Anyámnál -- kórház után először

Mikor 2 hete anyámnál voltam, nem igazán tudtam belegondolni, hogy most újra ott leszek, egyáltalán túlleszek-e és hogyan ezen az egészen.
De most nagyon jólesett elsétálni. A számomra kellemes idő még mindig tart -- napos idő némi felhővel, enyhe széllel, és max. 22-24 foknál nemigen megy feljebb napközben sem. Kiegyeznék vele egész nyárra, s szerintem sokan vagyunk így, hogy nem ragaszkodunk a fullasztó, kibírhatatlan hőséghez.
Nyár ez attól még, hogy elviselhető! Akinek meg ez a legnagyobb problémája, hogy miért csak ennyire van meleg, az meg foglalja ezt az óriási gondját aranyba.

Vittem a szokásos göngyölegeket meg némi kenyérhéjat, bár meglátszott a két hét termésén, hogy sem a gyerek, sem én nem voltunk különösebben itthon, vagy kenyérközelben.
Anyám aggódott, pedig nem volt nehéz a cucc.
Mint már mondtam, a probléma nem a műtéttel kapcsolatosan kezdődött, hanem a hátfájás az, ami túl gyorsan jön bármilyen jövés-menésre vagy fizikai tevés-vevésre, és ha az ember nem tudja abbahagyni, amit csinál, elég gyorsan eljut (a hátfájás) olyan fokozatra, ami már alig kibírható.

Anyám sütött nekünk két tepsi piskótát, egy simát és egy meggyeset. Tényleg isteni finom így is, úgy is, és megoldja a többszöri kajálás gondját. A simára szoktam néha baracklekvárt kenni.
Amúgy meg töltött egy rahedli apró (5-6 cm-esek) káposztát édeskáposztából, ő általában amúgy is abból szokta. Felét megcsinálta "rendesen", azaz szabolcsiasan, paradicsommal, a másik felét meg gyakorlatilag só kivételével fűszer nélkül. Tehát se bors, se paprika. "A la natur" vízben megfőzve és kész. No, három ilyet ettem simán, lé nélkül, s mivel a káposztája eleve le volt forrázva, aztán meg szinte hamarabb megfőtt, mint a belseje, azt is gond nélkül megettem. Bele is haltam volna, ha nem ehetem meg. Nekem olyan jólesett ez az anyám szerint ízetlen töltött káposzta, hogy az hihetetlen. E kiéheztetett állapotomban ha nem mondja vagy nem látom a színét, észre sem vettem volna, hogy fűszer nélküli. Mondtam is anyámnak, hogy még így, fűszer nélkül is az övé a legjobb töltött kápi a világon; s ezt így is gondolom, fél évszázada legalább. Mindenesetre adott egy kis gyöngy Espumisant vagy mit, hogy azt azért vegyem be, sose lehet tudni... ő is szedi.
Aztán mindenáron le kellett pihennem vízszintesre, és ő is ledőlt a másik heverőre, úgy beszélgettünk egy órácskát. Kicsivel később elém hozott pár meggyes piskótát, kettőt abból is simán benyomtam. Nem lett semmi gond a kulináris élvezetek okán!

Körbejártam párszor a kertet is, látom, hogy roskad a meggy, a ribizli... az udvaron a tengernyi faeper, az udvart csaknem teljesen beborító fán!
És a kertben a málna... vazze, jó néhányszor ösztönösen nyújtottam a kezem egy-egy pompás példány láttán, mikor mindannyiszor észhez tértem. Azt_ nekem_ nem_ szabad! Mondta is anyám, hogy na, most ez itt mind el fog rohadni, mert ő sem bír azért mindent megenni.:(( A ribizliből azért szedett 1 liternyit, és itthon feszt mondom is Szilvinek, hogy egye, egye és egye, mert én nem tudok rajta segíteni! Bár tehetném! A legfinomabb desszert a megtisztított, jól lehűtött ribizli cukorral lehintve...
Érik a szeder is...

És tele vannak a meggyfák. Hát, szegény anyám nem lát ki a melóból. Már 9 üveg meggyet berakott. Ő egyébként százszázalékos munkát csinál berakásnál: minden meggyet kimagval, kimos. És úgy is van rendjén. Ne kerüljön bele kukacos, továbbá nem olyan jó a befőttevésnél állandóan magvakat köpködni.
A faeper is most a legjobb, nagyon szeretem. Csak hát az eddigi nyarakon azért nem nagyon ettem, hogy nehogy rosszkor csináljon hasmarsot, most meg hiába enném, nem lehet, mert aprómagvas -- meg eleve nem lehet még zöldséget, gyümölcsöt nyersen enni. Fáj a szívem, de mit csináljunk -- ez van!

Anyám aztán úgy odapakolt nekem, hogy nem hitte el, hogy elbírom; úgyhogy muszáj volt taxival jönnöm haza, mert egyébként tényleg nem szabad cipekedni még. Ez kb. 5 perc és 1000 Ft minálunk, mivel eleve 400-valamennyiről indulnak a taxiórák.
Volt a kosaramban egy csomó töltött káposzta -- paradicsomos "rendes" is, Szilviéknek, meg natúr fűszerezetlen nekem. Ez utóbbit majd főzzem én meg magamnak sima vízben -- másnap meg is tettem, és 5 napig mindennap azt ebédeltem. Aztán megkaptam mind a két tepsinyi piskótát, egy alma- és birsalmabefőttet, Szilvinek a ribizlit.
A támogatáson kívül rámbízta a csekkjeit a rávalóval, hogy majd fizessem be (öcsém szokta, de most napokig nem jön; előttünk meg ott a posta).
Természetesen sokat fotóztam, ilyen irányban mit sem változtatott rajtam, hogy volt-e műtét vagy sem...:))