Kirekesztésről

Beszélgettünk ma egy ismerősömmel, mert nagyon zokon vette, hogy egy ismerős letiltotta a FB-on. Nem győztem vigasztalni, egyszerűen nem tudta feldolgozni, ugyanis semmi olyat nem csinált, amivel ezt kiérdemelte volna.
Mondtam neki, hogy ez előfordul akárkivel. Engem is dobtak már ismerősi listából, úgy is, hogy soha nem tudtam meg, miért. A többségnél ez nem okoz lelkifurdalást, hogy megírják-e egyáltalán, miért. Egyszerűen ritkítanak. Van, akinél tudom, miért, mégsem érzem jogosnak. Mert pl. megosztom a gazdikereső állatokat... ez miért lenne jogos? Az én saját oldalamon, nem mindegy? Túl lehet tekerni, mint ahogy én is túltekerek a politizálókon.
Sőt... még régebben beszélgettem másokkal is, érdekes, mindenkinek az a véleménye, hogy valakinek a kizárása, ha nem nyomós indokkal történik, az egyik legnagyobb sértés, amivel megalázhatunk másokat a netes világban.
Mik a nyomós indokok?
Amikor valaki személyesen és nyilvánosan bánt és sérteget.
Ha valaki trágárkodik.
Ha valaki indiszkréten, megalázóan nyomul.
Ha durván politizál, és mást nem is csinál, csak azt.
Ha valaki másból sem áll ki, csak obszcén dolgokat, pucérságokat posztol, állandóan egy témán jár az esze és a megosztásai is akörül pörögnek; na, az sem bír érdekelni.
Én is zártam már ki másokat, de a fentiek miatt, amit nyomós indoknak tartok.
Ismerősömet nagyon bántja a dolog, de szerintem csak idő kérdése. Jön egy nagyobb baj, gond, probléma, és egyből háttérbe szorul annak kérdése, hogy ki és miért akarta megbántani a kizárással. Ha nem jön semmi gond, akkor is elmossa az idő. Nem érdemes olyanok miatt rágódni, akik nem érdemlik meg. Persze könnyen beszélek, tudom, min megy keresztül. Az ember az igazságtalanságokat nehezen emészti, főleg a hiperérzékenyek.
Én mindenesetre soha nem jutnék odáig, hogy értékes (mert az ismerősöm az), jó szándékú, kedves, segítőkész embereket kirakjak kifejezetten nyomós ok nélkül. Nem aludnék nyugodtan, mert tudom, nem érdemli meg. Másik meg, hogy én valahogy nem tudnám magamat annyira az egekbe helyezni, hogy egy jó szándékú ismerős, normális ember nehogy ne érdemelje már meg a "kegyeimet".
Jól elcseverésztünk pár órán keresztül... úgy érzem, talán megvigasztaltam kicsit.