Anyámnál -- és őszfotózás

Anyámnál voltam ma délután, olyan 2 körül indultam kenyérgyűjteménnyel és maradékokkal, göngyölegekkel; meg használt nasikkal, amiket Szilvi küldött -- valamire majd jók lesznek.

E héten szokásos kellemes őszi, napos idő volt, úgyhogy útközben a két nagy cucc ellenére (+tarisznya) kihasználtam újfent a Fujit...

Már a Tócósban elkezdtem, mert a Derék utca elején egy garázssor fala mellett megláttam egy régóta áhított színes vadszőlőfutást, hát onnan nem igazán tágultam perceken át. Imádom a vadszőlőt, a vadkörtét meg a japán akácot, japán birset fotózni.

Aztán azok a fehér törzsű nyírfák, apró levelekkel, melyeknek fele zöld, másik fele sárga... hát, valami szemgyönyörködtetőek!

A Hatvan utcai kertbe átérve már relatíve szabadabb az ember, ott bekandikáltam rózsákhoz, kihasználva a Fuji zoomját, most a bimbókat is igen közelre tudtam hozni... meg egyéb színes lomboknál időztem. Egy réges-rég lakatlan ház, melynek udvara dzsungelként szolgál, kerítésén szintén vadszőlő pompázott; naná, hogy fotóztam... Meg hát mindent, ami színes...

Itt körül egy borzasztóan szép és szelíd, zöld szemű teknőc cica dorombolt, nyávogott és tekergőzött a lábam körül; meg is simiztem, csak attól féltem, hogy hazakísér anyámig, aki roppant bódog lesz... Ha hívom, szerintem simán eljött volna... De a cica 3 házat jött csak velem, hálisten; reménykedem, hogy gazdás cica volt, csak valami azt súgta, hogy nem csupán a jóllakottságtól volt olyan jó húsban...:(

 

 





































Épp ott volt öcsém, jövőfélben, pogácsáért beugorván.
Mi is szokásosan jót dumáltunk anyámmal; neki is mindig minden változik, akár egészségi állapota, akár a berendezéseinek működése szempontjából...
Mindenesetre, mivel megvolt hétvégén az óra-visszaállítás, ezért hamarabb sötétedvén, még napfényben kiszaladtam a kertbe, hogy amit látok lefotózhassam. Fotóztam nyiladozó őszirózsákat (ebből valószínűleg lesz a temetőbe vinnivaló), a hátsó kerítésen némi vadszőlő, az állatsírok, a pirosló levelek, a jobb szomszédban megállás nélkül ugató rotik, miközben a fekete cicát nem láttam... körömvirág, málna fotózása. Igen, málna! Szinte hihetetlen, de kb. 12 szem málnát tudtam enni!

 

Ezek után a vitt kaják egyrészéből és itthon lévő maradékokból megcsinálta anyám a lábasnyi kutyakaját, és a bal oldali szomszéd szokásos két kutyusát jól megetettük.

Én is jóllaktam töltött karalábéból és töltikéből, tejszínes lében készítve, és a karalábévájóval kivájt félgömb alakú karalábékat is meg szokta főzni, lésűrítőként. Imádjuk az ilyet, tényleg nagyon finom volt. Meg persze ettem pár darab pogit is, és rengeteg dió is van..
.

Anyám ezekből rakott ide, sőt, olyat is a töltött karalábéból, amit majd főzzek meg.
Kaptam támogatást, valamint ideadta a befizetendő csekkjeit is, melyek egyébként mindig lejárnak már pár nappal, mire be tudom őket fizetni, de hát korábban nem megy neki sem.
Jó hamar besötétedett, mire indultam, tényleg szokatlan volt, hogy nem naplementében megyek haza, hanem teleholdnál! Mutattam anyámnak is a teleholdat, tényleg nagyon szép volt. Fotóztam is egy párat, de teleholdat állvány nélkül nagyon nehéz fotózni, mert már a szívveréstől is ovális lesz... :)))

Hazaérve felhívtam anyámat, hogy épségben hazaértem, hogy megnyugodjon; majd miközben megnéztem, amiket meg szoktam szerdán, közben a ma készült fotókat is rendbe tettem. Mindig két óra van, mire ledeglek...