Szombat

Mezei szombat netezéssel, olvasással napközben, amúgy agonizálás.
Bencét elvitték délután.
Anyám hívott, jó sokáig elbeszélgettünk. Minden nap reménykedve hív fel, hogy hátha jobban vagyok, pedig mondtam neki, hogy felesleges, mert nem tudok újat mondani, meg hogy majd szólok, ha alakulok valamerre. Néha már elzsibbadok tartani a telefont, de megértem, hogy bemegy a kertből, megmosdik, ledől, és akkor kedve támad valakihez szólni. Csak hát én sem tudom jobb kedvre deríteni, míg nem vagyok jobban.
Rég nem voltam már nála, az is hiányzik neki.

Este megnéztem az X-faktort, hát, borzalmas volt. Szerintem szándékosan rakják bele azokat a "versenyzőket", akik csupán bomlasztó, provokáló, énekléshez semmi köze cirkuszokat csinálják.
Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ilyenek csak úgy bejutnak, vagy hogy nincs semmiféle szűrés. Most nem azokról beszélek, akik nem tudnak énekelni, ám ők ezt nem tudják, és a környezetükben sem világosította fel őket senki. Na, ezek valamitől piszkosul felértékelik magukat, aztán meg megsértődnek, amikor végre valaki megmondja nekik, hogy kár az énekléssel tölteni az idejüket, mivelhogy a büdös életben nem fognak tudni énekelni.
Hanem azokat, akik mindenféle gusztustalanságokkal felmennek, és annyi a műsorszámuk, hogy a zsűrinevekkel ellátott babával vuduzzanak és közben kiabálják, hogy "kaka-pisi-kaka-pisi"... Ez még óvodásként is nyomorúságos szégyen lenne. Szóval meggyőződésem, hogy a rendezők azt gondolják, hogy az ilyesmitől felmegy a nézettség. Mint ahogy rohadt nagy divat most az, hogy minél trágárabb a nyelvezet, minél kevésbé érthető, mert minden második szó kisípolásra érdemes; annál menőbb a műsor. Filmekben is utálom ezt, lehet felőlem bármilyen (mások szerint) baromi jó film, ha minden mondatban két trágár szó van, amit ugye, filmekben ki sem sípolnak, az már nekem irritáció -- boldogan túlélem, hogy nem látom.
Még ami visszataszító volt, az a gyerekkorú zsűri viselkedése. Minden további nélkül privát viták és beszélgetések folytak úgy, hogy fennállt a színpadon a versenyző, akár ének előtt, akár közben -- a zsűri nagyrésze szinte tudomást sem vett róla, míg saját problémáik voltak. A zsűri szinte külön életet élt, s a fele azzal telt el, hogy az egyik "híresség" duzzogott, a másik meg faggatta és magyarázkodott. Ráadásul itt is a trágárkodás ment, mert anélkül nyilván nem lehet kifejezni rendesen magunkat. Szóval dühöngött a kultúra...