Kétszer is a Klinikán

Na, ez az a nap, amitől kicsit aggódtam, hogy hogy fogom bírni azt, hogy egy nap kétszer is klinikázok. Eredetileg hetente kellett volna jönnöm a doktornőhöz és nem tudom, mennyi időközönként gyógytornára. Nem jöttem múlt héten, mert nem voltam túl stabil napi két kiutazáshoz; ha ezt kell tennem, rámegy gyakorlatilag az egész napom. Ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy mivel alapból sem vagyok még százas, plusz a sugár is rendesen fáradékonyságot okoz -- fogom-e bírni ezt. Reméltem, meg tudom magyarázni a doktornőnek; hiszen a másik indokom pedig az, hogy különösebben nem is éreztem semmi olyan problémát, ami miatt ész nélkül rohannom kellett volna kontrollra. Ha baj lenne, úgyis mennék!
Szóval kelés után azonnal készültem, rendbe raktam mindent; házat, macskákat, magamat.
Indultam is olyan fél 10 előtt. Ez nem időpontos volt, tehát nyilván egy 22-eshez jöttem ki, melyről nem kell átszállni.
Hideg volt és meglehetősen borús, de később nyomokban ki-kisütött a nap -- ebben reménykedtem is a fotózás miatt. Ugyanis úgy döntöttem, hogy ha már kétszer kell ide egy napon kijönnöm, akkor már a nappalit felhasználom ahhoz, hogy fotózzak egy kis őszt!
Napsütés nélkül is sikerült szépeket fotózzak.
Régóta szemezek ezzel a kerítésen lévő vadszőlővel, csak eddig mindig sötétben láttam, ahogy a villamosról leszállok. Most végre sikerült lencsevégre kapnom! A lentebbi vadszőlő csodásan befutotta valamelyik belklinika falát. Itt is rengeteget fotóztam, ezek csak ízelítők...

A Radiológián nem jelentkeztem be, hanem egyből leültem a 2. rendelő elé, az előzőekből okulva. Csupán ki kell várnom, hogy valaki kijöjjön és beadhassam a papíromat. Erre, mondjuk, vártam egy fél órát, nagyon sokára jöttek ki azok, akik már bent voltak.
Viszont elég hamar behívtak. A doktornő nagyon kedves volt, és nagyon rendes is, mert elfogadta érvként, hogy igen fárasztó lenne nekem napi kétszer idejárni. Abban állapodtunk meg, hogy menjek csupán akkor, ha valami problémám van. A gyógytornára nem járásnak annyira nem örült, de mikor mondtam, hogy a műtét után kaptam célirányos tornaleírás-másolatot, és azokat azért szoktam csinálni, nem kerül semmibe, bármi mással összevonható (tv-nézés, vagy akár gép előtt). Így ez is elnézhető volt, ő is látta, hogy elég nehéz ezt így összehozni, hogy okvetlen este kell járnom sugárra.
Meg is nézte, vizsgálta a műtét helyét és környékét.
Mondta, hogy 15 sugár után szoktak esetleg jelentkezni mellékhatások, pl. nyálkahártya-kiszáradás. Fel akart írni előre valami gargarizáló oldatot, de valamiért most nem lehetett. Nem tudom, ez mi, már az onkológián is tapasztaltam, hogy nem mindig írhatók ki bizonyos gyógyszerek. Valami kiírási szabályzat, visszatartás van időnként. És ha most kellett volna, máris? Nem tudom, ilyenkor mi van.
Nos, lényeg, hogy jól sikerült, megvolt, kipipálható, és a lelkiismeretem sem fog háborgatni a mulasztásért, megtettem, amit lehetett. Remélem, estére is leszek olyan erőben, hogy még egyszer ki tudok ide mászni. De már azért is megérte, mert fotózhattam végre egy csomót!
Kiérve néha már sikerült előbújva is látnom a napot! Ez szebbé tette a fotózást is.
Elnéztem a Klinika parkjának végében lévő szökőkutat, és nagyon megragadtak a sötétzöld fák előtt álló világoszöld faifjoncok -- annyira jól mutattak, hogy nem győztem azokat eleget fotózni. A Klinika végén találtam ezt a kutat itt alant, ami ugyan nem működött, de szép.:)
A szobor dr. Kettesy Aladár szemészprofesszoré, mely itt áll, nem messze a hátsó szökőkúttól.

Utána itt volt az ideje, hogy beváltsam a tegnapi ígéretemet. Vagyis, hogy visszatérek az Augusztával szembeni vadszőlőhöz! Innen, a Klinika végétől csak ki kell mennem a hátsó bejáraton és menni vagy 200 métert az itteni buszmegállóhoz.
Meg is történt. Elképzelhető, hogy itt, a buszmegálló környékén sokaknak megakadt rajtam a szeme, hogy ez a tökfedős banyus milyen nagy életkedvvel, lélegzet-visszafojtva tüsténkedik, fotózik itt; de annyi. Senki nem tiltja, hogy bárki tízszer ennyit fotózzon -- ám szerintem a legtöbb ember csak akkor vette észre, hogy ott a vadszőlő, mikor meglepve odafordult, hogy mi az, amit látni kell. Várják a buszt, és semmi. Én meg csak ezért másztam ki párszáz métert a klinikáról, nem a busz miá'.:))
Érdemes volt! Őrülök meg az őszi vadszőlőkért, a japán akácért, a japán birsért, a vadkörte, vadalma őszi lombozatáért...

Innen visszasétáltam a Klinika hátsó bejáratához, és végigporoszkáltam az elsőig. Közben természetesen megragadtam az alkalmakat. Pl. még a Móricz Zs. körút fáinak fotózását...

 
Bementem a klinikai kisboltba, vettem pár Balaton szeletet; majd kimentem a buszmegállóba, ahol szerencsém volt, mert hamar jött a 24-es.
Hazaérve a Tócósba eszembe jutott a Dani-féle ház háta mögötti két japán akác, melyek ritkák és egyedülállóak -- vajon "őszülnek-e" már? Épp elkezdődött a sok-sok pasztellszín árnyalatú "őszülésük", imádnivaló! És most nem maradtam le róla! Mesebeli tündérvilág nekem ez a két fa!

Ezután a Coopnál pénzt vettem fel az ATM-ből, majd bementem a boltba, vettem pár hiányzó dolgot; utána a piacon vettem egy szál házikóbászt és egy-egy szál májas, véres hurkát.
Otthon mindent elpakoltam, felavattam a házikóbászt, és csak félig öltöztem át...
Rövid hát-kipihenés után pótolgattam netbeli hiányosságaimat, megnéztem az Elif 24. részét, feltöltöttem a mai fotókat és végigmentem rajtuk Photoscape-pel. Rögvest csináltam is egy FB-os albumot.

Ma negyed 7-re kérték, hogy menjek, úgyhogy negyed 6-kor indultam a fél körüli 22-eshez. Így már 6 után a Klinikára értem, csigalassan másztam a Radiológiára, hogy teljen az idő, de negyed előtt így is ott voltam. Úgy láttam, felesleges volt ez az előrehozott időpont, mert voltak vagy öten előttem. Mint kiderült, megint elromlott a gép, úgyhogy most a folyosó közepén lévő váróhelyhez szólítottak át bennünket, s mivel csúszás volt, így olyan 18.50 körül került rám sor. Megvolt a 10. sugár! Hozsanna, az egyharmadán túlvagyok!
A hölggyel megbeszéltük, hogy hááát, nem lehet itt kiszámítani semmit... de azért a jövő héten jöjjek fél 7-re.
Jó csípős lett az idő estére, mikor kimentem, nem győztem a nyakamon húzgálni a sálat... Iparkodtam kifelé, de egyszer csak megláttam Katámat az épület bejáratától nem messze, akit a sötétben a bicikli miatt tudtam beazonosítani. Ő is elég "gyanakodva" nézett felém:)), aztán megörültünk egymásnak.
Tök szerencse, hogy nem kerültük el egymást, ő nem tudhatta, hogy korábbra lettem híva és ha nem is annyira korán, de korábban végeztem, mint ahogy az eredeti időpontom szerint sor került volna rám.
Nagyon jó volt, mert nem kellett egyedül kimenni a buszhoz, valamennyit tudtunk beszélgetni is, és kaptam tőle hat körtét, melyeket itthon kettesével beosztogatva megeszegettem, és a Mai Ige című kiadványt ajándékba. A buszra csak úgy 5 percet kellett várnunk, elbúcsúztunk, jó volt találkozni.
Most már kevesebbet fog tudni jönni, mert szerencsére kapott a szakmájában állást, már fel is vették! Nagyon örülök annak, hogy sikerült; bár neki biztos szokatlan lesz még, hiszen évekig az anyukáját gondozta, és annak idején előttem egy évvel bocsátották el, azaz bizony már 8 éve. Remélem, minden összejön és jó helye lesz!

Otthon némi táplálékbevétel, net, BK, netről Survivor.