Meli írt, hogy megkapta az utalást, és feladta a csomagot. Holnap várhatom; hát várom is nagy izgalommal!
Megnéztem az Elif 27. részét, netezés, játék, pótolgatások, csetelések.
Miki szólt, hogy "merényletet" készül elkövetni, azaz adjuk ki a négyszavas faragványaimat, mert azok azért rövidségük, időnkénti bohóságuk ellenére normálisan megírt, időnként szép versikék. Persze a tematikához illő címet kell adni, megcsinálni szerkesztésileg, kitalálni egy felépítést, előszót írni. Mondtam, hogy oké, hát én örülök, hogy méltónak találta ezeket a faragványokat erre; én bevállalom a meló rámeső részét. Csak hát azóta már nem 1000 ilyen versike van, hanem pontban 1400. Az meg túl sok egy könyvre. Nem baj, vegyük ketté. Azaz akkor két könyv lesz, ugyanazon jelleggel. Jó'van, végül is miért ne, ha jól megcsináljuk, akkor simán belefér egy kreatív jellegű, kiadható műfajba. Szültem én már szakácsfüzeteket, vicckönyveket is garmadával, időnként teljesen magamtól vagy nagyon régi könyvek alapján újraszerkesztéssel, új felépítéssel, átírással, gyűjtéssel, válogatással...
Jött a futárszolgálattól mél, és késő este is.
Ugyanúgy kezdtem készülődni és mentem buszhoz, de most a pár perccel később jövő 45-össel mentem, ezzel és villamossal negyedóra-20 perccel később érek oda, de még mindig bőven az időpontom előtt. Ha nem fontos, nem kötelező ott órákig várakozni. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehet kiszámítani a dolgokat!
Sokan voltak, mind a két széksor nagy része foglalt volt. A középső részen lévő öltözők előtt sorakozott leginkább a jónép, mint kiderült, az eddig megszokott gép megint rossz volt.
Ennek ellenére csak próbálkoztak vele, mert ott is behívogattak nagy ritkán embereket.
Az utánam következő, hazavitelt felkínáló házaspár, bár utánam jöttek bő félórával és az időpontja amúgy is később van; a hölgyet mégis hamarabb hívták be, mint engem. Oké, végül is ilyenkor nekem már mindegy, majd csak elfogyunk egyszer. De valahogy nagyon hosszú ideig voltak bent az emberek a vizsgálókban. Hát ez azért volt, mert attól, hogy két gépen próbálkoztak, attól még a személyzet száma nem gyarapodott! Míg az embert a gép alatt beigazítják stb., az kétemberes meló. Ha egy asszisztensnő van, annak kell jobb oldalról balra, oda-vissza rohangálni az ember körül. Amennyit nyer a réven, elveszti azt a vámon. Semmivel nem ment hamarabb a dolog. Ráadásul egy félóráig bent lévő nő azt mondta, hogy a másik gép is sz@rakodik...
Még az előttem behívott hölgy nem jött ki, amikor a másik gép öltözőjébe behívtak engem. Egy asszisztensnő ugrándozott körülöttem, majd végre-valahára végeztem. Megvolt a 13. sugár.
A hölgy közben kijött és megvárt. Ő most tart a rá kirótt sugárdózis felénél. Együtt kezdtük, ő 26-ot kap.
Innentől egyértelmű volt, hogy hazavisznek.
Így is lett, úgyhogy a kései sugár ellenére sikerült már fél 9-re hazaérnem!
Evés, net, BK, Szulejmán, netről Survivor. Jó későn kerültem vízszintesre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése