Vaterás Casio ajándék

Istvánomtól pillekönnyű kis csomag érkezett ma délelőtt. A csomagos postás mindig délelőtt jön, még jó, hogy István előző nap este odaszólt, hogy ne lepődjek meg, ha "majd valamikor" jön a postás.

Lényeg, hogy a Vaterán szerzett nekem egy Casio kisgépet, ahol azért emberi, néha nagyon is jó árakon lehet jó cuccokat szerezni. Ezt küldte el, hogy a tönkrement kis Canon helyett legyen egy könnyebben hordozhatóm is, mert tényleg vannak helyek, ahol képtelenség ezt a nagy Fujit és a pótakksijait egyszerűen cipelni, bevinni.
Az tény, hogy sokkal több funkciós, mint a Canon volt, biztos, hogy ki kell még ismerni. Ebben Szilvi volt segítségemre, vázlatosan le is rajzolta nagyjából, hogy melyik gomb mire való.
Mégsem mertem még használni egy hét múlva sem, ráadásul ugye, újra felfedeztem a Fujit, hogy milyen klassz képeket is csinál az, és most újra élvezem azt, hogy nagyobb a zoomja, mint a kis Canoné volt. Igaz, hogy sokszor vacakol, néha leáll azonnal bekapcsolás után, néha csak pittyeg és nem csinál semmit, néha a vakuja nem nyílt fel... de inkább minden program előtt mindent feltöltök újra és újra, hogy legalább ezt a problémát kiszűrjem. Ettől függetlenül nálam volt a Casio is későbbi programokon is, mondom, sose lehet tudni, és az már nem nehezíti a pakkomat.
Csak hát nekem most pont elég a Fuji használatába újra belejönni, nem akarom keverni egyből, majd jól megszokom, és akkor kitapasztalom a másikat is.

Egyébként ez a Vatera futára volt, hát, mit ne mondjak, nem valami toleráns volt az legalábbis, aki hozzám futárkodott.

A kaputelefonon kommunikáltunk, tehát tudta, hogy itthon vagyok. DE sajnos, mint ahogy már párszor előfordult, minden 10 közül 2-nél előfordul, hogy egyszerűen NEM tudom kinyitni fentről az ajtót: megszűnik a kapcsolat. Ő összesen kétszer próbálkozott -- én ennyit hallottam. Mindannyiszor próbáltam nyitni, a másodiknál bele is szóltam, hogy várjon, lemegyek.
Még szerencse, hogy lementem, mert már a vezetőülésből jött elő, mikor leérve elkezdtem hadonászni feléje. Az is szerencse, hogy vittem a személyimet egyúttal... Nem tudom egyébként, hogy mi lett volna, ui. mivel nem tudott bejönni és várni sem volt hajlandó, így egyértelmű, hogy értesítést sem hagyott a postaládában! Akkor hogy kaptam volna meg? Visszaküldik a feladónak, vagy mi?
Vissza is emlékeztünk, hogy még szerencse, hogy a tv-szerelő, aki mostanság vagy 6-szor jött/ment, vagy mikor Szilvi tortát rendel évente kétszer, vagy bármiféle egyéb szerelőféle jön, vagy unokatesóm Éva jön, be tudtuk engedni idáig még. Ez a pasi meg azt mondta a szolid elnézéskérésekre, meg hogy előfordul, sajnos; hogy "hát akkor meg kell csináltatni!" Na bumm. Ez a szerelés központi dolog lenne, és úgy nem igazán szeret az ember külön szerelőt hívni, ami benne van a közös költségben. Egyébként is számszerűleg is nagyobb a sikeres beengedésre az esély.
Ez ritka dolog, de visszaemlékeztem, hogy pont a vízszerelőnél nem sikerült ugyanígy, és érdekes módon az a pasi is elég ingerült lett a 3. sikertelen nem-beengedés után. Belekiáltott, hogy "akkor jöjjön le!", amit már én is javasoltam neki, hogy várjon, lemegyek... Szép pár óra volt még az is... nem kívánom vissza azt a szerelést, meg annak a pasinak a modorát -- mondjuk, tény, hogy lázas betegen jött ide (de inkább, ha tudom, hívtam volna mást).