23. sugár

Hihetetlen nehéz volt kitalálni, mit tudnék megenni, már jó 3 óra felé jártunk, mikor végül is egy kétnapos zsemlét felszeletelve bundáskenyeret sütöttem. Mit ne mondjak, lett 6 szelet egy zsemle, ebből meg bírtam enni egy középső szeletet meg egy szélét, ami kb. diónyi. Pedig sajtot is reszeltem rá. De hiába, nem érzem az ízét!
Megnéztem az Elif 37. részét.

Délután szokott időben szedelődzködés, indulás, 22Y-nal utazás, hátsó bejárat, 18.20-ra helyemen várakozok. Viszonylag kevesen voltak, 7 előtt hívtak be.
Megtörtént a 23. sugár.
Ami még tudnivaló, hogy szóltak, miszerint holnap be kellene jönnöm napközben, mert át kell menjek a doktornőhöz. Ugyanis lassan elérkezünk a terápia utolsó 8 kezeléséhez, mely gyengébb sugár lesz, és azt megint be kell állítani, a doktornő segítségével egy gép alatt.
Többször is rákérdeztem dolgokra, mert nekem az ilyen többszörösen összetett tennivalók nem mindig egyértelműek. Mint kiderült, nem kell kétszer jönnöm, hogy ezután meg este vissza sugárra, hanem megkapom majd, ha elintéztem, amit kell.
De délelőtt azért ne jöjjek, mert ugyan a doktornő miatt az biztosabb lenne, viszont az itteni stáb fél 2-től jön délutános műszakba! Ha órákat kell várni, ugyanott vagyok, mintha többször idejárnék naponta. Először fél 2-t mondtak, erre viszont én mondtam, hogy az a doktornő elmondása szerint nem biztos, hogy jó, mert egyrészt 1 után előadásokat tart az egyetemen, másrészt van, hogy pénteken korábban hazamehetnek. Úgyhogy fél 1-ben állapodtunk meg, hogy akkor jöjjek IDE. Nappal szokott itt lenni információ, ott mondjam a hölgynek, hogy a doktornővel van dolgom, de előtte innen át kell kérnem a kezelési lapomat. Itt nem volt tiszta, hogy akkor hogy lesz kezelési lapom, de az információs hölgy mindenképp segítség.
Kezelési lappal át a másik épületbe, ahol recepció, és a doktornőt keresem. Innen nem volt világos, hogy a doktornőre várok, aztán lesz egy kontroll (vagy mi) is, vagy egyből ez a vizsgálat valahol, ahol bemérnek. Ha bemértek és kész, akkor visszajövök ide, leadom a dossziémat, és addigra feltehetőleg ők megérkeznek, és megkapom a holnapi sugarat.
Egyelőre ennyi volt a tervezet.
Nem állt össze, hogy hogy jön ki a 22+8 kezelés, hiszen ma már a 23.-at kaptam, és ugye, a 8 gyengébb sugárhoz kell most engem bemérni.
Másnap már okosabb lettem, mert kiderült, hogy 25+8 az a sugár, vagyis 33. Én pedig nagyon figyeltem az elején a doktornőre, mikor a 30-at mondta! Igaz, az ambuláns lapomra is más paraméterek voltak írva, és sehogy nem jött ki nekem a 30. Azon úgy van, hogy 50+16 kezelést kapok. Na, a mostanra realizálódott 25+8 ennek pont a fele, biztos valamiért duplázva jelenítik meg... Eh, mindegy. Még jó, hogy ők tudják, hány és milyen sugarat kap a paraszt!

Öltözés után hiába igyekeztem kifele, most nem volt olyan rohadt nagy szerencsém, mint tegnap, hogy késett pár percet a buszom. Most elment időben, még a klinikakapuból láttam is, csak akkor még reménykedtem, hogy hátha másféle busz. Úgyhogy mostantól számítva félóra múlva jött volna... hát ehhez nem volt hangulatom. Előbb odamentem a villamoshoz, de csak addig morfondíroztam, hogy a városban sincs kedvem buszokat várni, hogy mégiscsak átmentem most megint az úton a 22-est várni. Jó 12 perc, de mégsem félóra! Ez is olyan hosszúnak tűnt!
Mikor végre megjött, két megállóra ülőhelyem sem volt!
Szokásos kanyargás, keringőzés a városban, jó hosszú városnéző út, majd gyaloglás hazafelé a Derék útról, végig a macskaköves Holló sétányon. Hazaérve: megjött a 24-es busz is az István úton... hurrá. Ez cseppet sem töri le az embert -- na de nem lehet mindig mázlim!

Annyira nem kívántam semmit, de semmit, viszont mégis olyan veszett éhes voltam, hogy kínomban csináltam egy kis dióslaskát. Nem vittem túlzásba a mennyiséget, még kevesebb volt, amit meg tudtam enni, de legalább elhallgattattam kicsit a gyomrom. Utálom ezt az éhezést!
BK, és lélekben készülődés a holnapi, nekem bonyolultnak tűnő napra...