Eszembe jutott, hogy több mint 3 éve van egy kintlevőségem.
Most már nem lehetek olyan nagyvonalú, hogy azt gondolom, hogy ciki visszakérni azt, ami az enyém, bár ez eléggé jellemző rám (lásd főleg könyvek, de rengeteg egyéb tárgyaink is valahogy "ott felejtődtek" már másoknál; egyik-másik olyan "rég volt, hogy igaz se volt" alapon van már eltárolva az ember agyában... vagy abban, ami annak helyén van.
Most viszont, hogy már begörcsöl az agyam állandóan attól, hogy hogyan és miből szerezzek pénzt, vettem a bátorságot, és megírtam egy 2011. május elején ajánlatot tévő antológiaszerkesztő részére, hogy ha nem esik nehezére, kérem vissza a beugró pénzt. Ugyanis kiválasztott anno egy versemet, hogy egy antológiába, ha lennék szíves adni. Adtam is, hogyne, az engedélyt, cserébe természetesen 4 tiszteletpéldány megvétele a megjelenésért az ár -- az antológiaszerkesztők nyilván valamiből kell, hogy fizessék a nyomdai és saját szerkesztési költségeiket. Ez akkor 6000 Ft volt, s pár nappal az ajánlat után át is utaltam...
No most, teltek az évek... azaz három darab munkanélküli év! Amikor éhes voltam, vagy nem volt valamilyen számlára vagy gyógyszerre és még mi mindenre pénz, bizony, érdekes módon valahogy nem adtak egy meg nem jelent antológia részemről átutalt árából nekem semmit!
2012-ben, 1 év múlva rákérdeztem, de akkor türelmemet kérte az illető, hogy még nincs elég ember az antológiához. Oké. Igazán türelmes voltam amúgy... vagy nem túl sűrűn jutott eszembe egyéb nyomorom mellett egy újabb antológia? Hiszen mikor ezt még bevállaltam, még dolgoztam, és fogalmam sem volt, hogy leépítenek. Milyen furcsa: ez 2011. május elején történt, és ugyanabban a hónapban, május 19-én mondtak nekem fel. Most volt három éve... Ha utána kapom az ajánlatot, tutira el sem kezdődött volna ez az igen hosszú, ám eredménytelen és felesleges történet...
Szóval most, mikor eszembe jutott, hogy már 3 éve és 1 hónapja "várunk és be vagyunk fizetve" egy antológiára, az konkrétan sehol. És valahogy... az illető oldaláról felém lapítás van, legalábbis ezt érzékeltem.
Most szóltam neki, hogy mivel úgy gondolom, ebből az antológiából nem lesz semmi, jogosan kérném vissza a 3 éve átutalt pénzt, mivel jelenleg baromira nem mindegy, hogy van-é 6000 Ft-om, vagy nincs-é 6000 Ft-om! És még kamatot sem kérek, na.
Szerencsére nem sok antológiánál akadtak hasonló gondok, de azért volt már rá példa, hogy igen becsapottnak éreztük magunkat egy ideig; úgy nézett ki másfél évig, hogy az illető szerkesztő és kiadást vállaló egyén külföldre "lógott" a nyomdai költségek címén tiszteletpéldányokra befizetett pénzünkkel... és ott is igen sokára és nehezen kerekedtek ki a dolgok.
No, lényeg az, hogy ha én nem szólok, valószínűleg a dolog annyiban is marad, és nyilván antológia sem lesz.
De egy becsületes és intelligens embernek valahogy nyilván normálisan kell a hasonló szitukból kijönnie: egy napos szünettel kaptam választ, hogy ő abban a tudatban volt, hogy számomra is, mint a többiek számára is visszautalta már az összeget. Utánanézett, és kiderült, hogy valóban nem. Tehát elnézésemet a kellemetlenségekért, máris utalja.
Tényleg utalta: másnap kora reggel sms jelezte, hogy megérkezett a kintlevőségem.
Hála a jó istennek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése