Nem kell meglepődni azon, miért írom ezt így. Öt hónapja tart ez a borzasztó állapot, és nem elég maga a tudat, hogy egy halálos kór áldozata vagyok, hanem még az élet meghosszabbítása miatt be kell vállalnia az embernek azt, hogy iszonyat szarul legyen egész tavasszal, nyáron, meg előreláthatólag ősszel; be legyen fogva állandóan a kórházjárásra, a sok kínra, szenvedésre, éhezésre; tudatában kell lennie, hogy legalábbis ideiglenesen elveszítette a saját konkrét életét, hogy mennyi minden kimarad ebben az évben -- igazság szerint nem azon jár az ember esze, hogy lesz majd születésnapom, mert ennél pillanatnyilag nagyobb horderejű dolgok temetnek magam alá, és ha be is villant némi remény a születésnapról, a mérhetetlenül borzalmas közérzet nem igazán engedte kibontakozni. "Hol van az még, meg sem érem", majdnem annyira nevetséges volt számomra, mint a nyugdíjas kort megérni.
De aztán eljött. Annyi idős lettem, mint apám, amikor elment tőlünk, 2 év szenvedés után...
Egész nap kevés kivétellel a netes szülinapommal voltam elfoglalva. Nekem ez öröm és kikapcsolódás egyébként, egyáltalán nem fárasztó, és nem intézem el összesítve a megköszönést, úgy meg pláne, hogy sok ünnepelt meg sem nézi a köszöntéseket. Ennyi küzdelem és ilyen hosszú padlónlét után minden jó szó örömet okoz. Kedves közeli és távoli ismerősök, rokonok feldobták a napomat, elfelejtettem a bajt közben.
Délután nagy svunggal vonultam kifelé az éhhalál küszöbén ordító macskát megetetni, mikor megtorpantam a konyhaajtónál. Az asztal szépen megterítve, feldíszítve macskával, baglyos, őszi színpompázatos levelű gallyacskákkal... Kicsit bennem rekedt a szó, hiszen ezzel kapcsolatosan semmit nem beszéltünk meg. Én tudtam, hogy nem tudok most szülinapot csapni, készülni, tortát venni vagy rendelni -- gondoltam, elmegy ez most fű alatt úgy, ahogy tanultuk.
Szilvi viszont gondoskodott meglepetésről!
Volt egy tinipezsgő is, valamint előhozta a nekem szánt "tortát", kétféle sütivel, gyertyákkal, tűzijátékkal! Majd' elaléltam.:) Úgyhogy kapásból "bulizhattunk" is, hiszen Bencus is otthon volt, nem volt rosszul a megfázástól eltekintve. Dani már felköszöntött a paplannal, meg egyébként is délutános, sőt, az édesség egyáltalán nem ajzza őt fel; Szilvi is úgy gondolta, hogy egy névleges minibulit csaphatunk azért. Addig csapjunk, míg vagyunk...
És persze fel is lettem köszöntve ajándékokkal. Szilvitől kaptam egy antiallergén kispárnát meg egy jó nehéz magpárnát. Nem ismertem ezt: fagyasztó illetve sütő kiegészítésével használják, az aktuális panaszokat figyelembe véve: hűtött vagy melegített tartós súlyt rakni valamilyen testrészre. Bencustól pedig egy doboz Raffaellót, amit, mint kiderült, nagy előszeretettel tudok már befele termelni. Ez nagy szám, mert nem nagyon ettem ilyesmit sem eddig.
A köszöntés története képekben:
Telefonált anyám, most csak röviden, köszöntésileg.
Este telefonált István is. Neki is újra megköszöntem a vezeték nélküli telefont.
Este néztem a szokásosakat -- jó volt ez a nap, hálám mindenkinek, aki ehhez hozzájárult bármivel is.:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése