Lélekmelegítők

Már régebben (pár hónapja) kaptam privátban az alábbi sorokat, melyek megragadtak, elrejtettem magamnak, és ha nagyon kétségbeesett voltam, újra elolvastam őket.
Én azt hiszem, az ember lelkének pont ezekre, ilyenekre van szüksége akkor, amikor már azt hiszi, nem bírja tovább és úgyis vége lesz mindennek.
Hasonlókra, melyekből a szenvedő erőt, vigaszt meríthet, melyek által azt gondolhatja, nincs egyedül, szükség van rá, és van is még számára út és idő.
Úgy gondolom, ezek a megfogalmazások azért elég nagy fontossággal esnek latba azon ritka esetekkel szemben, melyeknél leírtak, kivetettek, elástak engem érdemtelenül. Akik régebben hozsannáztak a verseim kapcsán és kedvelést, netán szeretetet színleltek, azok a betegségem általam való bevállalásánál leráztak magukról, mint egy leprást.
Pedig minden embernek joga van vállalnia magát, és legtöbben meg is teszik! Majdnem mind olyan szerencsével, hogy senki nem rúg beléjük, csak pozitív inspirációkat kapnak. Én magam is kizárólag pozitívan, biztatóan szoktam reagálni mások fájdalomkiáltásaira, lélekkiöntéseire; soha senkit ilyesmiért eszembe nem jutna szemétre vetni. Pedig én mások szívkiöntése helyett csak kérdésekre válaszoltam őszintén, egyenesen -- nyilván nem a többségi reakcióval volt baj.  Jó lett volna teljesen azok közé tartozni, akiket körbeölel a kizárólagos biztatás, szeretet. Mert ha csak egyetlen embertől is oktalan megalázást, érthetetlen számkivetést kap az éppen kiszolgáltatott, még a védekezés eshetőségére sem érdemesített illető, már soha többé nem lehet ugyanaz a lelke.

* * *

"Nekem, bár eddig még komolyabb bajom nem volt, erőt ad a küzdelmed, az erőd. Ha valaha olyan helyzetbe kerülök, mindig erőt fog adni a példád, ezért csak dicsérni tudlak. Minden elismerésem, hogy mennyire küzdesz, és ha jobban vagy, megpróbálod az egészséges emberek életét élni. Ismeretségünk alatt sosem panaszkodtál, leírtad a tényeket, ami természetes és remélem, még lesz sok jó napod. Olyan szép emberi gesztust tanultam tőled, amit még senkinél nem tapasztaltam, pedig sajnos, az én körömben is vannak, voltak beteg emberek. Nem is kell 'eltemetni' magad. Nagyon szívszorító a helyzeted, de az életkedved mindenen túltesz."

"Amióta olvasom a blogodat, arra jutottam, hogy szerintem Téged a sors valami miatt sorozatosan nagy feladatok, megpróbáltatások elé állít. Legyen az családi, munkahelyi probléma, betegségek. És Te mindig pozitívan állsz mindenhez, mindenből a legjobbat próbálod kihozni. És mindezek mellett még segítesz másoknak is, sokszor erődön felül. Ahogy F. is mondja, Te fogsz győzni, mert nagyon jó a hozzáállásod. Ez is csak egy nagy feladat most (szerintem a legnagyobb!) és ezt is meg fogod oldani. 
Nem vagyok vallásos, de hiszek abban, hogy van valami, ami irányítja életünket, nem csak úgy történnek a dolgok, nincsenek véletlenek. Úgy gondolom, hogy a lényeg előre meg van írva, illetve az élethossz, amit vagy így, vagy úgy, de végig kell csinálni. Valamennyi szabad akarat biztos van, de aminek meg kell történnie, az megtörténik, aminek nem, az pedig nem fog. 2008/2009-ben B. a KFT-ből naponta írt blogot. Hasonlót, mint Te, vagyis szinte mindent leírt, ami akkoriban történt vele. Ebből én rengeteget merítettem; azóta hiszem (és tapasztalom is), hogy a pozitív hozzáállásnak pozitív az eredménye. A gyűlölködés, az erőszak, a dolgok erőltetése pedig nem vezet sehová."