Tönkrement fényképező

Hát igen, még egy nagy veszteség.:(
A baglyos és sok más egyéb kézművességet gyakorló ifjú hölgynek megígértem, hogy azonnal szólok, mihelyst megérkezik a küldeménye. Ez így persze a buzgómócsing és maximalista Manókának nem elég: rögtön príma fotókkal is akarta igazolni, sőt, mi tagadás, a privát üzeneten kívül akár reklámcélra is felrakni a FB-ra.
Tehát csináltam fotókat, majd ültem is a gép elé, hogy feltöltsem, illetve átfussak a képeken Photoscape-pel -- vágás, méretezések többfélében, kis kontrasztosítás, gamma fényerő le, háttérfény és élesítés (ha szükséges, ezek tényleg, csak HA, mert ha egyértelműen nem éles, inkább eldobom).
Miközben ezt csináltam, a fényképezőt nyitott ajtóval letettem a használaton kívüli másolóra, amin minden egyéb kacat van, elsősorban papírok, könyvek, jegyzetek, de pl. mobil, akksi, ilyesmik is előfordulhatnak.
A kártyaolvasóval való beolvasás nem sok idő, ezt ki szokta bírni a fényképező, és azért nem csukom addig az ajtaját, hogy ezzel is kíméljem. Ha nem muszáj, nem csukjuk-nyitjuk, mint bármit se. Én legalábbis pl. mikor a hűtőt nyitom, többször végiggondolom a összes kiveendőt vagy beteendőt... de láttam már, hogy más meg percenként nyitogatja. Nyilván ezért rossz mindig nekem valami... szóval szinkronban áll direkt is az óvatosságommal. A tévé is nekem romlik el sűrűbben, naná, mint aki feszt nézi.
Lényeg, hogy miközben olvastattam befele a memóriakártyát, nem számoltam Haramiával!
A qrva makkának jó ideje az a legnagyobb szórakozása, hogy nekifutásból felugrik az asztalok valamelyikére vagy a tévére, és onnan se-másodperc alatt ráterem a használaton kívüli másolóra -- nyilván azért, mert élvezi, hogy valamennyi ilyen manőverénél az összes mindenség a földön köt ki! Gondolhattam volna, én is hibás vagyok, hiszen számtalanszor ezt csinálja, és utána káromkodva szoktam összeszedegetni a papírokat, könyveket... Most mobilok, akksi, minden, beleértve a fényképezőgép is -- repült!
Másik eset ilyenkor, hogy hiába a sok rátett cucc: bekapcsolja a másolót. Ami zümmög, zörög egy csomó ideig, és nem semmi a kikapcsolása sem. A harmadik eset, amikor be is kapcsolja, pluszban még le is ver mindent!
Hiába a padlószőnyeg. A mobiloknak nem lett baja, de a fényképező ajtaja letört. Ha ezt pár perc múlva csinálja a randa deg, akkorára visszarakom a memóriakártyát és becsukom az ajtaját. Nem kizárt, hogy ugyanoda teszem vissza, de az ajtaja nem tört volna le!
Haramia élvezi ezt a dolgot, de tudja, hogy halálra idegesít vele, mert ilyenkor jobb híján mindig üvöltözök utána. Sejti, hogy nem túl pozitív dolgot tett, ezért azonnal kirohan.
A cirkuszra Szilvi is bejött, és segített összeszedni az összes levert cuccot, majd miután konstatáltuk a letört fényképezőgép-ajtót, hát vagy két méterrel odébb, a tv előtt (!) találta meg Szilvi. Amit csak egyféleképpen tudtunk elképzelni, hogy kerülhetett oda: Haramia a lábán vitte el futás közben, hiszen köztünk van két bútor!
Megpróbáltam visszatolni helyére az ajtót, természetesen ezt rendeltetésszerűen még akkor sem lehetne már használni, ha amúgy még működne is esetleg... de gondoltam, hogy valahogy az "izzadtságszagú" módszerrel, avagy két kinyitás közti celluxozással valahogy elleszünk... Nagyon megszoktam, nagyon ragaszkodTAM VOLNA ehhez a kis Canonhoz. Hordható volt mindig, mindenhova; könnyebb volt, mint az irattárcám.
A visszatolt ajtóval még nyomással sem sikerült működésre bírni, illetve kétszer bekapcsolt úgy, hogy csak pittyegett illetve berregett; de semmit csinálni nem volt hajlandó, utána meg nem bírtam volna kikapcsolni, csak akksikivétellel.
Közben Haramia elkövette azt a plusz bónuszt, hogy az eset után fél perccel újra felugrott és végigrohant az asztalokon, át előttem a monitor előtt direkt megtelepedve -- ez is szokása, nem győzöm tologatni ilyenkor! --, de most baromira rosszkor tette ezt. Nem szoktam verekedni, de most olyan ideges voltam, hogy rácsaptam kettőt a csoffadt seggére; nyilván újfent kirohant. Nem is láttam pár órát, de nem is akartam!
Gyászoltam, gyászolom a kis Canont.:(((
Annál is rosszabb a helyzet, mert nemrég kaptam bele két új akksit.
Összesen 4 akksi és egy töltő áll még mellette, úgyhogy még ha tudnám helyettesíteni is a gépet, olyan lenne optimális, amelyhez ilyen töltő és a 4 akksi jó. De olyan nincs. Legalábbis most, perpillanat a Vaterán.:(((
Nagyon bánatos vagyok.:((
Van nekem a nagy Fuji, de azzal is mindig gond van. Néha kitalálhatatlan bajai vannak, és ha fényképezni akarok okvetlen, akkor célszerű az előző fél napot azzal tölteni, hogy HIÁBA van minden akksija feltöltve (ebbe ráadásul 4!!!! ceruzaakksi jár, s ha egy difis, akkor kíszen vagy vele...), nem hajlandó működni, csakis frissen töltve. A pótkészlet is sokszor cserbenhagyott már, hiába azt is újratöltöm. Van, hogy nem "ugrik" ki a vaku-nemtom-mi. Van, hogy csak pittyeg és nem csinál semmit, majd leáll. Ráadásul rohadtul nem mindegy, mert ezt a gépet nem fogom cipelni csak úgy, akkor is, ha nem biztos a fényképezési lehetőség vagy kötelezettség. Ráadásul ún. női "retikülben" még akkor sem fér el, ha nekem az legtöbbször tarisznya vagy hasonló. Annak a "szára" bánja...
Még van egy, amiért sokkal jobban kultiváltam a kisgépet: a kisgép, ha lemerült az akksija, helyben, állva, bárhol ki tudtam cserélni az akksit, hiszen 4 volt összesen, és egyszerre csak egy kellett. És nem kellett újraállítani benne az összes adatot! Míg a kilós Fujiban kezdjed állítani a dátumot, időt, meg hogy hanyas felbontású fotókat akarsz... őrület. A kisgép ehhez képest tök intelligens, mert azonnal tudott mindent. Csere után szinte észrevétlenül ment tovább azonnal a fotózás!
Szilvinek is van egy kisgépe, de egyrészt ahhoz nem értek, másrészt szerintem anno azért adták el (szintén használt áru), mert BELÜL a lencsén foltok vannak. Ez nem látszik, ha sűrű, mozgalmas, színes dolgokat fotózol vagy benti képeket csinálsz, de pl. égi fotóknál igen csúnyán látszik... nem is mindig sikerült Photoscape-pel helyrehozni, hiába amúgy szuper lenne a kép... És hiába az is kis kompakt gép, máris teljesen más mind az akksija, mind a töltője.
És még az őszi nagy fotózásom sem volt meg!
Haramiának egyébként f*ngja sincs az egészről, aludt egyet a konyhában, majd mikor kimentem hímezni, már dorombolva mászott a nyakamba. Nekem is elmúlt a mérgem, és nem vertem agyon.:))) Cserébe jól összenyomorgattam simogatással, mondom, legalább ennyi haszna legyík ennek a qrva macskának...