Lazulós szombat

Végre sikerült bepótolnom a blogban a hézagokat.
Örültem a hétvégének, végre nem kell menni sehova.

Anyám telefonált, ügyködünk pár napja, hogy Dani hogyan és mikor tud hozzá menni, a mai nap van megbeszélve, kivételesen ma Dani nem dolgozik. Így aztán csetelgettünk délelőtt.
Tartottam tőle, hogy ha nem aludt délig, akkor be fog aludni, mire anyámhoz kéne mennie, úgyhogy résen kell lenni, nehogy éccakába hajlóan ébredjen fel.

Bencét elvitték fél 2 körül.
Megnéztem a tegnapi Elifet.
Istvánnal cseteltünk, átküldött egy filmet, pár dolgot.

Délután, mikor már majd' két órája elmúlt a megbeszélt körülbelüli idő, hívtam Danit, s úgy lett, ahogy gondoltam: elaludt. Na, mindegy, nem újdonság ez. Magához tért és átjött biciklistül. Bepakoltuk az anyámhoz viendő szokásos göngyöleget és szárazkenyeret, küldtem neki kalácsot és két piskótaszeletet, majd Dani elbiciklizett hozzá.
Már háromnegyed 8 lett, mikor Dani megjött, mert először hazament, letette a biciklit és kipakolta, amit ő kapott. Logikus volt így, mert máshogy megint nem tudta volna a múlt hét óta itt dekkoló tiszta ruháját elvinni.

Anyám küldött virslivel, zöldséggel, nokedlivel dúsított sárgaborsólevest; főtt tojásos rakott karfiolt, pár rántottcsirke-darabot. Meg hát a tegnap kapott nyugdíjából némi segélyt. Dani az e-bankján keresztül befizette a nagyanyja csekkjeit, aki kp.-ban odaadta neki az összeget.

Dani elhozta a saját dugóhúzóját, mivel mi a hagyományossal itthon nem boldogulunk. Az, hogy én nem, az hagyján; de Szilvi sem, pedig ő erősebb és sok ilyen erőnléti dolog összejön neki, ami nekem nem. Az van, hogy egy vörös és egy rosé is itt verte a mejjit már egy ideje, mert nem bírtuk kinyitni.
Nem vagyok boros, sosem voltam. Ha ittam valamit, az sör volt. Viszont azt a nyár óta nem bírom inni, mert még mindig keserű az ízérzékelésem alapból, úgyhogy négy doboz sör július óta ott dekkol a hűtő aljában. Viszont még hivatalos szintről is azt hallottuk többen is, akik sugárra járnak, hogy 1-1 deci borovicska napi szinten jót tehet, és többen mesélték, hogy szívesen be is tartják.
No, én nem tudom natúr inni, csak úgy, hogy felesben ásványvízzel. Úgy kapok egy enyhén savanykás itókát, ami valóban jobban esik a ritka, normálisabb kaják után, mint ahogy a sörre gondolni sem bírok. Amúgy meg gyümölcslére kaptam rá az utóbbi hónapokban, iszom a körtelét, őszilét, szőlőlét, almalét, narancslét; reggelire, gyógyszerbevételre, vagy ha csak szomjas vagyok, akár éjjel is. A sugárral muszáj vagyok figyelni erre, hogy igyak rendesen.
Ha tudok enni pár falat kaját, ami olyan, hogy akár meg is kívánhatja az ember, no, ilyenkor szoktam a fröccsöt meginni. Ha nem esne jól, tutira nem bírnám inni, mint ahogy a kávét is gondolatban kívánom, de meg sem bírom kóstolni nyár óta. Egyedül az automatás változatát tudnám elképzelni, hogy megkóstolom, de azt meg nem merem, mert az automata nyilvánvalóan nem itthon dekkol, és hát ugye, fennforoghat hasmenés, ami végzetes lehet, ha nem itthon vagyok. Nem szórakozunk inkább.
Szóval Dani a saját dugóhúzójával kinyitotta a két üveg bort, így beraktam a hűtőbe, majd apránként elfogy.
Elvitte a tisztaruhás zsákját, elbúcsúztunk.
Persze kapásból megkóstoltam a kajákat!

Megnéztem az X-faktor 11. részét, azaz a 3. élőadást.
Ezután következett a Férj és féleség c. könnyű kis film, azt is megnéztem.
Egyik reklám alatt Szilvivel órákat állítgattunk vissza, van belőlük mindenhol...