Túléltem...

Vasárnap már 13 napos műtött voltam.
Elmentem misére, csak annyiban különbözött a máskori misék részvételétől, hogy most -- leültem. Nem feltétlen a hasam miatt, inkább az utóbbi időben felerősödött hátgyengeségem és -fájdalmaim miatt.
Mert amúgy nem szoktam, illetve nagyon ritkán, pl. a nagyheti vagy egyéb ünnepi (hosszabb) miséken -- HA van olyan szélső hely, amely viszonylag független a tömegtől. Úgy szoktam meg, hogy állok; mégpedig ajtóközelben.
Ez olyasfajta dolog nálam egyébként, mint a moziban (koncerten, színházban) a szélső szék. Ha nem volt szélső szék, inkább NEM mentem; míg majdnem mindenki leginkább középre szeretett ülni.
Vagy udvariasságból, feltűnés elkerülése miatt mégis kénytelen voltam beülni, de végig a víz folyt a hátamon a pánik leküzdésétől.
Vagy kisebb teremben, sok ember között a zárt ajtó ténye. Pszichikai alapokon "nyugvó" fizikai rosszullét. Pánikérzés. (Volt munkahelyem gyűléseire visszagondolva a csihari és a frász tör ki utólag is!)
Vagy: ebédmeghíváson beszorítva valahova nem szélre, miközben néma csend van ebéd közben! Legalább szóljon valami és legyen nyitva az ajtó! Hogy ha rámtörne valami, rosszullét, bármi; azonnal ki tudjak jönni...
Tudom, egyfajta fóbia. Szinte egész életemre szóló. Nem dicsekszem vele, igyekszem kerülni, hogy problémaként jöjjön elő -- ne is tudjon róla senki, ha lehet. Oké, itt leírom, de sok minden van, amit csak itt írok le, amúgy meg nem panaszkodom; az ember megtanul a hülyeségeivel együtt élni.
Mindig, mindenhol szeretek úgy állni vagy ülni, hogy a tömegtől legalább egy embernyi üres hely válasszon el, különben úgy érzem, hogy "belelógnak" az aurámba, és azt baromi nehezen viselem (bár jó a toleranciám és nem szokták észrevenni -- ettől viszont nekem még nem jó!).

Tény, hogy ifjúsági zenés mise lévén igazán fel lehetett oldódni; az nálunk szuper szokott lenni.
Magamban hálát adtam (otthon nyilván naponta többször is) e helyen is azért, hogy egyáltalán felfedeződött ez a bajom, és viszonylag hamar és gond nélkül lerendeződött -- vége van, nagyszerű, ennek tapasztalataival is gazdagodtam lelkileg, és túléltem -- köszönöm.