Háziorvosnál

Ma debütált a hordozható telefonom. Először azt sem tudtam, mit hallok, még nem igazán ismertem fel a csörgését. Az is pozitív volt, hogy kiírta a nevet -- mert azon kevés név közül való volt a hívó, akiket Szilvi beírt a telefonkönyvbe.
Etelka volt, akivel a szokásos típusú beszélgetést folytattuk le... Ő valakinek a részére érdeklődött munkanélküli segély melletti háztartási munkáról, hogy hogyan és miképpen kell azt bejelenteni, mi a módja stb. Szűk tőmondatokat vagy fél összetettnek szánt mondatokat tudtam csak néha mondani, de nagyon ritkán, mert Etelka egy atomnyi infó után csak mondja, mondja -- egyáltalán nem tudok beleszólni, nem hallja szerintem. Ez szörnyen idegesít, mert húzódik egy csomó ideig a "beszélgetés", és bőven lennének még infóim, és képtelen vagyok mondani! Mikor végre pontot tesz és levegőt vesz, akkorára jó, ha eszembe jut a folytatás! Ilyenkor belemondtam már többször is, hogy Etelka, az előbb még nem fejeztem be, az előbbihez még hozzátartoznak dolgok, csak nem tudtam elmondani, így elég nehéz segíteni ám... De nem vette magára, ugyanúgy az első levegőmnél lecsapott és mondta. Aztán már az egészségi állapota is szóba került, magyarázta az anginás tapasztalatait részletesen, s nem tudtam szólni, hogy Etelka, baromi jól ismerem a témát, '94 óta vagyok hivatalosan jegyzett a témában (tehát hogy nem szükséges részletezni, benne vagyok!)... ááá, reménytelen. Mindig felhúzom magam a vele való telefon alatt a tehetetlenségtől.

Megnéztem az István által, naponta küldött Elif sorozat tegnapi, 11. részét.

Délután, még a rendelés közepe előtt elmentem a háziorvosi rendelőbe, mert július eleje óta nem voltam. Nyilván a rosszullét miatt képtelenség lettem volna elmenni, most is elég labilis voltam azért, de a kemó alatti állapotom alatt szóba sem jöhetett. Annyira nem is lényeges a zárójelentések azonnali leadásai, hiszen nem vagyok táppénzen meg ilyenek.
Most felgyűlt a két utolsó kemós zárójelentés, valamint vittem bemutatásra, esetleges adatbevitel miatt a hasi UH és MRI leleteit, az utolsó onkológiai ambuláns lapot az utolsó laboreredményekkel, valamint a radiológiai jelentkezésről, a sugár- és endokrinterápia elindításáról.
Egyetlen gyógyszert írattam ki 3 hónapra, a tachycardiára valót. Olyannyira nem szedtem semmit a kemó alatt, hogy vígan volt még azon kívül minden gyógyszerem, szerintem többségét nem is fogom, nem is akarom szedni, most még ráadásul nem is tudnám. A szívgyógyszerek viszont tutira kellenek, azt nagyon érzem.
Nem kellett végigvárni a sort, mert Juditka kijött és elmondtam a hozott cuccokkal való tennivalókat, a papírt a kiíratandó gyógyszerrel stb. Mielőtt sorra kerülhettem volna, ki is hozott mindent.
Örültem, hogy végre ezen is túlvagyok, valamint megvan a fontos gyógyszer is.
Bementem a gyógyszertárba kiváltani, plusz vettem egy szemcseppet is.
Aztán a Tócós téri 100-as boltba mentem be, vettem elég sok hiányzó dolgot, melyekből kifogytam már.

Otthon anyám telefonált, jól elbeszélgettünk.
Komától érkezett egy mél, melyben közölte, hogy feladásra kerültek futár által az antológiás tiszteletpéldányok. Hurrá, már nagyon vártam!
Este már a futárszolgálattól érkezett mél, hogy valószínűleg holnap kézbesítik a csomagot.
Még később arról jött mél, hogy már kiosztották a csomagot.

Szokásos naplevezető Survivor, BK. Ha nem írom, akkor is.:)