7. sugár

Szilvi tescózott tegnap is, ma is, hozott mindkét nap 9-9 db 4-es csomag akciós Félixet. Nagyon jó akció van, ha három négytasakost vesz az ember, valami 370 Ft. Ami azt jelenti, hogy valami 92 Ft körül van egy tasak, és azért mégiscsak prémiumkaja!
Még nem voltunk kifogyva akció előtt, úgyhogy most 18 db 4-es tasakkal azért kissé sikerült egy cseppet biztonságba helyeznünk magunkat Hony étvágya mellett.

István átküldte a szombati Szultánát és a tegnapi Elifet, így megnéztem mind a kettőt. A Szultánát át is linkeltem Popikának is, hiszen ő is így tudja nézni.

Postás egyszer csengetett, hozta az fht.-mat. Aranyos volt, mert olyan együttérző részvéttel tekintett rám...

Miki átküldte a végleges borítót és a reklámmal egyesítettet, és egyúttal meg is jelentette az oldalán a könyvemet. Mikor észrevettem, természetesen osztottam én is. Nagyon boldog voltam, hogy ezt még sikerült abszolválnom. A februári kiadás óta nulláról indítottam, és egy hónappal ezelőttig (amikor leadtam Mikinek az összeállított kész könyvet) 140 verset produkáltam. Ez azért ilyen dögrováson szerintem ez nem mindennapos. Sokszor azt hittem, elpusztulok, annyira szarul voltam. Mégsem feküdtem napközben, hanem csináltam mindig, amit kellett, vagy legalábbis olyat csináltam, amitől nem kevesebb lesz az ember, de legalábbis nem haszontalan.
Mondjuk, a versek hangulatán meg is látszik, hogy milyen állapotban agonizáltam; szóval nem igazán hepi versek, de ha minden rendben, minden százas, akkor szerintem ennél sokkal nehezebb verset írni. Kell valami apropó, ami kihozza az ihletet.

Anyukám telefonált.
Ezután erőleveskockából laskával főztem némi levest, ennyit tudtam kitalálni. Semmi szilárd nem volt bennem, de... ez van. Pedig utálom, ha nyilvános helyen korog a gyomrom, de semmi ingerenciám nem volt az itthoni készletből.

Most már szokásosan 5 után készültem, háromnegyed 6 után indultam a buszhoz. 45-ös, fel a városba, villamosvárás, átszállás, Klinika.
Simán ment a közlekedés, megint odaértem a radiológiára már úgy 18.46 körül, és egy ember ücsörgött kint. Nahát, ez nagy változás megint a tegnapi helyzethez képest!
17.10-kor jött a hazavitelt felajánló házaspár. Pár szót beszéltünk, mikor engem behívtak.
Megvolt a 7. sugár.
Mikor kimásztam a gépből és felvettem a papucsot, magam elé raktam a pólóm az öltözőhöz való visszaútra, akkor már a hölgy jött elő a másik öltözőből és ment a géphez. Így már gondoltam, hogy most valószínűleg azért akkor meg kell őt várjam, most nincs köztünk senki, hogy bármi kifogásom legyen. Csak nekem kicsit kényelmetlen ez, inkább senyvedek a körülményes hazaúttal, mint kihasználjak másokat. Sosem voltam olyan, lásd a munkahelyemen rajtam kívül mindenkinek kocsija volt, és az utolsó fél évben történő pár alkalomtól eltekintve, amit az akkori (relatíve) új, friss munkaerők kínáltak fel, 13 évig nem volt mániája senkinek, hogy elvigyen, de életemben nem kértem még senkitől sem ilyet, még ha tudtam is, hogy arra van dolga vagy arra lakik. Ha magától nem kínálja fel, én tutira nem szállok rá senkire. Ez vonatkozik minden másra. Nem mindig jó ez, nem mindig ésszerű, hogy kínunk, szükségünk van, mégse szólunk -- de én így lettem összerakva. Inkább megdeglek, mint kérjek. Na jó. Ezt most nem kerülöm el.:)
Egészen hamar végzett a hölgy, mint később megtudtam: Jutka.
Közben a férjjel váltottunk pár szót. Utána kimentünk a kocsihoz, tök kényelmes, még csak ki se kell menni a bejárathoz, hanem itt parkol a radiológia mellett! És ők tényleg ott laknak a lakótelep másik oldalán, semmi pluszba nem kerül a dolog.
Közben végig beszélgettünk, miről másról, mint a bajunkról -- és már 8 előtt otthon is voltam.
Ettem, neteztem -- örültem a ma megjelenő könyvemnek! --, megnéztem a BK-t, később netről a Survivort.