Maksai festőművész kiállításmegnyitóján

Egy FB-os ismerősünk, Maksai János kiállításmegnyitóján voltunk -- jó sokan. Bár nyilván tudtam róla, mint sok egyéb, sajnos, elhalasztott programról, amire lustaságból, buszjegyhiány (ergo pénzhiány) miatt, vagy az egyedül a sötétben való közlekedés miatt sokszor fájó szívvel, de nem megyek el/nincs kedvem elmenni -- ám most Éva felhívta e programra külön is a figyelmem, sőt, el is magyarázta, hol van ez a (egyébként igen egyszerűen megközelíthető) színhely. És úgy már, ha valakinek igent mondok, úgy nem tudok nem elmenni... Ráadásul buszjegyem is maradt, mert a nyomdásztali előtt vetettem Szilvivel vagy 8-at.

Nem bántam meg, csodálatos volt. Azt nem gondoltam, hogy ekkora tömeg lesz, tényleg, nagyon helyezkedni kellett, ha az ember egyáltalán látni akart valamit. Korábban mentem legalább 20 perccel (így jött a busz), s emiatt nem akartam túl korán bemenni (kár volt!) -- tehát egy kicsit megálltam a könyvtár előtt, gondoltam, megvárom Évát. De ezek szerint ő még korábban ment, mert bár ácsorogtam vagy 10 percig, de nem jött... viszont sokan mások meg igen. Úgyhogy bementem, de ülőhely már abszolút nem volt, ami nem is lényeg, mert úgyis fotózni akartam, de tényleg állóhely is alig. Már bent voltam egy ideje, mikor az ülők között felfedeztem Évát. Épp csak köszöntünk egymásnak, majd később, a megnyitó után beszéltünk pár szót, én pedig lefotóztam a képeket. Kicsit szokás szerint félreállva tudok fotózni, különben bevillan. Ha nem vakuzok, meg nem éles. Úgyhogy ez nekem így szokott sikerülni, de azért a képek szépsége, ragyogása hűen tükröződik a képeken.

Dr. Vitéz Ferenc megnyitóbeszédéből kiderült, hogy a művésznek ez a 130. kiállítása (ha jól emlékszem). Nem semmi!
Most Debrecen volt a fő téma, erre utal a kiállítás címe is.
Csodás, ragyogó színek, fények, élethűség jellemzi a képeit; nagyon tetszettek, istenemre, bármelyiket örömmel fogadnám (még ha ez nyilván, sajnos, nem történhet meg).

Csupán 15 képről volt most szó, mindet kétszer fotóztam le, sőt, volt, amelyiket háromszor, a biztonság kedvéért; de közben tologatni kellett a székeket is, hogy normálisan férjek hozzájuk.
Mire hátraértem, ahol a megnyitókon szokásos kínálás zajlott, le volt kopaszítva az asztal. Azaz üdítő talán lett volna még, de csak használt poharak voltak, úgyhogy annyi... de a jónép felfalt mindent (bocs). Egyébként csodálkoztam is, hogy mennyien vagyunk/voltunk a megnyitó alatt, és fotózni, képeket nézegetni meg azért simán lehetett, némi széktologatás árán... nyilván ezalatt táplálkoztak a többiek.
Írtam a vendégkönyvbe is.
A végén megkerestem Évát, elbúcsúztam tőle, s gyalogoltam a Kossuth utcáig, buszt várni.
És most a képek:

 

   

Miután a FB-on készített fotóalbumomat megosztottam a művész oldalán (itt nyilván rengetegen lájkolták!), láttam, hogy más megosztások is vannak, így az egyik fotón felfedeztem magamat, nagy munka közben::))