Ajándékterv:)

Istvánommal cseteltünk délelőtt, már régen kérdezi, mit szeretnék ajándékba szülinapra. Hát, sajnos, nem tudtam kitalálni. Próbáltam lebeszélni, de tudtam, nem nagyon lehet.
Így az ő ötlete a vonalas telefonom helyett egy hordozható telefon volt, belinkelte, láthattam -- kérdezte, nekem hogy tetszik, örülnék-e neki.
Hát persze, egyébként nagyon praktikus, hogy nem kell fél méteren belül kapaszkodnom a telefonba, míg el nem zsibbadok; vagy ha nem gépnél vagyok, átfeküdni az asztalon, és esetlegesen fél, egy órákat beszélgetve tartanom. Tény, hogy nem igazán van kihasználva a vezetékes telefon, de ez nagyrészt a kényelmetlen helyzetnek is betudható, valamint annak, hogy kiábrándultam belőle a sok zaklató telefon miatt.
Viszont múltkor, mikor anyukámnak valami gond volt a mobiljával, melyen a családi csomaggal tudunk ingyen beszélgetni -- milyen jó, hogy vezetékesen elértük egymást. És mivel anyámmal a telefonálás nem 2 perc általában, ezért ezentúl, ha ilyen lesz, felkapom a telefont, és akár végignyúlhatok vele az ágyon. Tehát azért csak jó lehet. Meg bárkivel bármilyen hosszasabb beszélgetés másképp esik, ha mozoghatok vele vagy kényelmesebb pozitúrát választok a beszélgetés idejére.
Szóval igent mondtam. Még délelőtt megrendelte István az eMAGtól, és már azonnal jött is -- nekem! -- egy sms. A nap folyamán még kettő jött. A háromból kettő az eMAGtól, az utolsó este 9-kor, már az MPL-től. Annyit tudtam ekkorra, hogy 8-11-éig várható, ebben két hétvégi nap is benne van.

Anyám telefonált, hogy nem vagyok-e jobban.
Mondtam, hogy örüljön -- főztem két lágytojást, és meg is ettem. Sőt, egy bögrés levest is megettem délben. Alakulok. Nem jött ki egyik sem, de nagyon óvatosan kell és nem tudnék akármit enni. Nagyon meg kell erőltetnem a fantáziámat, ha éhes vagyok, hogy mi is lenne, amit be tudnék fogadni, aminek esetleg érezném az ízét stb.