Mivel a tegnap esti sugárnál kész tények elé állítottak, miszerint ma napközben be kell mennem a Sugárterápia fő épületébe és a doktornővel találkozni, beállítani és -jelölni rajtam ezt-azt; hát ma úgy keltem, hogy nemsokára előre rendbe is pakoltam magam, hogy véletlenül se késsek le semmiféle buszt. Előbb fél 2-re mondták a bemenést, majd miután én jeleztem, hogy a doktornő igen gyakran 1 óra után már előadást szokott tartani az egyetemen, valamint ő maga mondta, hogy néha pénteken hamarabb "elengedik" őket, nem biztos, hogy sikerülni fog a találkozás. Így fél 1-ben maradtunk. Kora délelőtt azért nem volt tanácsos menni, mert az itteni asszisztensek sem gondolták, hogy kétszer menjek egy napon a Klinikára, tehát célszerű lenne utána a sugarat is megejteni -- viszont ők fél 2-kor kezdik a műszakjukat, így nem lett volna praktikus sokkal korábban menni, hogy sokat kelljen várni.
Fél 12 után el is indultam jó borús, szeles időben. Ezer szerencsém, megúsztam eső nélkül az egész napot! Délután gondoltam vissza nagyon erre, amikor is itthon már készülődni szoktam: esni kezdett az eső! Ez nagyon nem lett volna jó, úgyhogy nagy mázlista vagyok!
22-es jött pontosan, konkrétan alig 22 perc után le is szálltam a Klinikánál!
Meg kell jegyeznem: egész úton gyönyörködtem a fákban még így is, napsütés nélkül, és úgy is, hogy már igen sok fa lehullatta leveleit... de így is töméntelen rácsodálkozásom volt a természetre. Teljesen kiestem a nappali járkálásból, már rég sötét van, mikor én indulok, nem igazán feltételeztem, hogy még mindig ilyen csodálatos minden. Komolyan, néha ríni tudnék ennyi szépség láttán!
A Klinika területén ez az érzés még csak fokozódott, sűrűn gondoltam a táskámban lapuló fényképezőre, de visszafogtam magam. Első a kötelesség! És lesz elég megoldandóm, még így is kétes kimenetelű lehet a dolog pl. akkor, ha a doktornőt, mondjuk, már lekéstem. Akkor nem tudják beállítani rajtam az utolsó 8 sugár paramétereit, ami pedig fontos lenne már keddtől.
Nyilván nem tart el addig ez a program sugárral együtt sem, hogy besötétedjen, úgyhogy ha csak nem kezd el esni az eső, simán fogok tudni fotózni utána is még.
Elsőként abba az épületbe mentem az asszisztensnő eligazítása szerint, ahova sugárra járok. Furcsa volt ide nappal belépni, és látni, hogy nappal nem is olyan elhagyatott, mint este. Pl. van Információ, ami recepció, porta jellegű. Ott elmondtam a hölgynek, hogy letelt egy része a sugárnak, és találkoznom kell odaát XY doktornővel, de előzőleg innen ki kell kérnem a kezelési lapomat. (Valamiért ezt tegnap este nem adhatták ide hazahozatalra.) A hölgy igen készséges volt, egyből bement a vizsgálóba, és pár perc múlva már jött is egy dossziéval. Mondtam neki, hogy megbeszélés szerint még jövök vissza a mai sugárra, most, ha már itt vagyok, hogy ne kelljen kétszer jönni. Mondta, hogy természetes.
Na, akkor átmentem a sugárterápiás főépületbe, ahol a recepción elmondtam, hogy XY dr.-nővel szeretnék találkozni, mert valamit be kell mérni rajtam. Ő telefonált egyet, mondta, hogy nincs bent a doktornő (ekkor halálra rémültem!), de szerencsére csak vizsgálóban volt... és közösen kitaláltuk, hogy kb. hova is kéne nekem most menni. Én annyit tudtam besegíteni, hogy rémlett az asszisztensnő által említett "Gyorsító" fogalom, hogy majd ott csinálják velem ezt. Így a recepciós csajjal elmentünk balra, az itteni sugárosztó helyiségek elé, ahol én foglaljak helyet a váróban, ő pedig bement a dossziémmal. Úgy 10 perc múlva jött ki, szólt nekem, hogy nemsokára szólítanak.
Ha mondjuk, végig kellett volna várnom az ott tobzódó betegeket, pár óráig biztos ott rostokolhattam volna. Kicsit aggódtam is, de egy újabb 10 perc után tényleg behívtak.
Nagyon kedvesek voltak itt is, vetkőzzek le szokásosan, és jött egy hölgy, bejelentette, hogy itt van a doktornő is, és nemsokára következem.
Így történt. Felfeküdtem egy asztalra, fölöttem egy gépezet, és rajtam meg azon állítgattak összevissza valamiket. Azután pedig tintával újabb célkereszteket rajzoltak rám, újabb helyekre. Teljesen úgy néz ki a felsőtestem, mint egy korrekt tetkósé.:D
A lényege az egésznek az, hogy ma konkretizáltuk le, hogy 25 sugarat kapok az eddigi helyen, és kapok még +8 sugarat, ami már gyengébbnek kell hogy legyen az előző 25-nél. Tehát jól sejtettem a papírom alapján, hogy hiába hallottam én azt, hogy 30 sugarat fogok kapni, a papíron mégis az van, hogy 50+16. Vagyis: 25+8 ez magyarul, azaz summa summárum -- 33 sugarat kapok én, nem 30-at.
Ezt a gyengébbet állították most be, ezt a 8-at itt, ebben az épületben fogom kapni, és itt tényleg választható a lehetőség: délelőtt óhajtok-e jönni, avagy délután! Az egyéni mázli vagy pech, hogy éppen akkor mennyien gyűlünk itt majd össze. Nincs perces időpont tehát.
Megállapodtunk, hogy eddig van nekem 23 sugaram, ma megkapom a 24.-et, hétfőn pedig a 25.-et, melyek még ugyanolyanok lesznek és ugyanott, mint az eddigiek. Keddtől viszont ide fogok járni, délelőttönként. Kaptam egy jelentkezési lapot, mely 8 napra szól, és majd ha megérkezem, nem is kell a recepcióhoz mennem, hanem egyből ide. Bedobom az ajtónyíláson a jelentkezési lapomat, és várom a soromat.
Nahát, sokkal okosabb lettem tegnap óta!
Egyúttal a doktornővel való találkozás is megtörtént. Mivel látta ő is, hogy igencsak meg vagyok pirulva, mondta, hogy lehet kissé jegelnem a pirítást.:) Ezt úgy értik, hogy nem jégtáblákat kell magamra helyezni, hanem törölközőbe csavart mirelitet.:)) Na persze nem pocsékoljuk a ződborsót, hanem majd jégakksit használok erre a célra.
Felöltöztem, majd átmentem a másik épületbe.
Ott ismét az információs hölgyet zavartam meg ebédelés közben, hogy itt vagyok, és hogy mivel visszakaptam a dossziét, majd beadjam, ha kijön valaki? Mondta, hogy dehogy, hát beviszi ő! Mondtam, hogy maradok akkor sugárra, ő meg erre, hogy még nincsenek itt a délutánosok. Igen, hát 1 óra volt még csak, a délutánosok, a mieink meg fél 2-re jönnek. Mondtam, hogy sebaj, megvárom őket! (Ezért nem volt tanácsos, mondjuk, 10-re jönni.)
Úgyhogy innentől még egy fél órát elüldögéltem. Közel sem voltunk annyian, mint este szoktunk lenni a hét első 3 napján! Viszont sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, jöttek-mentek a fehérköpenyek.
Jött is a két asszisztensnő már negyed 2-kor, ebédjeikkel a kezükben.:)
Így a váltás körüli fél órában nem nagyon volt a betegek körül mozgás... morogtak is páran, de legtöbben, főleg a prosztatás urak nagyon jól elvoltak, hangos beszélgetésben.
Én már ekkor tökre lenyugodtam, a mai nap fennforgásaiból a nehezebbjén túlvagyok! Alig vártam már, hogy lőhessek ki a parkba, fotózni!:))
A műszakváltás után elsőként szólítottak, úgyhogy hamar túlestem a 24. sugaramon. Nagyon éles észre vall:))), hogy a másik épületben történő vetkőzés-öltözés után nem és nem vettem vissza a mejjtartót, hiszen itt úgyis mindjárt megint le kell vetni! Ezzel időt és kínlódást redukálhattam le.
Itt is megerősítették az itteni sugárhoz szükséges célkereszteket, hogy legalább hétfőig még azért ki kell tartaniuk!
És lőn vége a kötelező projektnek!
Kint nagy vehemenciával kaptam elő a fényképezőt, és bár borús volt az idő, nem féltettem én magamat, hogy rossz képek lesznek; fő, hogy nem esett az eső. Igaz, napsütésben szebbek lettek volna, de így sem panaszkodhatom!
Azt az egyet nagyon sajnálom, hogy idefele jövet a Gyermekhematológiánál a bejárati lépcsőfokokra végig faragott halloween-tökök voltak kirakva, mindegyik máshogy! És hogy akkor nem fotóztam le! Merthogy gondoltam: majd visszafele! Na nyilván nem voltak már kirakva, mikor visszafelé jöttem...:(
Azér' bódog vótam, hogy fotózhattam jópár szép színeset.
Ezek után a klinikai kisboltban vettem egy Jókai bablevest és egy sajtos rolót.
Kínlódom, ugyanis pár napja észlelem, hogy ahelyett, hogy javulna az étvágyam és az ízérzékem, hát romlott. Mostanra már annak sem érzem az ízét, aminek már pár hete azért éreztem... és ha lehet, még sokkal nehezebben kívánok meg bármit is. Ezen a héten már kínkeserves volt valamit enni. De legalább ne gyötörne a rohadt éhség! De gyötör, és NEM bírok enni! Ez oly idegesítő, hogy kipurcanok bele. Szerintem mégiscsak a sugár lehet rám ilyen hatással, hogy visszamentem a kemó utáni állapotokra. Két hónapja, hogy kaptam az utolsót, ehhez képest nudlit sem javult nálam ez a dolog.
Plusz még ugye, ha nem is égtem még elevenre, de azért rendesen be van sötétedve az a részem, és meg is van duzzadva a tájék. Kellemetlen minden hozzáérés, a ruha, a mosdás, a kenés, minden. Nem reklámozom, mert eredetileg nem szeretik, ha kenjük, de esténként fürdés után nyilván bekenem a pirított részt Culevit kenőccsel. A sugár előtt is kentem már, de csak a hegek környékét. Most az egészet, ahol piros. E kenőcsöket ajándékba kaptam, két darabot, nem olcsók. Takarékoskodtam is rendesen, és még csak mostanában fogyott el az egyik.
Fél 3 körül értem haza. Akkor úgy láttam, most már ideje lenne azért valamit magamhoz venni, úgyhogy majdnem megettem a Jókai bablevest. Mit ne mondjak, a bab hót kemény volt benne, de éhes voltam, és bár csak a levének éreztem az ízét, az jólesett.
Szokatlan volt, hogy délután nem kell készülődni! De baromi jól esett.
Megnéztem az Elif tegnapi részét, megcsináltam a fényképeket.
Ezen a héten is túlvagyok a hétköznapokon.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése