Műtéti előkészületek 3.

Pünkösdhétfő utáni keddre hívott vissza a sebész a leletekkel.
Azok egy része (labor, mellkasröntgen) már eleve a számítógépes bázisukba lett küldve, de az aneszteziológiai és kardiológiai leleteket vinnem kellett.
Odaértem relatíve jókor, ui. rendeléskezdésre ilyen helyekre soha nem szabad menni, hacsak nem direkt időre úgy hívnak. Tehát úgy fél 11 körül odamentem, úgy 15 percen belül be tudtam adni a papírjaimat.
Jóval többen voltak, mint a múlt kedden, s később jöttem rá, hogy hát persze, mert itt ma van hétfőnek megfelelő, azaz első munkanap van a hétvége és ünnep után. Úgyhogy jó darabig le sem tudtam ülni, pedig a kinti hőség után csak sokára hűltem le úgy-ahogy, és azon drukkoltam, hogy ne legyek rosszul.
Na mindegy, itt a lényeg tulajdonképpen semmi más, minthogy jómagam még szerintem 5 percet sem voltam bent, mikor végre 2,5 óra elteltével beszólítottak, s miközben egy csomó olyan embert meg igen, akik utánam, illetve jóval utánam jöttek! És mivel nem ennyi miatt, mint én, hanem mondjuk, első megbeszélés, így volt, aki 20-30 percet is bent volt...
Nálam pedig az volt a lényeg, hogy rendben van, akkor úgy, ahogy megbeszéltük és ahogy elő vagyok jegyezve: befekszem jövő hétfőn du., és kedden műtét.
Hétfőn reggel még ehetek, aztán már semmi se nem...
Valamint az aneszteziológus előírása szerint 5 nappal műtét előtt el kell hagyjam a vérhígító szedését.

Annyira sokáig várakoztam már, hogy közben másra sem tudtam gondolni, mint hogy egyre jobban pisilni kell. De nem mertem elmenni az egyetlen, általam ismert vécére, mert ugye, mi van, ha közben végre mégiscsak szólítanak?
Úgyhogy miután végeztem, az volt az első, hogy eltrappoltam a vécére, utána pedig vettem egy automatából krémkapucsínót, mert mivel negyed 2 körül járt és még nem ettem, eléggé kellett valami ellensúlyozás.

 
Természetesen megint "rossz helyen" mentem ki az épületből, de már nem paráztam ezen.
Akárhol mentem volna is ki, akkor is "fűbe" vág a hőség! Időnk van, kapucsínót ittunk, pisiltünk, mi más bajunk lehetne?
Tehát kóvályogtam az ősparkos részen, hogy normális utat találjak, közben a szívsebészet környékén találtam egy tavaly átadott szobrot:

Kiérve ott állt egy fagyiskocsi az Auguszta bejáratánál, úgyhogy vettem magamnak életmentésként, s míg habzsoltam, csendesen főttem egy fa árnyéka alatt a buszmegállótól nem messze -- mert amúgy a buszmegálló környéke konkrétan maga a szauna, az ő szó szerinti lélegzetelállító szituációjában. Szívesek előnyben, amennyiben a lélegzetelállítás élményében szeretnének részesülni...