Engem nem zavar, ha nem kell menni sehova úgy, hogy nehézséget okozna a cuccaimtól az ernyő tartása. Bentről kifejezetten megnyugtat, ha kopog az eső az erkélyen. Pláne éjjel és hajnalban. Olyan jót tudok aludni csendes esőzajban. Olyankor a panel sem hangos, mert esőben kevesebb ember mászkál, főleg szombat lévén -- mások is alszanak.
Bár nyáron, a hőségek idején lenne több ilyen éjjel vagy hajnal! Akkor örülne is neki még az esőellenes jónép is, mert azért nem biztos, hogy -- ha a nappali közel 40 fok, mely éjszakára 25-nél nem megy lejjebb, ergo a panel hőmérséklete tartósan 30 fokon igencsak felül van -- a reggeli pár fokos hűlés nem esne jól, mondjuk, nem 30-cal ébrednénk, hanem csak 23-mal... akkor még garantált a napi 30-pár fok!
Na jó, mondjuk hátrány, hogy ha így haladunk, elmarad a szokásos őszi természetfotózásom. Napfény híján amúgy is "sovánkásabb" e művelet, de ha esik és szürke minden, el se indulok fotózás céljából (főleg a nagygéppel nem fogok kínlódni).
Beindították a fűtést is állítólag 9-én, de pár napig szinte észre sem lehetett venni a radiátorokat tapizva. Utána is csak annyit, hogy nem hideg volt, hanem mondjuk, bútor-hőmérsékletű.:) Most langyos, de biztos lehetne melegebb is, csak hát ezzel takarékoskodunk. A langyos már elég, némi beöltözéssel. Lesz még ennél hidegebb is, akkor hova tekerjük, ha már most sem lenne elég a közepes beállítás?
Hímzem a tavalyi év végi, Istvántól kapott gobelint, mert azzal le vagyok maradva. Lustaság fél egészség, mert míg itt voltak a most kapott kongrés keresztszemesek, inkább azokkal arattam gyors sikereket; míg ez az ominózus, ez tűgobelin. No, ehhez jó az a nyakba akasztható nagyító az én szememhez (ezt most kaptam szeptemberben), tehát most már nincs apelláta: a tűgobelineket is meg kő csinyáni.
Ez is cicás lesz, és jóval több munka lesz benne, mint a kis keresztszemesekben -- bár remélem azért, sokkal nagyobb nem lesz a végeredmény képileg! A nyakba akaszthatós (és egyébként világítása is van, de azt egyelőre nem használtam) nagyítóról kipróbálása után annyi elmondható, hogy meg kell szokni. Nagyon jó, míg öltesz, könnyebb vele megtalálni a pontos helyet, de ha félrenézel a mintára, azonnal kilendül a szerkezet a mellkas-gyomor tájékáról, és minden alkalommal igazítani kell vissza.
Azonkívül ugye, egy bizonyos keretben (a nagyító által határolt keretben) látod a mindent, és nem összességében. Ez is kicsit szokatlan, mert elfelejtem, hogy a hímzés bal oldalán még legalább annyi munka lesz.
Felpakoltam a falra a M. Ildikó által küldött zoknibaglyokat. Egyelőre biztos ott lesz a helyük, olyan túl nagy lehetőség nincs egyébként, viszont csak nem tarthatom a dobozban, mert akkor nem látom.
A 40 centis maki megvárja a dobozban a Szilvi-napot, majd még kap hozzá valami kiegészítőt.
Mivel e művelet miatt némi akasztókat kellett rájuk varrnom, ezalatt konstatáltam, hogy talán mégsem vattával vannak ezek kitömve. Annál sokkal rugalmasabbak és könnyebbnek is tűnnek. Ehhez képest szivacsnak kellene lenniük. Viszont... ha szivacs, akármilyen apróra darabolt szivacs, akkor meg túl sima és egyenletes a fogása. Úgyhogy passz. Elképzelhető, hogy szakmai titok.:) Lényeg a tökéletes megoldás.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése