Cukiságok érkeztek

Szilvit elláttam a második stóc befizetendő csekkel és rávalóval, plusz egyéb vásárolandók rávalóival (macskakaja, mécsesek tömkelege), ezek meg is történtek.
Kimostam egy géppel, megnéztem az Elif 28. részét, majd készítettem egy kis diósmetéltet.
Még reggel jött egy mél a DPD-től az egyórás időintervallummal, és háromnegyed 4-kor telefonált is, hogy itthon vagyok-e, mert azonnal jön.
Úgyhogy sikeresen megérkezett Meli csomagja, a várt cukiságokkal.
Nem győztem betelni velük, fotóztam is elég sokat.
Közben már készülnöm kellett indulásra, így azt is összekötöttük Szilvi közbenjárásával fotózással, hogy én is legyek a cukikkal lefotózva.

Most egy időre ez még sok kép is rólam -- így azoknak raktam fel ily bőséggel, akik hiányolják rólam ezeket.
Jöttek még a két cukisághoz dolgok: egy kis lepkés-szívecskés akasztható dísz és egy kis névjegy-emléklap.

A névjegy hátulján:

A macskák is örültek és előszeretettel szaglászták az új cuccokat. Honesty előszeretettel befeküdt közéjük igen előnytelenül, hogy a feje nem látszott; de Haramiát sikerült feltérképezés közben lekapni.

Még Meli fotózta le otthon őket, amikor elkészültek:

Nagy sietséggel iparkodtam a 6 óra előtti 22Y-oshoz, Augusztánál leszállás, gyaloglás a Klinika hátsó bejáratáig, és 18.25-kor kényelmesen ott voltam. Rengeteg beteg összejött, 8 előtt pár perccel került rám sor! Megtörtént a 14. sugár.
Ezek után nyilván hogy jó 20 percet kellett várnom a 24-esre, mely fél 9 után jött, így 9 után értem haza...
BK, Survivor netről, majd a fényképeket töltöttem le és maszatoltam velük.
Aztán csináltam egy pár képes összeállítást a FB-ra, ahol nagy levelezések alakultak ki, melyek napokig tartottak, s itt-ott privátban is folytatódtak!
Kicsit félrement a dolog, mert mivel 3 fotón rajta voltam -- a többin csak a babák és a kapott dolgok, névjeggyel stb. --, nem a cukiságok kapták a figyelmet, hanem én. Ez van egyébként, nekem tényleg meg sem kell szólalnom, a fejfedő beszél helyettem. Jópár olyan embernek is nyilvánvalóan leesett a végeredmény, akik eddig nem is tudták. Persze kit zavar ez, soha nem titkoltam.
A végén mindenki az én egészségi állapotommal meg kinézésemmel foglalkozott, a cukiságokkal meg szinte senki...
Mikor Meli egy pár nap múlva az oldalamra jött, írtam is neki (meg privátban is nyilván), hogy nem úgy sült el a felrakás, ahogy terveztem -- egyébként ő is most tudta meg az állapotomat, pedig sokat beszéltünk idáig csevegőn, de az ő egészségi dolgaiba mentünk csak bele, nem is volt szándékomban az enyém kitárgyalása. Szerencsére megértette a felrakás körüli felhajtást, nem volt probléma egy percig sem.