6. sugár

Kezdődik az új hét, újra "munkába" kell járni, azaz sugárra nap mint nap.

Nem győztem volna kitalálni, hogy délután mifenét is tudnék megenni, míg végül bacont sütöttem ki (aztán meg nem tudtam enni), a zsírjában hagymás rántottát csináltam két tojásból, így felét szinte meg is ettem. Szerencsére a gyerekek általában minden hagyatékot megesznek, így a 8 szelet bacont is, a tojásom felét is.

Hálásan fogadtam István utalását, így utalgattam is a közös költséget meg pár apróbbat.
Úgy gondolom, ha az eredeti időpontomra megyek, ami leginkább bevált közlekedési mód, hogy a 18.04-es 45-öshöz megyek ki, reménykedve, hogy jön vagy nem késik... és a városban átszállok a tujára. Így 5-10 perccel előbb vagyok kint a Klinikánál, és nem kell rohanni végig a radiológiáig, hanem kényelmesen vánszorogva is odaérek. Szóval ez a legideálisabb.
Katám jelezte, hogy most fog jönni, ott is voltunk szinte egyidőben, 3/4 7-kor. Lekötötte a biciklijét, és kényelmesen battyogva, tereferélve mentünk a radiológiára.
Majd hanyatt estem, mikor megláttam, hogy mennyien vannak: mint égen a csillag! Azért a múlt héten a hétfőt leszámítva egészen emberi volt a felhozatal és az itt töltött idő. Most megint egy csomóan! Mint kiderült, állítólag délelőtt rossz volt a gép... egy csomó "bentlakó" (klinikán fekvő) ember is jött papucsban, köntösben.
Hamar kijött az asszisztensnő viszonylag, elkérte a papírokat. Tényleg két új hölgy volt most itt, és ők még nyilván nem tudtak volna minket beazonosítani még akkor sem, ha nem vagyunk ilyen sokan.
Hosszú estére számíthattunk Katámmal!
De nekünk végül is nem nagyon van ebből probléma, folyamatosan kitöltődik beszéddel az idő, ráadásul a sok tereferével gyorsabban is telik.
Elmúlt 8 óra, mikor behívtak! Megvolt a 6. sugár.
Mikor kijöttem, a hölgy, aki felajánlotta a hazafuvart, még kint volt, nem hívták közben a másik öltözőbe sem be, így mondtam a kérdésére, hogy fél 9-kor jön a buszom, addig ki is érünk a megállóba, most inkább nem várnám meg akkor, hiszen még be sem hívták.
Jobb volt így. Katámmal kigyalogoltunk, a buszmegállóban láttuk, hogy pár perc és jön a 24-es.
Kaptam tőle 4 darab kormos körtét, otthon kapásból fel is faltam kettőt, kettőt meg másnap "reggelire".:) Busz jött, elbúcsúztunk, letanyáztam, 9-re "már" otthon is voltam, hurrá. Belegondoltam, hogy az a sok ember, akiket még otthagytam, mikorra végeznek vajon, este 10-re?

BK, netről Survivor -- jól elfáradtam.:)