Anyámnál - műtét előtt utoljára

Mindenképpen terveztem még a kórház előtt utoljára elmenni anyámhoz. Amúgy nyilván remélem, hogy nem utoljára, de ahhoz képest igen.
Már csak azért is, mert alig 2 hete jártam ott, és ezalatt beérett a ribizli, a cseresznye és legfőképpen a málna. Nos, nekem a málnalegelészés fontos szempont szezon alatt, és tavaly nagyon jó évet zártam, hiszen júniustól októberig bármikor mentem, mindig tudtam málnát legelészni, ami azért így folyamatosan 4-5 hónapig meglehetősen nagy ritkaság!
Hát ki akartam az idén először és utoljára élvezni a málnazabálás örömeit.:)

Most pedig, mivel epeműtét után szinte semmit nem lehet jó darabig -- hetekig, hónapokig! -- enni, azon csodálkozom, hogy egyáltalán vajon hogyan marad meg, miből az ember; főleg, aki amúgy is olyan kákabélű, hogy így is, mikor még nincsenek tilosok, alig bírom kitalálni azt a qrva napi két kajálást! Szóval el nem tudom képzelni, hogy lesz az, ha a dolgok 90%-a azután tabu.
Jaj, a kávé, a kávé! Azt se lehet!?

Jó, az egyértelmű, hogy zsírosat nem lehet enni, de én 30 éve amúgy is olajjal csinálom még a rántást is... vajat hírből ismerünk, margarin van (ami tudvalevő, lassan kiderül, milyen egészségtelen, holott anno feszt a margarint reklámozták...!?). Nem vagyok szalonnás és zsíros kenyeres sem, pedig ez utóbbi napi szinten volt gyerekkorunkban... Manapság nagyon ritkán, primőrök idején veszek egy-egy kis doboznyi liba- vagy kacsazsírt friss kenyérhez, betart majd' egy évig is akár... és jó, ha idényben is havonta egyszer eszembe jut. De ha a nyers zöldség is (természetesen) tilos, akkor nyilván ez is, amúgy is sztornó! Nem vagyok túl gyümölcsös, de anyámnál a málnát és a faepret szívesen eszegetem -- hát mostantól felejtsem el. A ribizlit haza szoktam hozni, lepucoválni, megmosni és kis cukorral leszórva lehűteni. Mennyei desszert, felér a fagyival! (Tejszínhabbal még finomabb lehet, de az nekünk nincs.)

A cseresznye nélkül ezer éve megvagyok, mert annak idején sokszor kapott nálam sajnos, újabb és újabb esélyt, de nem volt az a tökéletesnek ajánlott, hibátlannak talált, gyönyörű, friss, keménynek reklámozott tuti példány, amiben én ne csalódtam volna! Úgyhogy bármennyire is jó az íze, a kukacfóbiám százszorosan felülbírálta -- kész.
Mákos cuccok, olajos magvak kizárva; tejfélék is -- legalábbis egyelőre.

Na most, ha végiggondolom: pont az eddig felsoroltakat: gyümölcs, zöldség, mák, olajos magvak, tejtermékek azok, melyeket ezerrel erőszakolnának belém a csontritkulásom miatt! Hát ez f@sza lesz!
Kizártak a rántott cuccok, bármilyen pörkölt és sült, hogy speciel a disznótorosról ne is beszéljünk -- jó, efféle amúgy is ritkán fenyeget, de néha megkívánom a hurkát-kolbászt és megsütöm magamnak. Úgy kéthavonta egyszer biztosan szoktam némi tepertőt is enni -- valami zőccsíggel. Felejtsem el. Hentesáruk közül kizárólag a legsoványabb dolgok: csirkemellsonka, parizer és diétás virsli. Felejtsük el a kóbászt, szalámit, disznósajtot! Tojást is tilos... mondjuk, amúgy is kb. havi kettő belőle a fogyasztásom.
Jaj, a kávé, a kávé! Pedig szerintem ez a 3 in 1 tasakos Nescafe, amit én iszom, nem egyenlő egy erős feketével!

Hát, fogalmam sincs, mi lesz. Nem vagyok nagy kajás, épp emiatt aggódom, hogy egyáltalán hogy lehet csontritkulásos kákabélű embernek fennmaradni úgy, hogy bizonyos dolgok meg pont kellenének, és szinte semmit nem ehet az ember...
Jó, olvasok én sok helyen témába vágó fórumokat meg "orvos válaszol" oldalakat, hogy ahány ember, annyiféle. Van, aki azt vallja, hogy ő egy percig sem diétázott... Van, aki műtét után 1 hét múlva töltött káposztát evett... Nyilván mindent majd fokozatosan... mindenhez apránként újra szoknia kell a szervezetnek. De úgy általában az egy hónap szigorú diéta olvasható, és onnantól lehet szoktatnia magát az embernek.
Anyámnak nem volt még epeköve -- legalábbis a 2007-es kórházi vizsgálatainál tiszta epehólyag volt az ultrahangleletén --, így nem sokkal tud többet a témáról, mint én...
Keresztanyámnak volt epeműtétje, még nem laparoszkóposan, a '90-es években. Én jártam hozzá ki a kórházba munka mellett és hétvégén, mert anyám Füzesgyarmaton volt akkor 5 évig, nagyanyámat ápolni! Őt viszont már nem kérdezgethetem... De emlékeim vannak bőven, hogy eléggé sok mindent nem evett, mert szerinte nem ehetett. Az biztos, hogy ő maximálisan vigyázott magára és nagyon, túlságosan is betartott mindent. Amit bármilyen orvos mondott, az szent volt. Semmiféle saját tapasztalat nem érdekelte. Akkor volt probléma, mikor két orvostól hallott... ellenkező véleményt! Na, akkor ideges lett.
Én lehet, hogy azért lassanként meg fogok merni próbálni dolgokat, amiket ő látatlanból nem, merthogy valaki azt mondta. Pl. nyilván zsírosakat egyáltalán, de füstölt dolgokat, mákos, olajos magvas cuccokat, zöldségeket, bizonyos fajta főtt kajákat, szénsavast, kakaót tartalmazó süteményt vagy csokit évekkel később sem evett soha. Kávét viszont ivott. De vajon mikortól?
Vajon egy hónapig tutira nem ihatok kávét?

Anyám szilvás gombócot csinált egy rahedlit, isssssteni volt. Jó részét ide is pakolta, Szilvi is imádja.
Hét elején kisebbik unokahúgom adott be egy zacskó lekváros pehelykiflit anyám által, mert ő ott volt nála Mollyval, és vele küldött nekünk is. Hálásan faltuk pár napig...
A faeper csak potyog, potyog, anyám már egy talicskával tárol, mert mindig seperni kell, különben elcsúszik rajta az ember. Megkóstoltam azt is: elég vízízű, de én szeretem... nos, az is magvas, tehát azt sem lehet majd.

A szomszédból elvitték Hajast, a nagy kutyust... állítólag oda, ahol a tulaj lakik -- mert ez is háza, de ezt árulja tulajdonképpen, és ő nem itt lakik. A kutyusok egyedül voltak itt, csak etetni járt lényegében ide a jóember vagy valamelyik családtagja. Most meg szegény kiskutya tök egyedül...:(( Mindenesetre úgy falta a száraz sütivégeket, amiket Bencus meg szokott hagyni (lekváros, kakaós töltött kiflik), a száraz kukoricapelyhet és főttkaja-maradékot csak úgy, a kezemből (bár nagyon kapkodtam, hogy nehogy kajának nézze a kezemet, annyira borzasztóan éhes!), hogy hihetetlen. Pedig amúgy nem látszik soványnak. Hát, így, hogy Hajas már nincs itt, ő fogja az összes szárazkenyeret megenni, amit majd Mamu mosléknak megcsinál neki. Mondtam Mamunak, hogy egy kutya is kutya, éhes az attól, hogy Hajas nincs itt... adja csak továbbra is szegénykének, így nekünk se megy kárba. Sajnálom, mert ennyire egyedül van. (Még jó, hogy nincs megkötve...)

Az ecetfa sárga virágporával tele van a fele udvar egyébként... érdekes, ezt a fura szagú sárga virágport soha nem vettem észre (vagy nem tartottam lényegesnek megjegyezni?), pedig 28 éves koromig ott laktam, és mindig volt egy ecetfánk, konkrétan az én, kertre néző ablakom alatt; nem különösebben a haszna, mint az árnyéka miatt.

Most odafele nagyon kivoltam, alig tudtam elporoszkálni anyámhoz. Alig álltam a lábamon. Vittem is nem nehéz, de nagy cuccokat (kosár és nagyobb táska száraz kenyérrel, maradékkal, anyám dobozai), meg aztán 35 fok volt árnyékban. Hiába tehető meg az út fele árnyékos részen, a másik felét a tűző napon kell... és hát közben pihegi befele az ember a forró levegőt... iszonyat. Mindezt azért írom le, mert odafele egyáltalán nem volt erőm fényképezni most kivételesen...
Mamunál is kellett vagy háromnegyed óra, míg a relatíve hűvös szobában helyrejöttem. Amit onnan veszek észre, hogy normálisabban ver a szívem, és nem olyan a fejem, mintha belülről forrna valamiféle gőz benne...
Úgyhogy mikor helyrejöttem, kimentem a kertbe nézelődni és fotózni. Hát bizony, 2 hét alatt most is egy csomó minden változott...

Hazafelé már lassan alkonyodott, hiszen majdnem 8 óra volt, hogy elindultam, mert nekem sem akaródzott jönni, de főleg anyám marasztalt. Hiszen ki tudja, mikor megyek megint...
De hazafelé jött egy kis frissítő szél, és sokkal "fiatalosabban" kocogtam haza, mint ahogy ideporoszkáltam, pedig volt nálam szilvásgombóc, ribizli, málna 1-1 liternyi kb., meg egy csomag jóféle kacsanyak is.