrészt, hogy nem találnak-e ki számomra valami kubikolást közmunkának, aztán, ha azt nem vállalom -- mondjuk, egügyi dolgok miatt --, akkor kivegyenek még ebből a támogatásból is, mondván, hogy bocs, nem vállalta, így coki. Mert lassan úgy néznek ki a dolgok, hogy itt most nálunk mindent lehet. Bárkit lehetetlenné lehet degradálni, bárkit ki lehet semmizni, elsősorban, akik mögött semmiféle munkáltató nem áll.
Hát most megtudtam, hogy 2016. március 14-től lennék jogosult az ún. NYES-re. Nyugdíj előtti segély. Ehhez a MÜK-tal szoros kapcsolatban kell állni, viszont meg kellene lennem a 37 évemnek szolgálatiság szempontjából. 7-8 hónap híja!!!
60-tól viszont -- onnan már csak fél év -- állítólag nem számít a szolgálati évek száma, de nyilván kevesebb pénzt ér, ha valakinek nincs meg a 37 éve (lehet 20 vagy 15 év is, hogy párezret kaphasson az ember NYES-ként). A 37 évvel, ha vagy már 55 éves, akkor bruttó 40600 Ft-ot is kaphatsz, ami persze tudjuk, nettó 34 körül biztos meg is van. Ennyit kapna az ember az öregségiig. Nekem pedig azért járna jövő márciustól, mert az én nyugdíjkorhatárom 64,5 év, és ez a cucc 5 évvel azelőtt kezdHET el járni. Jelzett feltételekkel.
De hát hiába hirdettem is magam, kiemelve, hogy a hasonló korúak alkalmazásánál kedvezményekben is részesülhet a munkáltató -- így se kell az ember a kutyának sem.
A tv-ben már nem tom, melyik jogiféle adásban láttam egy riportot. Egy egyedülálló anya sok éve munkanélküli, már nem tudom, 2 vagy 3 gyerekkel-e. Lényeg, hogy bizonyíthatóan kb. 4000 helyre adta be a jelentkezését. Több szakmája is van. Az önéletrajzában addig mennek el, hogy gyermekeit egyedül nevelő anya, aztán szevasz. A mondanivaló persze a diszkrimináció volt. Ami igaz. Szilvinél látom egy az egyben, igaz, ráadásul neki csak egy szakmája van...
Történetesen mindegy, ha az egyedülálló anyának egy vagy több gyereke van. Az egy gyerekkel sem vállalhat három műszakot, egy gyerekkel is táppénzre kell mennie, ha beteg a gyerek és még lehetne sorolni. És mivel választék (egyedülálló, független) van bőven, akkor ugyan már, miért pont egyedülálló gyerekest kellene alkalmazniuk??
Az 50-en felülieknek, ismerősök nélkül való, az ISTENNEK NEM alkalmazása is diszkrimináció. Elvárják, hogy a semmiből megéljünk, hiába a munkáltatók felé a kedvezmény, mégsem kellünk a kutyának sem. Hiába van 10 cm magas paksamétányi egügyi bajunk, többfajta krónikus, gyógyíthatatlan, örök betegségünk, amivel fizikai meló vállalása lehetetlen, ahhoz túl kevés, hogy megfelelő mértékig rokkantságizhassanak, hisz makkegészségesnek nyilváníttatnánk. Tudomásom szerint most még sok pénz és jó ismerős nélkül is nehéz!
Jelzem, van nálam kicsivel fiatalabb ismerősöm, vagy hasonló korúm több is, akik legalább 10 éve vannak rokkantságin úgy, hogy saját bevallásuk szerint sincs semmi bajuk!!!! Csak volt egy bőröndnyi pénzük, még jobb esetben még bennfentes ismerősük is jó helyen -- és láss csodát: rokkantságinak örvendezhetnek! Ami legtöbbjüknél több, mint akármilyen NYES! Mondja az egyik úgy magas lóról, mikor találkoztam vele: höööööö, keres az ő férje annyit, hogy simán eltartja őt. Meg hogy ő már el se tudja képzelni, hogy dolgozzon! Mondtam neki, hogy gratulálok. És akinek nem keres olyan jól, vagy netán férje sincs, viszont b@ssza meg, tényleg BETEG és több sebből vérzik, az meg dögöljön meg 22 ezer Ft-ból. Azt is csak akkor, ha 30 napig alkalmazza évente valaki!
Nem beszélve arról, hogy én már elég régóta élek ezen a világon, ismerek egy csomó embert, kapcsolatokat, párkapcsolatokat, élettörténeteket milliószámra. Én miért nem ismerek ilyen férjanyagot, aki simán elnézi, hogy a tök egészséges felesége lógázza a lábát otthon, csak azért, mert őt el tudják tartani? Még csak nem is háziasszonykodik többet, mint az, aki kénytelen dolgozni, ha van hol; ha törik, ha szakad!
Én, akiket ismertem magam és mások élete útján is, azok tutira ezerszer a pofánkba vágnák a tényt, miszerint kuss legyen, míg ő tart el. Nem állítom, hogy nincs másmilyen élet! Nem állítom, hogy nincs ilyen aranyba foglalható férj és ilyen mázlista asszony! Nem állítom, hogy mindenkinek muszáj csórónak és tehetetlennek, ismerős nélkülinek lenni, de tény, hogy mikor az ilyesmiket a jóisten szétosztogatta, én nem jó helyen álltam.