Természetesen fénykép alapján. A fénykép egy családi csoportképből lett kiválasztva, s mivel ez bizony egyénenként igen apró méretről szól, hát a monitoron ki kellett nagyítani az arcot, minek következtében az apróságok igen nehezen kivehetők voltak.
Ez egy 2013-as fotó, melyet nála, a 82. szülinapján csináltunk, és elég rosszul érezte magát ahhoz képest, hogy mennyit dolgozott ránk. Szédült, mikor kértük, hogy az ajándékai mellett álljon meg egy kicsit a fotózás miatt, vagy mikor "kivonszoltuk" a kertbe, hogy családi fotózást csináljunk. Valamiért akkor nagyon gyenge volt, és azt mondhatnám, hogy az utóbbi években az volt a legnagyobb létszámú "összeröffenés". Ott voltunk (bocsánat, hogy magammal kezdem) én és a gyerekeim, Bence, valamint a két unokahúgom a két kutyájukkal.
Mindegy, megcsináltam. Szerintem még hasonlít is. Kicsit vidámabb és gondtalanabb a rajzon, mint a fényképen, ott kicsit fájdalmasabb az arca.
A4-en csináltam meg, mi sem természetesebb, hogy ilyen méretű fényképkeret nem létezik itthon talonban, tehát jó lenne majd venni, mivel nyilván az eredetit anyám fogja kapni. Erre meg már nem sok esélyünk van, max. szombat délelőtt tudok még valahonnan szerezni. Nem ez lesz egyébként csupán az ajándéka, ez csak úgy eszembe jutott. Ha nem lesz keret, megkapja átlátszó kemény műanyag irattartóban egyelőre, és majd utólag veszek keretet hozzá.
Ahhoz, hogy digitalizáljam, csináltam róla egy csomó fotót, vakuzva, anélkül, zoommal, anélkül, közepes zoommal... szóval sokféleképpen. Aztán likvidáltam, majd a Photoscape-pel a maradékon dolgozgattam.
Elég nehéz dönteni, melyik maradjon a gépben (ha mind, akkor is kell választani olyat, amit mondjuk, majd használok -- de az ajándék eredetin ez úgysem változtat.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése