CT-szimulátor

Nem kellett szoros időpontra menni, "valamikor a délelőtt folyamán", amikor kiérek -- mondták.
Nagyjából úgy indultam buszhoz, ahogy tegnap, úgyhogy fél 10 körül ki is értem a klinikára. Most nem kellett keresgetnem, hál' istennek, a radiológiát.
Jelentkeztem a recepciónál, üljek le, majd szólítanak. Kb. 10 perc múlva megtörtént, akkor megmondták, merre találom a CT-szimulátort.
A hátsó portától túl kellett menni egy fehérszékes folyosóra, s ott az egyik ajtón konkrétan ki volt írva a CT-szimulátor szó. Várakoztam kb. fél órát, míg név szerint szólítottak. Egy férfiember volt, nem tudom, orvos-e vagy asszisztens, mellette volt egy lány is, aki segédkezett, valamint később orvostanhallgatók... Ezt mindig imádtam, különösen a nőgyógyászati vizsgálatokon.
Öltöző nélkül egy székre kellett felülről levetkőzni, ez nem volt nekem annyira nyerő, mert a CT utáni szobák között csak üvegfal volt, így boldog-boldogtalan bámulhatta az embert -- mert voltak ott nemcsak egészségügyisek... Na mindegy, ne finnyáskodjunk.
Le kellett feküdni, két kézzel fejemnél megfogni egy kapaszkodószerűséget, derékszögben eltartva a felkaromat magamtól. Centiméterről centiméterre beállítgatták a testrészeimet: csípőm, lábam, fejem, karom, legalább 5-ször egymás után. Ne mozduljak.
Ezután úgy 6-7 percig zötyögött velem a műszer -- a fejem fölött járkált, forgott, akármit csinált a CT-készülék. Az emberek kimentek, és a másik teremből monitoron tanulmányozták a dolgot.
Mikor kész volt, a férfi és a lány fekete tartós filccel (vagy mivel) nagy célkereszteket rajzoltak rám, ez volt a jelölés. Ha jól érzékeltem, három helyen jelöltek be.
Kész, lehetett öltözni.
Közben az úriember mondta, hogy jó lenne-e nekem, ha este 6-ra jönnék. Hát mi tagadás, kissé meglepődtem! Oké, az már nem volt újdonság -- a gyógytornásznő jelezte --, hogy a helyi lakosokat délutánra rendelik be a sugárra. Na jó, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire délutánra...
A férfi erősítgette, hogy ez azért jó, mert ilyenkor már nincsen senki.
Akkor nem jutott eszembe, csak éreztem, hogy ez valamiért nekem nem nyerő... később eszembe is jutott, hogy bár nem tudom, mert nem volt szó róla még, hogy a doktornőhöz kell-e menni, nyilván igen, és milyen időközönként; valamint hogy a gyógytornászhoz járás hogyan lesz, ha én ide este fogok járni? Oké, hogy debreceni vagyok, de nem érek ide hamarabb, mint ha Böszörménybe mennék busszal, sőt! Engem nem fognak kocsin hurcolászni -- valahogy mindenütt ebből indulnak ki! --, és este már a buszok is max. félóránként járnak! A sugár számításom szerint jól belemegy novemberbe, addigra óra-visszaállítás és 5-kor már sötét lesz -- hát mit ne mondjak, borzasztóan örvendek, hogy sötétben fogok a klinikán kóborolni minden áldott nap!
És volt még egy gondolkodnivaló: a doktornőtől, mikor rákérdeztem, arról volt szó, hogy minden ebben az épületben történik. A tegnapi folyosós beszélgetésen a hölgy is azt mondta, hogy itt van két sugárkezelős szoba, még mutatta is, merre. Erre ez a jóember aszongya a rákérdezésemre, hogy nem, nem ide, hanem a szomszédos épületbe kell menni! Na, itt totál bekavarodtam. Háromszor is rákérdeztem, hogy akkor a csontizotópia felé? Nem, nem, az a hátunk mögött van; ahova menni kell, az egy teljesen új, fehér épület. Gondoltam, a csontizotópia épületrendszere is fehér és új... De nem, ez sokkal magasabb -- majd elfelé menet meg teccik nézni.
Tényleg megnéztem, gyönyörű új, fehér, magas épület, körbe is jártam -- de annyira új, hogy sehol egy felirat nem volt rajta! Az emberek így nemigen jönnek rá, hogy hol vannak és mi az az épület... Elég kínos.
Később otthon merengtem rajta, hogy este 6-kor, ha megyek, akkor itt az ambuláns épületben kell-e vajon bejelentkezni? Vagy az újban? Mert eddig azt láttam, hogy mindig idejönnek a betegek a recepcióhoz. De azt meg nem tudom elképzelni, hogy este 6 után is nappali életet éljen itt az ambulancia. Egész biztosan se gyógytornász, se rendelés nem lesz már. Akkor majd járjak ide naponta kétszer? Szóval rendesen vetődtek fel bennem kérdések!

A klinikai boltban vettem egy 500 Ft-os könyvet, amit majd anyukámnak fogok adni, miután elolvastam; valamint pár darab kimérős sajtos rolót.
A 24-esre nem kellett sokat várni, szerencsére ülni is tudtam.
Szilvire bíztam a villanyszámla befizetését és a Letrozol Phace 3 havi tabletta kiváltását, amit az onkológián adtak. Féltem, hogy majd nem telik ki az odaadott pénzből, mert fogalmam sem volt, az effajta tabletta mennyibe kerül, pláne, hogy háromhavi. De mint kiderült, 90%-os receptre írták! Így csupán 300-at kellett érte fizetni a 16 ezer helyett... Ha meg már ilyen rohadt drága ez a gyógyszer, és ráadásul nagyon pici, akkor mostantól szedem is. Ez az endokrinterápia... hormongyógyszer annak érdekében, hogy ne újuljanak ki a daganatok.
Mondjuk, nem megnyugtató a rengeteg ellenjavallat és mellékhatás, de tudjuk, hogy a legmezeibb gyógyszereknél is micsoda listák vannak időnként. Itt ennél engem a megjelölt szívproblémák és a csontritkulás jelenléte aggaszt, mely betegségek fel vannak tüntetve, hogy kiknek nem javallott szedni... Majd alkalomadtán rákérdezek.

Anyám és István telefonáltak. Anyám eléggé aggódik a sugárra járás időpontja miatt, hogy nem lehetne-e azon valahogy változtatni. Mégsem járja, hogy kétszer ugráljak naponta a klinikára a plusz orvoshoz és gyógytornára járás miatt; így is elég trauma, hogy 6 hétig minden áldott hétköznap ki kell járjak... de akkor meg pláne agyon lesz csapva az egész napom.
Úgy gondoltam, hogy majd 25-én, ha megyek az elsőre, megpróbálom ezt megbeszélni valami megértő emberrel.
Most lesz egy másfél hét nyugtom, gondoltam, mikor lenyugodva néztem a Survivort és a BK-t.