26. sugár, fotózás

Ma délelőttre kellett mennem a Klinikára, ami igen tág fogalom. Mindenesetre nem érdemes itthonra elkészülni reggel, mikor nemsokára indul az ember, és öltözgethet át stb.
Inkább itthon ülök még elkészülve, beöltözve, mint aztán sebbel-lobbal készülődni, átöltözni picit később. Amúgy is annyit kell öltözgetnem a sugár óta, hogy már kivagyok tőle... Lásd a múlt pénteket. Négyszer le, négyszer fel...
10 körül indultam, fél 11 után már a Klinikán voltam. Bedobtam az ajtónyíláson a jelentkezési lapomat, ahogy mondták. Hát, mindenesetre negyed 1 volt, mire behívtak. Nem voltam elragadtatva a gyorsaságtól, de akkor még nem tudtam, hogy gyakorlatilag ez lesz a legjobb időm ebben a ciklusban! Ennél csak sokkal hosszabb időket töltöttem itt!
Sokkal rövidebb időtartamú sugarat kapok -- egyetlenegyszer adagol a gép --, és hát gyengébb is, és csak egy helyre, nem mozog felettem jobbra-balra a műszer.
Megvolt a 26. sugaram, ebből is az első a gyengébb ciklusból.

Miután szabadultam, szokás szerint fotóztam egy keveset a Klinikán.

 

Bementem a klinikai zöldségeshez, hogy feltankoljam a kandírozott gyümölcseimet. Ezekkel hetekig elleszek, sőt.

24-essel mentem haza, félútig álltam. Most tudatosult bennem, hogy azért az esti idejárásnak is voltak előnyei. Többek között az, hogy soha nem kellett aggódnom, hogy nem lesz ülőhelyem a buszon...
Na, itt napközben, kora délután nyilván tumultus van a járműveken, tele van iskolásokkal, egyetemistákkal a busz.

Otthon, miközben próbáltam gyorsan átöltözködni úgy, hogy közben kentem is magam, papírtörlőket pakolgattam, közben fejfedőcsere, félpucéron rohangálás stb., hát természetesen csengettek.
Villámgyorsan illedelmessé kellett pakolnom magam, mert postásos csengetés volt, tanácsos ajtót nyitni, és Szilvi sem volt itthon... szóval ha nem akarok két nap múlva külön postára menni...
Szerencsére sikerült idejében ajtót nyitnom. Az egyébként holnapra esedékes fht.-mat hozta a postás egy nappal előbb, lévén, hogy holnap ünnep. Persze akkor sincs semmi, ha ünnep után jön az fht., máskor is volt már olyan is, nem lehet kiszámítani és esküdni erre a kiszámíthatóságra, mert hol így, hol úgy.

Dani ma munka után elment anyámhoz, akivel meg volt beszélve, hogy leszedi az őszirózsáit és csokrokba köti, hogy tudjuk kivinni a temetőbe. Danival pár napja elküldtem két nagyobb szatyortáskát a virágok hozása céljából, ezekbe anyám belepakolta a csokrokat, és Dani most ezeket elhozta, gyalog. Ő a biciklijén nem tud ilyen szatyrokat hozni.
Nem hozta be hozzám, hanem magához vitte. Így megszabadultam a virágokkal való teendőktől. Vagyis, hogy ki kell szedegetni mind a 30 csokrot (mint kiderült, anyám ennyit csinált) annyi vízbe, hogy épp beleérjenek, és holnap pedig indulás előtt ugyanúgy visszarakni. Mi ilyenkor csokronként újságpapírba csomagoljuk a szárakat, hogy ne ússzon vízben minden. Dani leegyszerűsítette a dolgokat. Másnap a vizet leengedte a kádból (odarakta a csokrokat, kevés vízbe), és hagyta, hogy lecsepegjenek. Mivel nincs újságpapírja és türelme sem ilyesmire, így tette vissza a szatyrokba a csokrokat, de semmi gond nem volt ebből. A szatyrok moshatók, kitörölhetők.
Át is küldte nekem fotókon, hogy hogy néznek ki elhozva, majd a kádban.

Mivel Bencusnak őszi szünete van ezen a héten, így most nem vasárnap hozták haza, hanem tovább maradt két nappal, és ma este került haza. Így holnap ő is fog velünk jönni a temetőbe.
Még este megnéztem az Elif tegnap leadott részét, meg a BK-t is.