Ami azt illeti, a legutolsó találkozásunk alkalmával kaptam mindkettőt Istvántól, és ennek a macisnak hihetetlen, de kisebb volt a rászánt anyaga, mint az előző cseppnyi cicáénak. Szinte tartottam tőle, hogy annyi a hímzésanyag, hogy nem is fog ráférni az anyagra.
Ráadásul eléggé takarékoskodtak a fonallal is, pedig ez sem szokott jellemző lenni. Több szín időnap előtt elfogyott; míg máskor az a jellemző, hogy bőven adnak színeket, és még marad is ki a legtöbből. (Ennek köszönhetem, ugye, hogy az előző alá tudtam hímezni "gyepet", hisz ahhoz zöldséget egyáltalán nem adtak.)
No, itt van a csodálatos új hímzés:
Itt más régebbi kézimunka-maradékokból kellett utánpótlásként némi feketét és sötétzöldet pótolnom. Még jó, hogy van miből.:))
És sokat töprengek az elrendezésükön, mert ez így nem jó, ahogy most van. Eleve csak három van feltéve az amúgy sem biztonságos gombostűs megoldásokon (egy képhez legalább 3 gombostű a tapétába, és a súly egyenletesebb eloszlása érdekében damillal "tartatom össze" hátul a kép mind a négy oldalán lévő behajthatós bizb@szba (fogalmam sincs, mi annak a neve, ami befogja a hátlap és az üveg közé a kézimunkát vagy képet). A többi az csak úgy álldogál a komódon. Viszont nálunk úgy másfél évtized óta nincs fúrásra lehetőség, hogy legalább pár új stabil csavar vagy szög lehessen a falban, tekintettel arra, hogy én a falaimon is lakom! Nekem nincs más terjeszkedési lehetőségem. Ezen a lakáson, ami ezerrel zsúfoltabb, mint kéne, már nem ront még egy kis zsúfoltság...
Egy zsúfoltabb kismúzeum hozzánk képest kismiska.
Most még terv alatt állnak, hogy hogyan és hova fogom őket felrakni, de így néz ki egyelőre az összes:
Bejegyzések
Nagyon aranyos kis hímzés. :)
VálaszTörlésHát na.:)
Törlés